Az 1922. december 28-án született legendás alkotó élete 1939-ben fonódott össze a Marvellel, ami akkor még Timely Comics-ként működött. Egy évvel Superman első megjelenése után és Batman színrelépésének évében tinédzserként csatlakozott unokatestvére férjének, Martin Goodmannek a cégéhez. Majd 1940-ben az Amerika Kapitány alkotóinak, Joe Simonnak és Jack Kirbynek lett az asszisztense. Ahogy mondani szokták: a többi már történelem. Rögös, tragédiáktól és konfliktusoktól sem mentes úton jó pár évvel később a Timelyból Marvel Comics lett.
Stan Lee és alkotótársai pedig meghirdették a Marvel korát
ami nemcsak kitartott a mai napig, hanem a hullámvölgyek után olyan elementárisan meghatározó erejűvé vált, hogy már évekkel előre tudni lehet a cég karaktereire építő filmek érkezését.
Mások: melegek, zsidók, feketék, szuperhősök - Könyves magazin
A másság eleve lényeges témája volt a Marvel 1960-as évek eleji forradalmának. Nem minden esetben olyan progresszív vagy radikális értelemben, mint az X-Mennél, amiben a mutánsok a kirekesztett kisebbségek metaforái lettek, de a fősodorbeli szuperhőstörténetek kontextusán belül már a Fantasztikus Négyes tagjai és Pókember is „mások" voltak.
Stan Lee életéről jelent már meg képregényes önéletrajz, és külső nézőpontból íródott biográfia is magyarul. De egyik sem képes úgy bemutatni a Marvel arcát, mint Danny Fingeroth könyve. A hihetetlen Stan Lee természetesen kötelező módon sorra veszi a kreatív elme életének legfontosabb sarokpontjait. Mégsem ezen események tankönyvszerű felsorolása teszi ki az életrajz nagy részét, hanem a legszemélyesebb, szinte már pszichoanalitikus szintig ereszkedő részletezés.
Fingeroth nemcsak elmeséli, hogyan lett a bevándorló zsidók gyermekéből nagydumás történetmesélő, hanem a nagyobb karrierperspektívára tekintés mellett egy kellemes időutazás keretein belül le is ülteti az olvasót Lee íróasztalához, hogy minél közelebb kerüljön az alkotó gondolkodásához. Fingeroth tehát a legapróbb, jelentéktelennek tűnő rezdüléseken keresztül meséli el, hogy milyen ember is volt Lee. Ehhez egyfelől felhasználja saját élményeit, hiszen a Marvel egykori alkalmazottjaként, majd később rendezvények moderátoraként neki is módja nyílt megtapasztalni a Stan Lee-vel közös munkát. Másfelől pedig olyan személyes dokumentumokat használ fel, amihez szinte senki másnak nincs hozzáférése. Az alapos kutatómunka nem merül ki az újságcikkek, rádió- és tévéinterjúk interpretálásában, vagy éppen az író saját interjúinak részletezésével, de Lee privát levelezései, kommunikációjának elemzése is hozzájárul a könyvben kibontakozó összképhez.
A nagy erővel nagy felelősség jár - 50 éves a Pókember - Könyves magazin
Nem látszik rajta, de augusztusban lesz ötven éve, hogy Peter Parker először húzta magára a piros-kék maskarát. Azóta nemcsak az egyik legnépszerűbb és legszórakoztatóbb szuperhős lett, hanem óriási ipar is kiépült köré. Pacsizott Obamával, mentette a WTC áldozatait, de még a kábítószerrel is megvívta harcát Pókember, akinek történetéből a nyáron újabb filmet mutatnak be.
Mert Stan Lee nem pusztán egy cég arca, marketingfogása volt. A Marvel jelenlegi arculata és filozófiája kétségkívül hozzá fűződik – még akkor is, ha a híres karakterek megalkotásában vannak vitás részletek. Fingeroth nagyon is objektív képet próbál sugallni Lee-ről, így rendre rávilágít bizonyos ellentmondásokra a karakterek valós születését illetően, vagy éppen Jack Kirbyvel és Steve Ditkóval (Pókember társalkotójával, rajzolójával) való viharos kapcsolatáról.
Stan Lee médiareprezentációja gyakran csak fűtötte a személyével kapcsolatos félreértéseket – legyen ez akár pozitív, akár negatív előjelű dolog.
Ezekből a részletekből nem egy dörzsölt üzletember, sokkal inkább egy sokszor naiv kreatív elme bontakozik ki még akkor is, ha önmaga szintén viaskodik saját bizonytalanságával és szorongásaival. Akár csak az 1962-ban megszülető Pókember.
A kötet legnagyobb részét az a folyamat teszi ki, ahogy Stan egybeforrt a Marvel névvel. Kezdeti szárnypróbálgatásai után szemtanúi lehetünk annak, ahogy szembeszállt a képregényeket sokáig korlátozó Comics Code Authority szabályrendszerével, ahogy képes volt fiatal tehetségeket maga mellé toborozni, vagy éppen, ahogy elmarta maga mellől régi társait. Vagy azt, hogy mennyi hullámvölgyet élt meg a cég alkalmazottjaként.
50 éves Vasember - Könyves magazin
Zseni, milliárdos, playboy, emberbarát. Így definiálta magát Vasember a tavalyi Bosszúállók mozifilmben, Amerika Kapitány nem kicsit kötözködő kérdésére reagálva, hogy tudniillik, mi ő a páncélja nélkül. És a definíció helyes, bár hozzá kell tenni még egy, a filmekben elsumákolt, azonban nagyon fontos aspektust: alkoholista.
Megismerhetjük, hogyan lett egyszerű médiamunkásból médiajelenség, mindezt pedig egy nagyon baráti, emberközeli távolságból szemlélve. Fingeroth időnként ki is lép omnipotens mesélői szerepéből, hogy a valódi, saját hangján nyilatkozzon a legendás képregényessel kapcsolatos élményeiről. Ezt az otthon melegségével övezett hangnemet pedig hiába is keresnénk más vele kapcsolatos életrajzokban. A kötetből nem maradnak ki a Stan Lee életének utolsó éveit jellemző szomorú adalékok sem. Bár Stan rajongók millióinak szeretetétől övezve hunyt el 2018. november 12-én, néhányan igyekeztek kihasználni az idős sztár státuszát és még az idősbántalmazás vádja is felmerült több esetben.
Superman, a szuperhőskultúra lényege - Könyves magazin
Az Acélember az egész szuperhőskultúra alfája, a kezdet, a példa, az iránymutató. Vele indult minden, egymagában átformálta a teljes amerikai képregényipart, és a piac máig domináns tényezőéve tette a jelmezes igazságosztók alakját. Nélküle nem létezhetne Batman, Pókember, Vasember és társaik sem - legalábbis biztos nem úgy, ahogy ma ismerjük őket.
A hihetetlen Stan Lee esetenként talán céltalannak tűnően túlrészletezett, de összességében mégiscsak arról van szó, hogy Fingeroth mindennél jobban érzékeltetni akarta Lee lelkivilágát, miközben a megkérdőjelezhető jellemzőit sem hagyja szó nélkül. A kötet érzelmes búcsú egy kollégától és baráttól, de mégsem szentimentálisan érzelgős, elfogult ömlengés. Bár Stan Lee már életében sztárstátuszba került, az életrajzi kötet letaglózó realitásából az is kitűnhet, hogy belátható időn belül talán már senki nem lesz ekkora hatással a popkultúra alakulására – vagy legalábbis nagyon fel kell kötnie a gatyát . Ez pedig semmilyen mércével sem elhanyagolható eredmény. Excelsior!
