Nádas Péter november 12-én ünnepi beszéddel nyitotta meg a Zágrábi könyvvásárt, ami azóta már online is olvashatóvá vált. A beszéd arra hívja fel a figyelmünk, hogy könnyen irányíthatóvá válhatunk, már olyan tényezők miatt is, mint a háború, a gazdaság, vagy az internet.  

November 12. és 17. között tartották a legnagyobb könyvszakmai rendezvényt Zágrábban, aminek több mint 20 év után újra díszvendége volt Magyarország. A magyar díszvendégség programját a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Zágrábi Liszt Intézet szervezte. Az eseményről részletesen írtunk még előző héten.

Ennek a megnyitóján hangzott el Nádas Péter beszéde, amiben a kommunikáció hatásáról és felelősségeiről beszél, vagyis hogy mit jelent 2024-ben tartalmat fogyasztani és termelni, mit jelent beszélni, és főleg, hogy ezzel a beszéddel hogyan válunk mi is gépezetekké.

„mert a lájkok száma szerint táplálták bele a gondolkodás törvényeit”

Nádas a beszédében az információ áramlására hívja fel a figyelmet, amely szerint társadalmunk folyamatosan és gondolkodás nélkül termeli az információt, és az így reflexszerűvé, átgondolatlanná vált.

„mondták, hogy szabadon beszélhetsz és sírhatsz a beszélőgépeden. / Rendszeridegen fogalmak használata esetén rendszered kikapcsol. / Síróbaba fogalmát rendszered nem ismeri. / Ő tudja jobban, / hogy te mire gondolsz, / mert a lájkok száma szerint táplálták bele / a gondolkodás törvényeit.”

A szöveg szinte médiaelméleti megközelítést alkalmaz. A mindennapi beszédünk nemcsak a barátokkal, szülőkkel, munkatársakkal folytatott csevegés, hanem ahogy a szöveg is utal rá, sokkal több annál: beszédet termelünk, mikor posztokat írunk, videókat készítünk, like-olunk, tartalmakat töltünk le és fel, applikációkat válogatunk stb.

A legfontosabb pedig, hívja fel a figyelmünket a szöveg, a felelősség és a korlátok ismerete.

„Bennem minden egyes nyelvi paneljük / hézagtalanul illeszkedik / minden más nyelvi panelhez, / s így a mondatok mesésen árnyalatos / kékben, / valamint a szivárvány minden színében pompázó / kollektív nyelvi horizontomon vannak megfeszítve, / kifeszítve,/ miként a fehér vitorlák, / s így aztán bármely kiválasztott nyelvre / széljárás szerint akadály nélkül / átfordítható / vagyok.”

A beszéd – történjen az bármilyen médiumon, élőben vagy neten – (is) képes algoritmusok szerint működni, sőt, abba mindig beszüremkedik a médium. Mind az mondjuk, amit likeolunk, posztolunk, követünk, megosztunk. A közmondás miszerint „az vagy amit megeszel” érvényesül, csak átvitt értelemben: „az vagy amit fogyasztasz”.

A beszéd továbbá figyelmeztet arra, hogy ez egy nagyobb körforgás része, ugyanis a mindennapi kommunikációnkat a fogyasztott tartalmak mellett meghatározza egy gazdasági és politikai érdek is. Minél több helyről érkezik egy információ, annál nagyobb érdekünk lesz ismételni azt, ilyen például a háború vagy a klímaváltozás. A kommunikáció alapjává válik, hogy ugyanazokat az állításokat tesszük ezekről az ügyekről, hiszen morálisan egy „jó” létezik, és ezt a jót előírja nekünk a beszédgépezet.

Nádas beszédének legfőbb üzenete, hogy ha nem figyelünk oda, mit fogyasztunk, és ez által mit termelünk újra, akkor csupán (irányított) gépekké, mesterséges intelligenciákká válunk. A világunk egy egységes gondolkodás, kommunikáció felé halad, ezzel kiszorítva mindent ami egyszeri, lokális vagy egyedi.

Természetesen, ez is hír is egy információtermelés, sok minden kimarad, amit még a szövegről el lehetne mondani. Ha nem akartok géppé válni, akkor ajánljuk a teljes szöveget is elolvasásra. A teljes beszéd ezen a linken olvasható.

Fotó: Valuska Gábor