Tisza Kata: A bűntudat toxikus kötőanyag, mert benne tart a függő viszonyokban

Tisza Kata: A bűntudat toxikus kötőanyag, mert benne tart a függő viszonyokban

A Margó második napján, teltház előtt mutatták be Tisza Kata Szakáll Péter illúziói – Emberfüggések és szabadulások című kötetét. A beszélgetés előtt a Premier Passion adta elő a szerző néhány versének megzenésítését, majd Dr. Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus kérdezte Tisza Katát egzisztencialista szemszögekről az irodalomban és a pszichológiában, szabadulási útvonalakról, az írás szerepéről az életében, valamint szó esett emberfüggőségről és a pszichopop veszélyeiről is.

Fotók: Kovats Zsófi és Nagy Attila

Sándor Anna | 2023. október 15. |
Tisza Kata
Szakáll Péter illúziói - Emberfüggések és szabadulások
Scolar, 2023, 364 oldal
-

Barátságunk és szellemi társ mivoltunk is valahol az egzisztencialista gondolkodás körül fogalmazódott meg - kezdte a beszélgetést Dr. Kőváry Zoltán annak apropóján, hogy szerinte Tisza Kata bátran nekimegy azoknak a témáknak, amik az emberi létezés legnehezebb dimenzióihoz tartoznak. A filozófiában, az irodalomban és a pszichológiában egyaránt megjelenő egzisztencializmusra jellemző, hogy a szerző tisztában van a saját érintettségével, Tisza írásaiban pedig megfogalmazódik, hogy egyszerre alanya és tárgya is a szövegeinek, fontos számára a köztes létezés állapota. Tisza ennek okaként elmondta, hogy szerinte az a normatív elvárás, hogy a felszín mögött nagyon is meglévő nehézségeket ne vállaljuk fel, ne vegyünk róluk tudomást, ám ő nem hajlandó ezt a játékot játszani. Ez arra is kihat, hogy 

nem akar abban a hamis szerepfelfogásban maradni, ami szerint a segítő szakember érinthetetlen és mindentudó. 

A saját életében Tisza azt tapasztalta, hogy hiába próbálunk normálisnak tűnni, ez nem fog sikerülni. A származása miatt sem a családja, sem a társadalom elvárásainak nem felelt meg, majd amikor elkezdett ezzel szakmailag is foglalkozni, a szociálpszichológia segítette őt nagyon abban, hogy rájöjjön, létrehozható a szabad identitás és nem kell mindenáron beilleszkednie oda, ahova nem tartozik. Ez vonatkozik arra is, hogy tudja, hogy alkotóként nem sorolható egyértelmű kategóriákba – az is egy küzdelmes folyamat eredménye volt, hogy rájött, hogy az írásaival nem kell a már meglévő keretekhez igazodnia, az is hiteles, amiben ő hisz.

-

Szerzőként Tisza számára fontos a pszichológiai háttér, de mindig ki is tágítja annak tereit a filozófiai segéd- és határterületek irányába, hogy ne csak a száraz tudományosság jelenjen meg a szövegeiben. “Valójában a történetek nyitják ki az emberek valóságát, érzelmi világát, ezért utaznak a könyveim az emberi történetek, az ismeretterjesztés és tudományosság között. (...) Ezt a két világ közötti mozgást már nem akarom levedleni, elfogadtam identitásként, hogy van egy ilyen marginalizált lét, ami tulajdonképpen akár szerethető is lehet.” Az is felszabadító erővel hatott rá, mikor alkotóként rájött, hogy nem a belső valóságot kell a formákhoz igazítani, hanem a formának kell lekövetnie a belső valóságot.

“Az volt az irodalmi és szakmai felnőtté válásom, amikor ezt megengedtem magamnak.”

Az írás egyfajta szeleppé is vált számára, egy saját kis “gumiszobává”, amiben megélhette a szabadságát. A kötet témájához, a függőséghez kapcsolódva azt is kiemelte, hogy ha nincs ilyen konstruktív szelepünk, ha tiltunk, lefojtunk magunkban, akkor az megbosszulja magát, mert összeadódik és valahol máshol, sokkal durvábban és károsabb formában robban ki. Ő is próbálta magát “elzárni az írástól”, de fizikai tünetei lettek, úgy érezte, megfullad nélküle. Mivel a munkája során rengeteg emberi történettel találkozik, az írás abban is segít neki, hogy kezelje azokat az érzéseket, amik akkor születnek meg benne, miközben a másikra figyel.

