Mécs Anna: A fehér lepedő [HÁLÓZATOK HETE]

Mécs Anna: A fehér lepedő

Ha meglátok egy fehér lepedőt, attól tartok, összepiszkolom. Hogy már a nézésemmel bemocskolom.

Ha meglátok egy fehér lepedőt egy fehér szőnyegen álló fehér ágyon, akkor koszos lábammal át akarok masírozni a fehér szőnyegen, és koszos testemmel az ágyba feküdni.

Tiszta dolgokat jobb összekoszolni.

Amikor Mari elmondta, mibe akar bevonni, azt éreztem, mint a fehér szobával: oda kell mennem, hogy összekoszolhassam. Hogy egy tizedmásodpercig a tiszta szobában feküdjek, amíg testemből nem árad szét a kosz. De addig ebben a tisztaságban lehessek.

Mariék még hittek abban, hogy a Sumzi ellen érdemes szervezkedni. Fegyvereket gyűjtöttek és röplapokat akartak szétosztani. Mari ennyit mondott, meg még annyit, hogy többet nem árulhat el, mert a titkos szervezkedés attól titkos szervezkedés, hogy titkos. És hogy mi, a résztvevők sem ismerhetjük a teljes képet. Olyan ez, mint egy kirakós, ahol szét vannak osztva közöttünk a darabok, de senki se látja egyben az egészet.

Akarok-e én is egy kirakós darabot?

Akarok. Ennyit mondtam, de hozzá kellett volna tennem Marinak, hogy akarok, de el fogom rontani. Be fogom piszkolni.

Azt mondta, hogy kapok egy próbatételt, és aztán meglátjuk.

Rendben.

Másnap el kellett vinnem egy levelet, és egy fa tövébe helyeznem a Sumzi Múzeum parkjában, majd azonnal elslisszolnom.

Gratulálok, örömködött másnap Mari, átmentem.

Örülök, mondtam, de éreztem, hogy a kosz kezd belőlem kiáradni. Most még csak a körmöm alatt volt.

A következő feladat előtt még fogadalmat kell tennem. Ha megszegem a Sumzi elleni szervezkedés szabályait, ha köpök vagy ha leselkedem, ha nem csinálom, amit kérnek, akkor a Sumzi elleni szervezkedés tagjai megölnek. És ha a szervezkedés más tagját kapják csaláson, és tőlem azt kérik, öljem meg, akkor meg kell ölnöm.

Rendben.

Fehér lapot a zsebbe rejtettem. Nem néztem körül, eliszkoltam.

Moziban az előttem ülő fülébe súgtam, amit kellett, nem vártam meg a filmet, felszívódtam, de előtte még a teremben körbenéztem. Kifelé menet már a kézfejem is koszos volt.

Egy lakásból egy csecsemőt kicsempésztem, és egy utcasarokkal odébb egy autóba beraktam. Az autót, ahogy kérték, nem figyeltem meg, nem néztem, ki vezeti, vagy mi a rendszáma, de a csecsemőt magamhoz öleltem, a csecsemőhöz beszéltem. Riadtan nézett rám, az arcbőröm redőiből előbújt a kosz.

Gépfegyvereket egy elhagyott raktárépületből egy üres, bozótos telekre vittem, ahol kaptam borítékot. A borítékot bontatlanul kellett Marinak adnom. De Mari észrevette, hogy koszos kezemmel felnyitottam. A boríték és az üzenet tocsogott a kosztól. Szemgolyója eressé vált, pirosan lüktetett. Soha többé ne tegyem. Elővett egy ábrát, amin jelölik a Sumzi elleni szervezkedés vezetői, hogy ki kinek mit ad át, hogy honnan hova jut az információ. Fekete vonallal jelölik, ha minden rendben. Pirossal, ha aggályos a helyzet. Ahol nincs vonal, ott vagy nem is volt kapcsolat, vagy megszakadt.

Honnan van ez neked?

Bajban lehet Mari, ha ezt valahogy megszerezte.

Azt mondja, ha két pont közötti úton sérül az információ, akkor minden kapcsolat, ami a két pont között van, pirossá válik.

Egy panzióba kellett mennem, egy Sumzi tiszthez. A recepción átvettem a dobozt, abban várt a feladat. Egy kézifegyver volt. Reszketve mentem fel a második emeletre. Kopogtam. Félve a Sumzi tiszt szeretőjének nevét rebegtem.

Jöjjek csak be.

Kinyitottam az ajtót. A szobában fehér szőnyegen fehér ágy állt, a fehér lepedőn fehér alsóban feküdt a Sumzi tiszt. Felemeltem a pisztolyt, a szeme közé irányítottam. A fejem önkéntelenül mozdult, az ablak felé intettem.

A fehér lepedőn arccal lefelé fekszem. Még látom, ahogy a lepedő szálai átitatódnak. Piros lesz minden út, ami hozzám vezet. Szétterjed körülöttem, és mindenkit összekoszol, aki velem kapcsolatban volt.