1986-1987-ben jelent meg a Magvető gondozásában az akkor 37 éves, ma már a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas Temesi Ferenctől a Por. A kétkötetes szótárregényt a magyar irodalom egyik csúcsteljesítményeként emlegetik.
Az írói szótár formájú regény helyszíne Porlód: ilyen nevű város természetesen nincs az országban, Szegedet nevezte el így a szerző. A városban a „por” és a folyó elleni küzdelem rányomja a bélyegét a mindennapokra, vastagon belepi vagy magával ragadja az emberek lelkét. A kötet főhőse, Szeles András, az ötvenes évek gyereke, a hatvanas évek kamasza, a hetvenesek fiatalembere.
Műfajteremtő formát választott a történet elmeséléséhez: a címszavakban leírt világ regényként működik, noha igazi cselekmény nincs, és az időrend is csak az olvasó fejében áll össze.
„Szerintem a Por konzervatív könyv”
A kötetbemutató után néhány nappal Eszéki Erzsébetnek a Magyar Nemzetben Temesi így fogalmazott: „Szerintem a Por hagyományos regény. Semmi köze a modernizmushoz. Ahhoz a szemlélethez sincs köze, amely szerint nincs már semmi, amihez kapcsolódni lehetne. (...) Szerintem a Por éppenséggel konzervatív könyv. Csupán ki kellett találnom az ábécé-sorrendet, mert a mondandóhoz a számomra ismert regényformák alkalmatlannak bizonyultak.”
Úgy folytatta, a Por generációja könyve, azoké, akik a hatvanas években voltak tizenévesek. „Tényleg fontosnak tartom, hogy van nemzedékem, írói is. Az olyan generációtársaim, mint Grendel Lajos Pozsonyból, Esterházy Péter, Mózes Attila Erdélyből és Balázs Attila a Vajdaságból, mind erősítenek. (...)
Számomra egyfajta viszonyítási pont, hogy ők hol tartanak. Jó verseny.”
Ugyanebben az interjúban a szegedi születésű Temesi azt is felidézi, hogy eleinte nem akart Budapestre költözni, inkább Pécs tetszett volna neki, de ahol nincs folyó, ott nem tud élni. „Szeretem Szegedet, de nem tudnék már őseim városában élni. Úgy jöttem el, hogy fölégettem magam mögött minden hidat” – mesélte.
Azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak felépítenie magát a fővárosban.
Azonnal rá kellett jönnöm, hogy senki sem tud rólam. Semmit. Nulla vagyok.
Ráadásul ezek a kedves fiúk a budapesti bölcsészkaron addigra már kiosztották a szerepeket. Megmondták, hogy te leszel a modernista, te leszel a népies, te meg az urbánus. Aztán egyszercsak fölbukkant egy hapsi, akit senki se hívott, akire senkinek se volt szüksége. Mindenkivel külön-külön meg kellett vívnom a csatát, el kellett fogadtatni magam” – emlékezett vissza.
Végül ő lett a „provinciális író”: szívesen vállalta a senki által nem kívánt szerepet, ő semmi negatívat nem látott benne. Temesi Ferenccel 2012-ben mi is interjúztunk, ekkor főként az akkor megjelent, Bartók című kötetéről kérdeztük.
Még meg sem jelent, de már méltatták
Szinte soha nem látott várakozás, reklámkampány, olvasói érdeklődés és figyelem övezte a regény megjelenését. Pedig Temesi addig csak szűk körben volt ismert, a Por volt a második kötete.
„A regényt még senki nem ismerhette (legfeljebb részleteit egyes folyóiratokból), amikor egyes fórumok már úgy harangozták be, mint a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotását. A Kiadó 5000-ik köteteként még jubiláns könyvként is emelték a hírverést körülötte. S közben interjúk jelentek meg Temesivel, regényéről, annak születési körülményeiről, magáról az íróról. Temesi és könyve egyszeriben az érdeklődés középpontjába került, sikere előre tervezett volt és nem véletlenül” – jellemezte a regényt kísérő közhangulatot Dérczy Péter 1988-ban a Jelenkor hasábjain.