Az írásban megtörténő kitárulkozás kapcsán Tisza elmondta, hogy mint minden függőségnek, ennek is van destruktív és konstruktív oldala. Ami kis dózisban éltető, vagány, közösségi élmény és szorongáscsökkentő, az egy határon túl pont ezeket az építő minőségeket vonja meg tőlünk, míg végül a kontrollt is elveszítjük és a rabjává válunk. Bár az egyéni határok máshol húzódnak, a veszélyzónát a végletekben találjuk: a totális kitárulkozás rendkívül sebezhetővé és céltáblává tesz, a hallgatásban viszont semmilyen kapcsolatunk nem lesz a saját valóságunkkal. Tisza szerint az egyensúly a kulcs: szükség van arra is, hogy “meglevegőztessük ezt a rést magunkban”, és arra is, hogy néha “behúzzuk az ajtót” és saját magunk legyünk. Neki nagyon kellett az a tíz év csönd, amikor megtanulta azt a szakmai hátteret, aminek segítségével már megfontolja, hogy mit vállal, meddig megy el – valamint az is fontos számára, hogy azzal, amit csinál, másoknak is adjon, akár eszközt is ahhoz, hogy egy hasonló szabaduló útvonalat bejárhassanak.

-

Ezen a ponton szóba került a pszichológia popularizálódása, amiben Tisza az előzőekhez hasonló kettősséget lát. Egyfelől örömtelinek találja, hogy megindult a társadalmi diskurzus, hogy mennyi mindenről lehet beszélni és mennyi olvasnivaló elérhető, másfelől problémának tartja, hogy ma már a hétköznapi beszélgetéseinkben is folyton diagnosztizálunk, elemzünk. “Szinte eltűnik a mindennapi kapcsolatainkból a spontaneitás, a játékosság, az, hogy a pillanatban vagyunk, és rögtön bekapcsol az állandóan dolgozó, diagnosztizáló agy.” Azt is elmondta, hogy ő nem szeretné kiszolgálni ezt a “pszichopop” hullámot, és nem akarja mindenkinek megmondani, hogyan éljen. Szerinte a segítő szakembereknek most az a feladata és a felelőssége, hogy visszaadják a szakma intimitását, hiszen

a valódi munka csak ebben a belső intimitásban tud megtörténni. 

A kötet alcíme Emberfüggések és szabadulások, Tisza pedig elárulta, hogy az előbbi kifejezés kapcsán volt egy kis vitája a szerkesztőjével, aki azzal érvelt, hogy félrevezető lehet, hiszen nincs ilyen szakszó. A szerző viszont nem akart agyonhasznált, terhelt diagnosztikai fogalmat használni, ráadásul játékosan pont arra akart rámutatni, hogy mik azok a helyzetek, amikor a másik ember a szer. Amikor a szorongásunk csökkentésére használjuk a másikat, és sérül az egyén autonómiája.

Példának hozta a Kőváry számára is érdekes familizmus jelenségét, amikor a társadalom legitimációját évezi a kívülről tetszetős család. Csakhogy a családokhoz közel lépve folyamatos határsértéseket is láthatunk, amikor a szülő rátelepszik a gyereke életére, mindenbe beleszól, nem engedi dönteni, leválni, bünteti a szabad akaratáért – pedig a jó szeretet éppen hogy levegőhöz juttat és szabadságot biztosít a másiknak. Tisza kicsit később felhívta a figyelmet, hogy a párkapcsolati erőszak esetei azt is megmutatják, hogy 

a függő viszonyokban nem engedélyezett vállalni a kapcsolat nehézségét, nem szabad autonóm határokat húzni, mert az agresszív vagy passzív-agresszív büntetést vált ki. 

Tisza szerint – nagyon leegyszerűsítve – a kapcsolati függőségek mélyén nagy hiányok, fájdalmak, szomorúságok vannak, amikhez nem férünk hozzá, mert azt megtiltották nekünk, és a felszínen mindezt egy álságos illúzióval takargatjuk.

“Minden, ami ezzel ellentétes cselekvés lenne, bűntudatot ébreszt. A bűntudat pedig toxikus kötőanyag, mert kényszercselekvésekre késztet és ezzel visszaránt a rendszerbe, fenntartva ezzel a függő viszonyokat.”

