Steven Saylor amerikai író Budapestre látogat Róma című könyvének magyarországi, könyvheti megjelenésére. Az írót pénteken elviszik Aquincumba, szombaton délután háromkor az Agave Kiadó standjánál, vasárnap délután négytől a Mammut Libriben dedikál majd. Ebből az alkalomból készítettünk vele gyors interjút.
Gordianus, könyveinek fő figurája az ókori Rómában élő magánnyomozó. Honnan jött az ötlet? Egyáltalán éltek abban az időben magánnyomozók?
Amikor elkezdtem írni az első könyvet, még Ciceró volt a főhős, egyfajta Sherlock Holmes, titkára, Tiro pedig az ő Watsonja. De nem akartam minden napomat Ciceróval tölteni! Ezért kitaláltam Gordianust, aki inkább a köznépből való, és őt állítottam a történet középpontjába. Nincs bizonyítékunk arra, hogy lettek volna ilyen nyomozók Rómában abban az időben, de ha mégis, és jól végezték a dolgukat, akkor láthatatlanok a történelem számára. Róma minden hatalmas családja érintve volt különböző perekben, így van értelme az elképzelésnek, hogy fölbérelhettek független nyomozókat.
Gordianus, életvitelét tekintve, egy többé-kevésbé mindennapi római ember. De a családja mégis szokatlannak tűnik a mai olvasónak.
Élete során Gordianus szert tett családra, a regények elmesélik háztartásának történetét. Ágyasát, Bethesdát felszabadítja, feleségül veszi, és ő lányt szül Gordianusnak. Három fiút fogad örökbe, kettő közülük rabszolga volt. És további rabszolgák is élnek a háztartásában. Nem hiszem, hogy túl szokatlan lenne mindez, Mary Beard brit történész szerint Gordianusnak "tipikus római kiterjesztett családja" van.
Könyvei híresek történelmi hitelességükről. De mi van, ha a sztori miatt kicsit kozmetikázni kellene a tényeket?
Soha nem változtatok a lejegyzett történelmen. Például soha nem teszek úgy, mintha valaki élt volna egy olyan időszakban, amikor a valóságban már halott volt, csak hogy jobban működjön a történet. (Vannak szerzők, akik ezt teszik!) De sok fehér folt van a feljegyzésekben, és ezeket mindig kitölthetem a saját ötleteimmel. A történelmen belül dolgozom.
A történelmi szereplőket is igen részletesen rajzolja meg. Ezek a részletek mind ismertek, vagy itt is be szokta tömni a réseket?
Az ismert részletek sugallják az illetőről alkotott pszichológiai képet, a karakterét. Ebből kiindulva próbálok további olyan összetevőket kitalálni, melyek továbbra is illenek a személyiséghez. Gyakran a legfurcsább vagy legérdekesebb momentumok közvetlenül a történelmi feljegyzésekből valók, mivel a történészek mindig az érdekességeket keresték. Például tudjuk, hogy Kleopátra, mikor látta a halálát közeledni, sok mérget kipróbált rabszolgákon, hogy lássa, melyik tűnik a legfájdalommentesebbnek. Milyen ember képes ilyesmire? Az én dolgom, hogy ilyen részletekből alapján elképzeljem az illető lelki alkatát.
Nagyon sokat ír a mindennapi életről. Egyszerűen nem hagy minket itt a szerkesztőségben nyugodni a kérdés, hogy hogyan végződtek a vízvezetékek a római lakásokban? Csappal, vagy folyamatosan folyt a víz?
A rómaiak nagyon ügyes vízvezeték-szerelők voltak. A mieinkhez nagyon hasonló szelepjeik és csapjaik voltak. Sajnos gumival nem rendelkeztek, de nagyon fejlett volt a fémművességük, így ólmot használtak, ami nagyon képlékeny. Ezt természetesen mi nem használjuk az egészségügyi kockázatok miatt.
Az ókor most divatos téma nemcsak könyvekben, de filmeken és videójátékokban is. Találkozik ezekkel? Mi a véleménye róluk? Látta például a 300-at?
Szeretem megnézni az összes ókori témájú filmet. A Gladiátor nem tetszett, mert szerintem a történet nem túl erős, de nyilvánvalóan sokaknak (köztük az Oscar-akadémia tagjainak!) más volt a véleménye. A 300 nagyon furcsa, olyan, mint egy egzotikus fogadás: az étel nagyon színes és fűszeres volt, de utána egy kicsit betegnek éreztem magam. A honlapomon felsorolok sok filmet, ami az USA-ban hozzáférhető dvd-n, és van egy top tízes listám is az ókori tárgyú filmekről.
A legtöbb magyar olvasója nem tudja, hogy homoerotikus történeteket is publikált.
A húszas éveimben a múzsám nagyon erotikus volt, és én követtem őt. Néhány történet továbbra is nyomtatásban van annyi év után, és álnevemnek, Aaron Travisnek van bizonyos kultusza. Sok irodalmi munkát fektettem ezekbe a történetekbe. De a múzsám továbblépett: a történelmet és a politikát már sokkal érdekesebbnek találom. Biztos öregszem!
Úgy tudom, a Gordianus-történetek filmes jogait pár évvel ezelőtt megvette egy stúdió. Van valami hír egy készülő moziról?
Az érdeklődés jön és megy. A filmek nagyon sokba kerülnek, és igen kevés tervet forgatnak le végül, úgyhogy nem számítok Gordianus-filmre. Ez nem is különösebb vágyam, én regényeket szeretek írni. De egy film sokkal több emberhez juttatná el a könyveket is, szóval örülnék neki.
Saját maga szerkeszti a honlapját, látszik, hogy sokat foglalkozik vele, most például a Róma magyar kiadásának a borítója is látható a címoldalon. Hogyan szakít még erre is időt?
A honlap a hobbim. Értek valamennyit a dizájnhoz, a szoftver pedig egyszerűen kezelhető, úgyhogy élvezem, hogy frissen tarthatom a szájtot, hogy képeket és információt teszek fel. Remélem, hogy az olvasók érdekesnek és szórakoztatónak találják a honlapot.
Az idei könyvhéten Magyarországon dedikálja új regényét. Mire számít? Kapott már Magyarországról visszajelzéseket?
Néhány rajongói emailt már kaptam Magyarországról (csodálatos dolog az internet!), és magyar kiadóm is nagyon jól tartja velem a kapcsolatot, megmutatja a borítókat és hasonlók. Soha nem voltam még Budapesten, úgyhogy nagyon izgatott vagyok a lehetőségtől, hogy láthatom a várost és megismerkedhetek néhány lakójával.
