Vida Kamilla legutóbbi verseskötete 2021-ben jelent meg, hét könyve kritikánkban akkor itt írtunk róla. Az új, Demográfiai csúcs című kötetben olvasható versek az elmúlt öt év termései, a könyv vezérmotívuma Kónya Imre és Pető Iván 1991-es vitája a történelmi igazságszolgáltatásról. Imre és Iván, mint két testvér, a mindenkori történelemben rejlő két erőként jelenik meg a versekben.
Vida Kamilla közösségimédia-oldalán azt írta a Demográfiai csúcsról, hogy szó lesz benne forradalomról, szerelemről, lehallgatásról, műsorvezetésről, Portik Tamásról is, ahogy a mostani választásról is. Külön érdekesség, hogy a Kenczler Marci által tervezett borítón a költő Könyves Magazinra írt, Két farkas lakozik bennünk: az egyik Kónya Imre, a másik Pető Iván című cikke köszön vissza, amit itt olvashatsz el teljes terjedelemben. A verseskötet április 8-án jelenik meg.
Vida Kamilla: Demográfiai csúcs
(Versek 2021–2026)
Imre és Iván
Végül két fiút szültem,
Ivánt és Imrét, az új Magyarország hírnökeit.
Iván anyás volt, Imre apás.
Péntek este csirkepaprikást főztem a családi recept szerint,
Iván elment hazulról, Imre a szobájában gubbasztott:
nem volt éhes, csak kiváltképp szemtelen.
Kirontott, összevesztünk, felborította a lábast,
az apjuk is végre felnézett a jegyzeteiből.
Most ez a slágertéma:
hányszor hallgattunk, mikor nem szabadott volna,
miért asszisztáltunk némán sötét rendszerekhez,
miért nevettünk Greta Thunbergen,
és miért mondtuk azt, hogy Gáza messze van?
És ha már így alakult:
miért szültünk gyereket ebbe a mocsok világba?
Hogy őrájuk hivatkozva még többet kussolhassunk?
Nem válaszoltam, összeszedtem a csirkelábakat,
tudtam, hogy igaza van, készültem az elszámoltatásra –
ahogy rám nézett, azt az Alkotmánybíróság
sem tudná megsemmisíteni.
Iván is hazajött, ő is rázendített:
miért nincs kaja,
szar volt az önképzőkör,
és le kéne már adni a jelentkezést Oxfordba.
Anya, ne sírj már annyit, szeretlek,
minden szülő szar szülő, nem vagy te különleges.
Magyarország egy hógolyó, lehet bármilyen hideg a kezed,
a megpróbálod megfogni, elolvad benne egy idő után:
nem te vagy a hibás.
– igen, ez költészet, Imre, bazdmeg, ha tudnál olvasni –
hergelte az új Magyarország egyik hírnökét
a másik hírnöke.
Mind így fogunk járni, készüljetek:
semmi nem lesz elfelejtve,
minden fel lesz jegyezve,
de soha semmi nem lesz elrendezve.
Nyitókép forrása: Fotó: Sivák Zsófia