A bemutatott könyv így azzal foglalkozik, hogyan lehet rétegenként lemosni a zárt, függő rendszerekben fogatartó bűntudatot, és hogyan lehet szabadon nemet mondani. A kötetben szereplő Szakáll Péter pszichológus pedig egy felépülő függő, aki a terápiás ülések szüneteiben töpreng el azon, hogy vajon a páciensei függőségei hogyan jelennek meg a saját életében.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Rasmussen: Költői képekkel érthetünk meg olyan dolgokat, amelyek felett nincs hatalmunk

Ismét egy nagyon különleges programon vehettek részt a Margó látogatói, ahol pénteken este a Feröer szigetekről érkezett Oddfriður Marni Rasmussen beszélt Addig nem című könyvéről Veress Katával.

...
Nagy

Jón Kalman Stefánsson minden könyve kísérlet arra, hogy legyőzze a halált

Izland egyik legnépszerűbb szerzője két új regényét mutatta be a Margó fesztiválon. Szóba kerültek a bosszúálló könyvek, a szörnyű dalok és a lusta férfiak is. 

...
Nagy

Kari Hotakainen: Az ember 70 százaléka víz, 7 százaléka pedig düh

Kari Hotakainen A Tanítvány című pszichothrillerének főhőse, Maria mielőtt új életet kezdene, bosszút akar állni nevelőszülein, valamint túszul ejti az általa megvetett, álszent világ néhány jeles képviselőjét. A finn szerzővel Csepelyi Adrienn újságíró beszélgetett a Margón.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

Olvass!
...
Beleolvasó

Nick Hornby a futball miatt maradt vissza a fejlődésben – Olvass bele a Focilázba!

Az angol író, Nick Hornby gyerekkora óta az Arsenal szurkolója, és a döntő pillanat még azt is felülírja, ha mellette elájul valaki a focimeccsen. Most elolvashatsz egy részletet a könyvből.

...
Beleolvasó

Marco Rossi egy mániákus őrülttől tanulta az edzősködést

Rossi elmondja, milyen edzői habitusok, gondolkodások határozták meg saját kapitányi koncepcióját, illetve kiderült, mit lesett el a legendás Marcelo Bielsától és a vízilabdás Farago Tamás olimpiai bajnoktól?  

...
Beleolvasó

Jó volt a szex, de mégsem akkora buli a szívtiprónál ébredni - Olvass bele Kollár Betti új könyvébe!

Két laza ismerős: az egyik épp szakított, a másik nem tud elköteleződni. Hirtelen ötlettől vezérelve összeköltöznek, amikor szembesülniük kell az elkerülhetetlennel. Olvass bele Kollár Betti új könyvébe! 

Kiemeltek
...
Kritika

Daniel Kehlmann Goebbelst is megduplázza, miközben a művészek megalkuvásáról ír

Daniel Kehlmann a német rendezőóriásról, G. W. Pabstról mesél, aki a Harmadik Birodalomban rekedve próbált jó művész maradni. A Mozgóképben a német expresszionista film szivárog be az irodalomba. Ez a hét könyve.

...
Podcast

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

Mit kezdhetünk a 160 évvel ezelőtti ételekkel ma? Jókai Mórt és Ács Bori gasztroújságírót a kolozsvári töltött káposzta és a perec is összeköti. A Könyves Magazin podcastjában Ács Borival, a Telex újságírójával beszélgettünk. 

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

...
Nagy

Nádasdy Ádám: Úgy írtam a halál küszöbén, mint a gyerek, aki mondogatja magának, nem lesz baj

Bemutatták Nádasdy Ádám tizedik, Billeg a csónak című verseskötetét. A beszélgetésen szóba került a humorizálás és a komolyság, de az emlékek és a halál lehetősége is.

Természetesen olvasok
...
Zöld

Egy új kutatás alapján úgy tűnik, a nők alkalmasabbak űrhajósnak

...
Zöld

Apa és lánya együtt írtak képregényt a depresszióval küzdő tiniknek

...
Zöld

A menstruáció egészen máshogy hat a sportteljesítményre, mint eddig hittük

...
Zöld

Miért olvassák a klímakutatók a bálnavadászok 200 éves naplóit?

...
Zöld

Az Indiát sújtó extrém hőség A Jövő Minisztériumát idézi

...
Zöld

Emlékszel a Búvár Zsebkönyvekre? Emlékművet kapott a botanikusnő, aki illusztrálta

...
Zöld

Parkolási őrület és ókori római receptek – 3 könyv Jordán Ferenc ökológus ajánlásával

...
Zöld

Tényleg jobb, ha későbbre halasztjuk a reggeli kávénkat?

...
Zöld

Szakítottatok? 6 tipp és 6 könyv, ami segít feldolgozni a szerelem fájdalmát