A TÁP Színház vezetője, Vajdai Vilmos 2006-ban indította el az Alatta, felette-bentről ki című sorozatot az akkori Süss fel napban, ami a társulatvezető anyaszínházának, a Katonának az akkor futó előadását figurázta ki. A Schilling Árpád által rendezett Előtte utána című előadásban a Katona színészeinek önvallomásait hallhattuk többek között főiskolai felvételikről, magánéleti kihágásokról és nehézkes pályakezdésekről.
Az Alatta-felette aztán többször is újraindult különböző színházi és nem színházi terekben. Ennek a dokumentumszínházi jellegnek a legfontosabb eleme, hogy a lazán értelmezett társulat tagjai személyes élményeiken keresztül állítanak elénk (görbe) tükröt olyan problematikus és sok esetben nem kellőképpen kibeszélt társadalmi jelenségekről, mint a rasszizmus vagy a kábítószer-használat, a teljes történetüket pedig ők maguk is a nézők előtt mesélik el először egymásnak.
A járványhelyzetben online formát öltött ez a sorozat és eddig három részt láthattunk belőle. Az elmúlt egy év népszerű találkozási formája mindannyiunk életében a közös Zoom-beszélgetések voltak, amit most a TÁP színházzá alakított át, ezekbe az igencsak privát tematikájú és hangvételű online találkozókba pedig bárki becsatlakozhatott nézőként. A címek már önmagukban is elég beszédesek és provokatívak voltak. Februárban került sor a B@szatlanul...avagy Hiányaink, Most és Örökkön-magány: szex, munka, internet című előadásra, majd márciusban az Egyéjszakás kaland (G@cik a férfiak/nők is lehet hogy)-on vehettünk részt, legutóbb április végén pedig a Megkoronázva - Átestem a Covidon elnevezésű online performanszon keresztül kapcsolódhattunk be a játszók életébe.
A TÁP Színház szellemisége meglehetősen messze áll a színészek sztárkultuszának erősítésétől, sőt, a legvállaltabban mutatják meg saját hibáikat, esendőségeiket, gyarlóságaikat, bátran mesélnek helyzetekről, ahol maguk és mások szemében nevetségessé váltak, és sértődés nélkül nevethetik ki egymást is. Az online sorozat is erre épít, legyen szó a magányról, kielégületlenségről, balul elsült szexuális viszonyokról, vagy a többeket erősen megtépázó betegség sokszínű tünetegyütteséről és a testünk feletti kontroll elvesztéséről.
A beszélők összetétele egyébként gyakran elég diverz. A színészek mellett akadnak még mások is, például Jónás Vera énekesnő, Bodor Ágnes csellóművész, vagy Faragó Zsuzsa dramaturg is elmesélték a maguk kissé kellemetlen történetét, ezek a vallomások pedig a befogadói oldalon mindig nagyon felszabadító erejű élményekké válnak. Életkorukat tekintve is sokfélék a mesélők és egészen máshogy hatnak az egyéjszakás kalandokról szóló andekdoták és a betegséggel való szembenézés elbeszélései is a 20-30 éves korosztály képviselőitől, mint például Márton Andrástól, vagy Andai Katitól.
A közel kétórás előadások mindig három felvonásból állnak, egy felvonáson belül minden résztvevő egyszer szólal meg. Mindenki egyetlen megélt, privát történetet mesél el a magánéletéből, három részre tagolva, dramaturgiailag a legizgalmasabb pontokon abbahagyva azt, a stafétát pedig egy “ping!” felkiáltással adják tovább egymásnak.
Aki eddig lemaradt volna, annak jó hírünk van, mert legközelebb már személyesen is találkozhatunk velük, ugyanis május 27-re tervezik az Újra büdös, Semmise munkacímen futó előadás bemutatóját, méghozzá egy speciális külső helyszínen. A Gárdonyi téri villamosmegállóban történő performanszot a közönség a Béla Bár teraszáról nézheti majd végig.
