Általános cikkek regény agave 2008 steven saylor

Mit adtak nekünk a rómaiak?

ggx | 2008. július 25. |

B-
Steven Saylor: Caesar ítélete – Agave, 2008; 304 oldal, 2580 Ft

 

Ha a magyar könyvkiadók mindegyike felajánlana az általuk forgalmazott történelmi regényekből egy-egy példányt árvízvédelmi célokra, gyakorlatilag tehermentesíthetnék az országot. Finoman fogalmazva: sok a történelmet delikátnak, díszletnek, illetve ürügynek használó könyv van a piacon. Hajlamos vagyok fintorogni ha ilyet látok a könyvesboltban . Isten ne adja: egy másik embernél! Sznob vagyok, ha történelemről van szó (bocsánat). Még akkor is, ha tudom, hogy egy ilyen jellegű könyvnek nem kell a tudományos igényeknek megfelelnie, nem az a dolga. Fintorgó sznobizmusom két dologból adódik. Hiszem, hogy a történelem nem tudása öl, butít, nyomorba dönt (moralizálást befejeztem), illetve, hogy bármelyik történelmi kor tud annyi fordulatot felhozni, hogy abból kijön több ütős történet. Saylor könyve pont ilyen. Illetve majdnem. De kezdjük az elejéről.

A szerző történész, és a regényíráson kívül a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként dolgozik. A borítón kívül-belül idézetek sora a The Sunday Times-tól az Amazon.com-on át a Jelenések könyvéig, arról, hogy az író mennyire tud. Egy történész, ha ilyesmit lát, keresztet vet. A történet főhőse Gordianus, egy kvázi római Sherlock Holmes. Ez már a tizenegyedik könyve Saylornak melynek a nyomozó a főhőse. A sztori is elég egyszerűnek tűnik. A nyomozó több fordulat után jut el Alexandriába, ahol korábban kitagadott fiát kell tisztáznia egy vád alól. Közben persze zajlik a nagybetűs történelem. Na persze Kleopátra és Caesar sokadszorra.

Gyanakodva vágtam bele tehát az olvasásba. Ellenben a könyv egyharmada után kezdtem kellemes csalódottságot érezni. Az író valóban szépen építi be a regénybe, amit az ókorról tudunk, tudhatunk. A párbeszédekben, vagy a karakterek leírásánál visszaköszönnek Suetonius, Plutarkhosz, Dio, Appianus és a többi ókori történetíró leírásai. Bár az ókori történetírókat kritikával kell olvasni, ez itt most teljesen mellékes. Ugyanis egy római akkor ezt így tudta. Ettől a sztori csak autentikusabb lesz. Például: Gordianus megkérdezi Caesart, hogy mi volt közte és Nikomédész király között. Az ókorban ugyanis tényként kezelték, hogy amikor Bithünia királya férfiúi erényekre tanította Caesart akkor ott a kardvívásnál -mondjuk így- nem elsősorban harci kiképzésre kellett gondolni. (Azóta tudjuk, hogy ez inkább pletyka volt, sem mint valóság) A hangsúly valóban inkább a kor megidézésén van, és se Caesarról, se Kleopátráról nem akarnak lehúzni még egy bőrt. Remekül átérezhető, milyen lehetett a forrongó, feje tetejére állt mediterráneumban az élet.

Ami még kellemesebb Saylor könyvében, hogy időnként egy-egy Caesar-Gordianus dialógusnál valóban olyan érzetem volt, hogy itt két szónoki iskolát tanult római próbál egymáson verbálisan fogást keresni. Le a kalappal! Saylor ilyen értelemben valóban remekül kelt életre egy rég elmúlt kort.

Más értelemben viszont úgy érzem, ez nem sikerült teljesen. Van valami, ami csorbítja a könyv erényeit. Például, az ókor emberének gondolkodása. Természetesen ez az írói képzelet helye, ahova sok minden belefér. Csak az anakronizmus nem. Jelen esetben. Nagyon nem passzol , amikor Gordianus, vagy a nyomozó fia, Meto moralizálásba kezd. Illetve ez nem lenne baj, ha nem jutna róla eszembe egy amerikaizászlós „a főhős megmondja a tutit a szebb világról” életérzés . Elég, ha ez a hollywoodi adaptációkban köszön vissza.

Saylor le is buktatja magát ez ügyben. Az utószóban így ír Kleopátráról: „A XXI. századra jellemző szupermodell mércével mérve külseje akár még szép is lehetett, ám a szelleme, modern kori alapelveink alapján egyáltalán nem volt szép.” Nem baj! Ilyennek szeretjük, nem is kell szép szelleműnek lennie. Főleg nem XXI. századi mércével. Én legalábbis ha történelmi regényt olvasok trónkövetelni akarok, mérgezni vagy gall falukat leigázni, és utána győzelmi lakomát ülni. Aztán ha becsuktam a könyvet, újra fájhat a szívem az igazságtalan világ miatt. Egy másik problémás rész, hogy a főhős szinte kibeszél a könyvből magyarázva dolgokat, mi hol van, ki kicsoda. Hozzáteszem indokolatlanul. Csak egy példa: „mivel Egyiptomban magát a Nílust is istenként tisztelték”. Kinek beszél ez? És miért múlt időben? Akkor már jobb lett volna a könyv végére néhány ilyen jellegű magyarázat. Szerencsére a könyv második felétől az ilyen dolgok elmaradnak.

Ahogy már írtam, tudom, hogy egy ilyen könyvnek nem kötelező milliméter-pontosan történelem hűnek lenni, mert nem ez a dolga. Viszont amelyik kísérletet tesz minél jobban belemerülni a választott korba elszakadva a jelentől, csak gazdagabb lesz ettől. Steven Saylor könyve összességében véve teljesíti ezt. Ha egy a szakirodalomtól a ponyváig terjedő mércén kéne a könyvet elhelyeznem, akkor valahova középre tenném. Kiváló, ha kikapcsolni akarunk és egy hideg sör/fröccs mellett visszautazni támad kedvünk az időben.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!