Hol kezdődik az újságíró felelőssége, ha egy oknyomozó riportról van szó? Kell-e bizonyítékokat kérni egy kiadónak a szerzőtől, ha memoárt jelentet meg? Hogyan szerzett tudomást a The Observer oknyomozó újságírója a regényíró előéletének gyanús mozzanatairól, és hogy lett botrány a történetből?
Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az a podcast, amelyben a The Observer, az egyik legfontosabb brit lap újságírói mesélnek A tenger útja című regény valótlan állításait feltáró munkájukról és a dilemmákról, amelyekkel szembesültek a nyomozás során.
Egy megható történetnek indult
2018-ban 2 millió példányt adtak el Raynor Winn életrajzi kötetéből, amelyben egy otthonát elvesztő házaspár több mint ezer km-t gyalogol Délnyugat-Anglia tengerparti tájain, idegenek kedvességére hivatkozva. A regény szerint egy rossz befektetés miatt kerültek ebbe a nehéz helyzetbe, és a férj, Moth súlyos idegrendszeri betegséggel (corticobasalis degeneráció) küzd.
A könyv pillanatok alatt bestseller lett, a kritikusok és az olvasók is lelkesen fogadták. A szerző mintegy 13 millió dollárt keresett a könyvvel, miből film is készült Gillian Anderson és Jason Isaacs főszereplésével.
Hazugságon alapul?
július 5-én a The Observer – azóta könyvkiadás történeti jelentőségű – cikke leleplező riportot közölt a könyv szerzőjéről, Raynor Winnről (valódi nevén Sally Walkerről). Mi is beszámoltunk arról, hogy a cikk szerint
- A házaspár valójában azért vesztette el a házat, mert a nő 64 ezer fontot sikkasztott korábbi munkaadójától. Kölcsönkért, hogy visszafizesse az összeget, de ezt nem fizette vissza, és a tartozás miatt pedig lefoglalták a házukat.
- 2007-ben vásároltak egy házat Franciaországban, ami még most is az övék, tehát nem váltak hajléktalanná.
- A férj 18 éve él együtt egy olyan idegrendszeri betegséggel, amely miatt általában 6-8 év alatt meghalnak a betegek. A megkérdezett orvosszakértők is kétségüket fejezték ki, hogy Moth valóban küzd a kórral.
A kiadó reakciója
A könyvet kiadó Penguin Books a The Observer cikkére válaszul egy nyilatkozatot küldött a BBC-nek. A kiadó szerint a könyv minden szükséges ellenőrzésen átment a megjelenés előtt, és egy szerződést is kötöttek a szerzővel, ami garantálja a könyv hitelességét, ahogy az általában a non-fiction köteteknél szokás.
Állítólag a könyvet ügyvédek is megvizsgálták, és igazolták annak hitelességét.
A szerző és a könyv (forrás: Wikipedia)
A szerző részben cáfolta, részben elismerte a vádakat
A The Guardian megkeresésére Walker elmondta, hogy az Observer cikke „nagyon félrevezető”, és jogi képviselőikkel együtt megteszik a szükséges lépéseket. Az író honlapján megjelentetett egy nyilatkozatot, amiben tagadta, hogy bármilyen kintlévőségük lenne. Azt azonban bevallotta, hogy karrierje során korábban követett el „hibákat”, és beismerte, hogy a rendőrség kihallgatta, majd vádemelés nélkül elengedték.
Több orvosi dokumentumot is bemutatott férje diagnózisával kapcsolatban, és azt írja, hogy a betegség lefolyását a rengeteg túrázás lassította le.
Állítása szerint a francia ingatlanjuk csupán használaton kívüli rom, és hangsúlyozta, hogy a memoár nem tudományos vagy orvosi útmutató, hanem egy egyéni élmény krónikája.
Többször megkeresték a házaspárt a cikk megjelenése előtt
Az egész nyomozás egy fülessel indult, amit Chloe Hadjimatheou oknyomozó újságíró egy névtelenséget kérő forrástól kapott. Ez az Observer The News Meeting című podcastjében hangzott el, amelyben a cikk szerzője és Alexi Mostrous, az anyag szerkesztője beszélgettek a The Salt Path-botrányként (a könyv eredeti címe) elhíresült ügy hátteréről.
A házaspár valódi nevével kapcsolatos információ indította be a kutatást – így tudta elkezdeni az újságíró a nyomozást Walkerék „elvesztett” házáról. Majd egy gyanús kölcsönszerződés után eljutott a sikkasztással megkárosított munkaadó özvegyéig, aki elmesélte, hogy Walkert annak idején le is tartóztatták az ügy miatt.
A The Observer online kiadásának július 5-ei, első leleplező cikke
A podcastben az is elhangzott, hogy az egyik legnehezebb feladat a betegséggel kapcsolatos információk ellenőrzése volt. Hadjimatheou orvosokkal és betegekkel is konzultált, és szembesült azzal az a szomorú ténnyel, hogy a regény több esetben adott hamis reményt az ugyanebben a kórban szenvedőknek és a családtagjaiknak.
A cikk szerzője először azzal kereste meg a Walker házaspárt, hogy a férj betegségével kapcsolatban következetlenségeket talált a könyvben, és érdekelné, hogyan lehet Moth ilyen jó állapotban, amikor a megkérdezett orvosok szerint ez nem lehetséges. Később többször is írt nekik arról, hogy a betegségen túl más tényeket is talált, amik nem egyeznek a könyvben leírtakkal, és szeretne ezekről beszélni velük. Egy rövid ügyvédi állásfoglalás volt a válasz.
Átverték az olvasókat?
Mostrous a podcastben a szerkesztői kritikus hozzáállásról is beszélt. A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy hol a hazugság határa egy memoár esetében, ami szükségszerűen tartalmaz túlzásokat és pontatlanságokat. Kifejtette, hogy itt nem néhány hibáról volt szó, hanem már a sztori alapjai sem stimmeltek.
„Még ha memoárról is van szó, egy ilyen mértékű félretájékoztatás miatt megérte ez az egész, hogy az ügy a nyilvánosság elé kerüljön” – fogalmazott a szerkesztő. A tenger útja komoly hatással volt olvasókra – és azokra a betegekre is, akik azt remélték, ők is olyan állapotban lehetnek, mint Moth.
Arról is volt szó, hogy további leleplező tények vannak újságírók a birtokában, de ezeket egyelőre nem fedik fel.
Felelős-e a kiadó?
Az már most látszik, hogy a kiadó és az olvasók bizalma is megrendült a szerzőben. A cikk megjelenése után a Penguin Books kiadó elhalasztotta Walker következő könyvének publikálását (On Winter Hill). Egy egészségügyi alapítvány megszakította a kapcsolatot az íróval, és könyvbemutatókat is le kellett mondani.
Ezek alapján felmerült az is, hogy mekkora felelőssége van ilyenkor a kiadónak. Chloe Hadjimatheou szerint egy kiadónak nem kell úgy megvizsgálni a tényeket, mint egy oknyomozó újságírónak, de néhány bizonyítékot be kellene kérnie.
Kamu könyvek, szélhámos szerzők
Nem Walker az egyetlen, aki a The Observer szerint valótlanságokat állít memoárjában. Ebben a cikkben összegyűjtöttünk öt olyan könyvet, amelyekről kiderült, hogy úgy ahogy vannak, kamuk.
Nyitókép: The Osberver, Wikipedia.
