Simon Márton: Ha nem megyek ki [Hálózatok Hete]

Simon Márton: Ha nem megyek ki

               BarabasiLab’s lungs of New York

ha nem megyek ki igen

csak ülök egy semmiben

sütőben mirelit pizza

nézni kint elered eláll

hallgatom

a jó ízlésre hivatkozva

a refrénből a nevemet

valaki kihúzza épp

kihalt a

kihalt a miénk az utca

ha kimegyek

kimenni

próbálok rájönni

mit is próbálok nem

komolyan

mi kezdődik most el

csukott szemmel

madárperspektíva

ha üvegfalnak repül

az ember az ember

a jövő ténye

ha megcsillan

miért ne

nem nem megyek ki

apály apály

ki mire gondol

nem látom magam

itt hagytad a

mozdulataid a tükörben

azoktól

kifeküdtem egy

konfettivel teli ágyat

virág helye

akkora sárga pillangók

mint az önutálat

ide hallani

hogy fent szemben válnak

nem erre készült senki

egy gereblyét húzgálnak

lent a betonon

azt a lélegzetet

pingvinek hallgatják így

a hideget

ez egy ennyi

kékbálna tüdeje

a gyomrában élek

együtt süllyedünk

mennyi ideje

őrizzük

értékeinket ha már

kritikus értékek

ha végre kimegyek

ha nem látom nincs

a szigetet

a történet egyetlen funkciója

hogy általa létezünk

ne tűnjön el a sétány

a folyó kékje mégse

klóros szag a szél

a park fáin túl

dermedt hullámok és

semmibe kalimpáló

utcák

dióverése