A szomorkásból tartunk majd a felemelő hangulat felé, skiccelte fel a bemutató legelején a beszélgetés érzelmi skáláját Finy Petra, de előtte még a műfajválasztásról faggatta Rényi Ádámot, rámutatva arra az általános jelenségre, hogy nehéz uralni az emberek figyelmét. A szerző ezzel egyetértett, hozzátéve ugyanakkor azt is, hogy saját magát is figyelemzavarosnak tartja, és nem is tud hosszan koncentrálni a szövegek írására. A kötet szerkesztője, Laik Eszter irodalmi bonbonoknak nevezte A bezzeggyerek és más felnőttmesék írásait, Finy Petra szerint ugyanakkor a Bagoly Berti-féle mindenízű drazsé is szóba jöhet a Harry Potterből, aminél az embernek elképzelése sincs előre, hogy milyet kaphat ki. Rényinek íróként fontos, hogy mindig mást kapjon az ember. Hogy aztán ki mit kezd ezzel, az persze más kérdés, a szerző mindenesetre megosztott az olvasói reakciók közül néhányat: az első kötetben szereplő a Két Lotti Budapesten befejezésén ugyanis akadt, aki felháborodott, és azt mondta, hogy ezt nem teheti meg a szereplőjével. „De, megtehetem” – oszlatott el minden ezirányú félreértést Rényi.
Míg az első kötetnél a meglepetés izgatta, a másodiknál jobban érdekelték a karakterek, és erősebben is kötődött hozzájuk: „Kevesebb meglepetés van benne, és talán több érzelem”. Rényi Ádám azt élvezi az írásban, hogy „leírni bármit lehet”, ezt pedig olyan valóságos kontextusban teszi, hogy „magától értetődőnek tűnik, ha valami megtörténik”. Harmadik köteten egyelőre nem gondolkodik, de a Bezzeggyerekhez nagy erőt adott, hogy az első könyvét sokan szerették. „Visszajelzés-függő vagyok” – vallotta be a szerző, aki azt sem rejtette véka alá, hogy a maga részéről nem szeretne meg nem értett művész lenni, és arra vágyik, hogy olvassák a könyveit.
A beígért szomorkás hangulatnak az Anya című novella ágyazott meg Náray Erika előadásában. Rényi ezt követően elmondta, hogy a rövid szövegekben mindig markánsan kell lefesteni a miliőt – a felolvasott novellában ezt a célt szolgálta a hétvégi húsleves, amelyből először a zöldség, majd a hús is eltűnik. Az irodalmi hatásokról szólva szóba került Örkény és Roald Dahl neve is (mindkettejüket főleg az első kötet kapcsán emlegették), előbbi az abszurd, utóbbi a meghökkentés miatt, Rényi ugyanakkor abban bízik, valamennyire talán már saját az, amit ír.
Finy Petra három típusú szöveget különböztetett meg Rényinél, ezek a közéleti vicces, a morbid gyilkos és a valóságtól elmenekülő történetek. A második felolvasott novella alapján (A hosszú élet titka), amelyben a bekopogtató Halál hasába lényegében lyukat beszél egy idős asszony, lehetne akár egy köztes vicces morbid kategória is, Rényi Ádámhoz mindenesetre a felsoroltak mindegyike közel áll, íróként pedig a hatás különbözősége izgatja, alkotás közben onnan közelít.
A kötetben szerepelnek olyan írások, amelyek kicsit olyanok, mintha kabaréjelenetek lennének, de akad benne olyan novella is, „ami olyan, mint egy novella, és ez nem baj” – ezek közé tartoznak a felolvasott Anya vagy a címadó A bezzeggyerek című írások. „Az is jó, amikor valami az, ami, és úgy is működhet. Nem akartam, hogy meglepődjenek, nekem bőven elég, ha sírnak” – tette hozzá. Rényi elmondta, hogy irodalmi szempontból nem akar felnőni, egyetlen ambíciója, hogy „olvasás közben érezze jól magát valaki – vagy rosszul”. Azaz az olvasó érezzen valamit, és történjék valami olvasás közben.
„Nincsenek írói ambícióim” – hökkentette meg hallgatóságát a szerző, majd ezt azzal árnyalta, hogy nem akarja, hogy másnak legyen elvárása vele szemben, ahogy azt sem akarja, hogy neki legyen saját magával szemben. „Az írás pozitív oldalát élem meg, és szeretném, ha ez így is maradna” – húzta alá. Finy Petra felvetésére, miszerint az új kötetben hangsúlyosabb a nők szerepe, a szerző elárulta, hogy szerinte a nők sokkal árnyaltabb és összetettebb karakterek, és több olyan története is volt, amelyet alapvetően nem tudott férfi szereplővel elképzelni.