A magyar vidék breviáriuma
– írta a könyvről Siposhegyi Péter a Mozgó Világban a regény megjelenésének évében.
Úgy látta, hogy Temesinek úgy sikerült újítania, hogy mások már „minden újítást legalább hússzor megújítottak”. Ráadásul a formában rejlő újítás szerinte szolgálja is a tartalmat: „Van valami, ami az egészet élvezhetővé teszi. A rend. Pontosabban a címszavak logikája.”
Porlódot, azaz Szegedet vizsgálva a szerző szerinte arra keresi a választ, hogy mit jelent középszerben élni. „Hiányzik a könyvből a felesleges dohogás. (...) A szótár alapos, de nem vájkál. Temesinek eszébe sem jut, hogy egy település bajait két-három ember nyakába varrja“ – folytatta. Bűnöst, felelőst nem kiált.
Esterházyval és Nádassal versenyezni
Balázs Géza 1989-ben, a Magyar Nyelvőrben megjelent írásában egyebek mellett azt vizsgálta, hogy milyen kontextusban született meg Temesi Ferenc regénye, és kiknek az írásai lehettek rá hatással. Emlékeztetett rá, hogy ugyanabban az évben Esterházy Péter (Bevezetés a szépirodalomba) és Nádas Péter (Emlékiratok könyve) is nagyregénnyel jelentkezett. A Por ezek mellé a könyvek mellé csatlakozott.
Szerepelnek is benne Esterházy- és Nádas-utalások, ami Balázs szerint azt jelzi, hogy az
író a szükséges öntudattal regényét az ugyanabban az évben megjelent másik két nagyregényhez méri.”
A szótárregény műfaját Magyarországon Temesi Ferenc teremtette meg, de a világirodalmat megvizsgálva Balázs szerint lehet előzményeket találni. Megemlítette Edgar Lee Masters 1915-ös Spoon River Anthology-ját, amely Gergely Ágnes fordításában A Spoon River-i holtak címmel 1970-ben jelent meg magyarul. A másik hasonló mű Milorad Pavic Kazár szótára lehet, igaz, ez párhuzamosan készült a Porral, ezért ötletadónak nem igazán mondható.
Tudatosan, pontosan felépített műnek nevezi Temesi kötetét: 666 szócikk szerepel benne az abajgat-tól a zsoltár-ig, 140 évet ölel fel 1110 oldalon keresztül: „A kezdőpont 1833. szeptember 3., a befejezés időpontja pedig 1973. június 30., amikor a főszereplőt Porlódról stopposként eljőve halálos baleset éri. A 140 évben 6 nemzedék (ismét 6!) életét rajzolja meg az író.”
Balázs elemzése szerint a Por egyszerre város-, család- és nemzedékregény.
„Az év irodalmi eseménye”
„Temesi Ferenc Por című regénye az 1987-es év irodalmi eseménye volt” – jelentette ki 1989-ben az Új Látóhatárban Czigány Lóránt. Kitért arra, hogy csak egy szűk körben ismert szerző kötetének megjelentetését vállalta be a Magvető, amit kapkodtak az olvasók, pedig nem voltak benne nagy politikai megmondások.
„Az olvasó hamar meggyőződhet róla, hogy nem elsőkönyves író túlméretezett ambíciójának a termékét tartja kezében, hanem egy tudatos alkotó nagyregényét forgatja, melynek szerzője a kortárs magyar próza egyik újítója” – méltatta a könyvet. Pedig „semmi szenzációs nem történik a regényben”.
„Emberek születnek, szeretnek, engedelmeskednek a felettük álló hatalmasoknak, egy kevéssel beérik, harcolnak az elemekkel, ha kell hősiesen, és belenyugodva a változtathatatlanba meghalnak.
Temesi hősei egyszerű emberek, akik alulnézetben látják a történelmet, belepi őket a por
– foglalta össze Czigány Lóránt.
Nyitókép: Temesi Ferenc portré - Az író Facebook-oldala
