Simon Márton: Ha nem megyek ki
BarabasiLab’s lungs of New York
ha nem megyek ki igen
csak ülök egy semmiben
sütőben mirelit pizza
nézni kint elered eláll
hallgatom
a jó ízlésre hivatkozva
a refrénből a nevemet
valaki kihúzza épp
kihalt a
kihalt a miénk az utca
ha kimegyek
kimenni
próbálok rájönni
mit is próbálok nem
komolyan
mi kezdődik most el
csukott szemmel
madárperspektíva
ha üvegfalnak repül
az ember az ember
a jövő ténye
ha megcsillan
miért ne
nem nem megyek ki
apály apály
ki mire gondol
nem látom magam
itt hagytad a
mozdulataid a tükörben
azoktól
kifeküdtem egy
konfettivel teli ágyat
virág helye
akkora sárga pillangók
mint az önutálat
ide hallani
hogy fent szemben válnak
nem erre készült senki
egy gereblyét húzgálnak
lent a betonon
azt a lélegzetet
pingvinek hallgatják így
a hideget
ez egy ennyi
kékbálna tüdeje
a gyomrában élek
együtt süllyedünk
mennyi ideje
őrizzük
értékeinket ha már
kritikus értékek
ha végre kimegyek
ha nem látom nincs
a szigetet
a történet egyetlen funkciója
hogy általa létezünk
ne tűnjön el a sétány
a folyó kékje mégse
klóros szag a szél
a park fáin túl
dermedt hullámok és
semmibe kalimpáló
utcák
dióverése