A feröeri Rasmussen első magyarul megjelent műve a regény, amivel a Margó Irodalmi Fesztiválra érkezett. A szerző röviden elmondta, könyve egy betegség embert próbáló időszakáról szól, ahol az első részben egy házaspár női tagja, Elsa rákos lesz, kezeléseken esik át, majd a végén meghal. A történet második része a halála utáni időszakot eleveníti fel, a férj, Janus szomorúsággal teli életét, aki találkozik egy lánnyal és megpróbál vele boldog életet élni. A regény sikerének a titka valószínűleg abban rejlik, hogy egyrészt sajnos a rák mindenkit érint, emiatt sokan tudnak kapcsolódni hozzá, hiszen mindannyian ismerünk legalább egy olyan embert, aki rákos, másrészt pedig, ahogy a férj szemszögéből olvashatjuk a beteg állapotának kendőzetlen leírását. Veress Kata emlékeztetett arra, hogy az írótársak szerint az író stílusa, nyelvezete kissé szokatlan, hozzá kell szokni, kérdés ugyanakkor, hogy ez vajon a költői énje miatt van-e, vagy megtalálta a prózai hangját - netán ez is költészet-e, csak hosszabb formában. Rasmussen már több verseskötetet és gyerekkönyvet írt, valószínűleg ez az oka, hogy
a képek metaforikusak, de sokszor nagyon plasztikusak is.
A rák nagyon nehéz téma, ezért szerinte költői képeket kell alkalmazni, hogy megértsünk olyan dolgokat, amelyek felett nincs hatalmunk. Ezért választotta ezt a nyelvet, de hogy ez az egyetlen hangja-e, az majd akkor derül ki, ha megírt egy másik regényt.
Rasmussen ekkor saját nyelvén tartott egy kis felolvasást a regényéből, majd magyarul is meghallgattunk egy részletet, ahol az özvegy férfi nem mert kimenni az utcára, bujkált az ismerősök elől, mert azok szánták, máshogy kezelték, mintha az állapota ragályos lenne. Ahogy könyvében gyönyörűen leírja, "Attól félnek, hogy elkapják a betegséget, az özvegységet, a hiányt."
Veress arról kérdezte az írót, hogy a regénye önéletrajzi ihletésű-e. A válaszból megtudtuk, hogy tizenkét évvel ezelőtt agydaganat következtében elvesztette egy barátját. Ezután írta meg az első részt múlt időben, míg a második rész jelen időben íródott. A történet szerint a szoba közepén alkoholmámor után ébred fel az özvegy Janus, és egy lányt talál maga mellett, Rósát, akiről nem tud sokat, de vele próbál új életet kezdeni, aminek reméli, boldog végkifejlete lesz.
Rasmussen szerint nem terápiás jelleggel írta a könyvet, viszont az írás három hónapos folyamata alatt nagyon jólesett neki kiírni magából ezeket az érzéseket; utóbbiak között akad olyan, amiket ő maga is megélt, de vannak köztük olyan élmények is, amelyek nem a sajátjai. Számos helyről hallott történeteket, beszámolókat, így tudta kellő részletességgel ábrázolni a betegség és a halál folyamatát.
“Ha részt veszel benne, élővé válik”
- fogalmazott. Emellett kutatásokat is végzett a pszichológia terén, és konzultált egy ápolónővel, aki sokat segített neki a beteg állapotának és a gyógyszerek hatásainak leírásában.
A feröeri irodalomról is kérdezték a szerzőt, hiszen ő a főszerkesztője a Vencil elnevezésű feröeri irodalmi folyóiratnak. A feröeri irodalom nagyon fiatal, hiszen ezen a nyelven 1909-ben jelent meg az első regény, míg az első verseskötet 1914-ben. 1847-ből ered az írásbeli nyelvük, tehát Izlanddal összevetve, ahol 800 éves múltra tekint vissza, meglehetősen fiatal a feröeri nyelv. Évente körülbelül 300 könyvet adnak ki, úgy, hogy csak 52 ezren lakják a szigetet. Jónak tartja, hogy adnak ki könyveket, de igazán az lenne jó, ha le is fordítanák őket más nyelvekre. Itt nemcsak az északi nyelvekre gondolt, hanem a nagy világnyelvekre, mint a német vagy az angol, ami nagyon nagy kihívás. Beszélt arról is, hogy sok feltörekvő költő van, akik fiatalok, és akadnak több művészeti ágban jeleskedő alkotók, akik zenélnek és mellette verseket írnak. Veress ekkor felidézett egy néhai feröeri írót, William Heinesent, akit még az irodalmi Nobel-díjra is felterjesztettek egyszer, ő azonban dánul írt. Mikor megtudta, hogy esélyes az irodalmi Nobelre, úgy reagált, hogy ha valaha egy Feröer szigeteki író elnyeri ezt a díjat,
akkor annak olyannak kell lennie, aki feröeri nyelven is ír.
A szerző hozzátette, a nyelvük különbözik az északi országok nyelvétől, sajátos, ők máshogy kötődnek a világhoz, mint például a dánok, mivel szigetlakók, és ez teszi őket és a nyelvüket egyedivé.
