Sally Rooney könyveit nem a cselekménydús, fordulatos történetek miatt szeretjük, az önismerettel, párkapcsolati nehézségekkel küszködő szereplők vívódásai ragadják magával az olvasót. Nincs ez másként az író legújabb regénye, az Intermezzo esetében sem.

Cikkünkben összeszedtünk öt erős idézetet a könyvből, ami nagy hatással volt ránk, és közelebb vitt ahhoz, hogy megértsük a karakterek viselkedése mögött húzódó motivációkat.

5 idézet a könyvből

Ahogy kritikánkban is írtuk, az Intermezzo egyik fő témája a gyász, azon belül is az egyik leghangsúlyosabb a Koubek testvéreké, Peteré és Ivané. Nemrég vesztették el édesapjukat, és mindketten küzdenek azzal, hogy hogyan lehet folytatni az életet azután, hogy eltávozott az az ember, aki még valamennyire összetartotta a két rivalizáló testvért.

Mit kellett volna még elmondani neki, és hogyan lehet nem elfelejteni az elhunyt emlékét? Íme egy példa a fiúk belső harcára:

„Mert az élő embernek megvan a maga valósága, mondja Ivan. Aki elhunyt, az többé már nem valós, csak gondolatokban létezik. És amint a gondolatokból is eltűnik,

akkor ténylegesen és teljesen eltűnik. Ha nem gondolok rá, akkor szó szerint véget vetek a létezésének.”

A tesvérek közül Ivan, a sakkzseni a furcsa, meg nem értett fiú, „akinek valami magyarázó jellegű neurológiai vagy pszichiátriai diagnózisra lenne szüksége”, csak soha nem érkezett meg. Ezért: „Még az is megfordul a fejében, lehet, hogy ő a normális és ők a furák és lehangolók:

ez különös gondolat, ami lelkiismeret-furdalásra indítja, és arra készteti, hogy ismét csak belső békét és boldogságot kívánjon nekik

– gondolja át a családjával való viszonyát egy ponton Ivan. 

Sally Rooney olyan általános igazságokat is leír, mint a:

Az nem bocsánatkérés, amiben »ha« van, szögezi le. Az elnézést, »ha« az nem őszinte bocsánatkérés.”

A nagyobbik testvérnek, Peternek két nővel is viszonya van egyszerre: nem tudja elengedni fiatalkori szerelmét, Sylviát, akivel a kapcsolata egy rajtuk kívülálló ok miatt ment tönkre, egy szörnyű baleset okolható mindenért, de belehabarodik a huszonéves szexmunkás Naomiba is.

Ebben a furcsa szerelmi háromszögben minden fél sérül, erről Naomi egyszer így fogalmaz: 

„Szerintem te az érzelmeidet végig másnak tartogatod. Úgyhogy időnként

minden ok nélkül rideg vagy velem. Vagy egyszerűen nem állsz szóba velem. Nehogy túlságosan kötődni kezdjek hozzád.”

Kritikánkban arra is felhívtuk a figyelmet, hogy formailag Peter fejezetei különülnek el leginkább a többitől: ebben az író a Joyce- és Woolf-féle tudatfolyammal dolgozik, széteső belső monológok által kerülünk közelebb a karakter lelkivilágához, aki nem egyszer szerekhez nyúl, hogy elviselje az életet. Íme egy remek példa a Peter fejében lévő folyamatos zajra:

Először arra az egyszerű kérdésre kell válaszolni, hogy hol aludjon ma. Légy a feleségem. Szeretlek. Mikor jössz haza.”

Ha kedvet kaptál a könyvhöz, itt beleolvashatsz. Itt pedig arról írtunk, miket olvasott Sally Rooney az Intermezzo írása közben.

Nyitókép: Sally Rooney-portré / 21. Század Kiadó