Prieger Zsolttal a Nyári Margó Irodalmi Fesztiválon több szerepben is találkozhattok augusztus 14-én a salföldi Bánya Kertben. Valuska Lászlóval beszélget a Kedves Teréz! - Martonvásári levelek című könyvről, az Egy évem-kötetekről és az új könyves projektjeiről, utána pedig az Anima Sound Systemmel lép színpadra. (A programot itt találod, Facebookon és Instagramon is követheted az eseményeket.)
Prieger Zsolt csak azzal hajlandó foglalkozni, ami a számára örömet okoz, és ez igaz az olvasásra, zenei, színházi, irodalmi projektekre vagy a könyvírásra. Zenés-irodalmi és felolvasószínházi estjeivel többek között Pilinszky, Térey, Mészöly, Hamvas, Csokonai, Szerb Antal és mások előtt tiszteleg. Legutóbb József Attila életművéből készített szubjektív válogatást, ami az Egy évem Szerb Antallal című kötethez hasonlóan 365 idézetet tartalmaz, és minden napra kínál egy részletet a költőtől. A könyvvel a szerző József Attila kevésbé ismert és értékelt oldalait – a humoros, életszerető alkotót – akarta megmutatni.
Szeretnél a Margón fesztiválozni, de nincs sok időd kiszakadni a városból? Jó hírünk van!
Tovább olvasokMilyen projektekkel érkezel az idei Nyári Margóra?
A Margó kivételes helyen van a szívemben, a 2021-es szentgyörgyvári margós koncert hatalmas élmény volt, előtte Nádas Péter, Háy János, Simon Marci és Gege, gyönyörű este volt. A Margóra most egy teljesen új programmal érkezünk az Animával, egy sokkal erősebb, attraktívabb lineuppal, nagyon várom.
Az irodalom szelleme belengi majd az egész koncertet, s nemcsak a Margó miatt: a fő motívum a Reading is sexy című dalt tartalmazó DERKOVITS című album lesz, de már játszunk az új, Jerusalem My Love tripla albumunkról is, amely jövőre jelenik majd meg, és eljátsszuk Salföldön a Szenes Hannáról szóló dalunkat is, de megidézzük Simone Weil francia filozófusnő emlékét is. A koncert előtt Valuska Lászlóval beszélgetek, szó lesz sok mindenről a Szerb Antal-könyvtől a József Attila-könyvön át a régóta készülő furi regényemig. Az utóbbi pár hónapban is elindult néhány új könyves projektem is, Palotaival és Sándor Pállal a főszerepben.
Mi alapján válogatod ki a szövegeket, amikor úgy döntesz, hogy zenei produkciót építesz egy-egy szerzőre?
Nem tudom lekövetni ennek a genealógiáját. Improvizálok. Eleve olyan szerzőket választok, akikhez közeli, intim viszonyom van. Sokat olvasok, de ezekbe a szerzőkbe, életművekbe még jobban bele kell hogy mélyüljek. Több mint 20 felolvasószínházi darabot készítettem már –
Csokonai rapben és jazzben van elbeszélve, Hamvas Béla technóban, József Attilának egy teljesen más, humoros, ételverses, reklámszöveges oldalára is koncentrálok,
és így tovább. Igazából csak olyannal foglalkozom írásban, komponálásban, darab-összeállításban, mozgóképben vagy színházi dologban, amik gyermeki örömet, felszabadulást okoznak, önző módon csak azzal foglalkozom, ami nekem jó.
Az Egy évem Szerb Antallal című kötet után József Attila életművéből készítettél „szubjektív-szerelmes” válogatást, és ez nagyon más képet mutat a költőről, mint amit tanultunk róla.
Az alapötlet az volt, hogy mozaikdarabkák összerakásával mégiscsak az egész életműre fókuszálhassak, és olyan szerzőkkel foglalkozzak, akikkel amúgy is szerelmes viszonyban vagyok. Az első Szerb Antal volt, aki a nyelv, a tanítás, az irodalom-népszerűsítés doyenje, Térey, Dávid király zsoltárai és sok más projekt után pedig most egy olyan nagy kedves alkotómat választottam előadásban és könyvben is, aki kicsi koromtól fogva nagy hatással van rám, s aki mindig más és más fénytörésben mutatja magát. Aki szerintem – ezzel nem mondok nagy újdonságot – félre van értékelve, vagy félre van kommunikálva az iskolai oktatásban, a társadalmi elfogadásban, az irodalmi kanonizálásban is.
A csapongó, anarchista, életet szerető József Attilára szerettem volna ráirányítani a figyelmet, ezért egy picit megbolygattam az életmű eddig elfogadott írásait,
és verset reflektáltattam levélrészlettel, reklámverset ifjúkori zsengékkel, sőt beválogattam olyan verset is, amit nem egyedül írt, hanem Illyés Gyulával közösen. Nincsen fent és lent, nincsen jobb és bal, nincsen elfogadott és kánonból kizárt József Attila, hanem egy egységes és anarchisztikus csoda van, amit jobb híján József Attila-életműnek nevezünk.
Mit gondolsz, miért van az, hogy József Attilának ezt az oldalát a kánon nem akarta láttatni?
Van egy egyrészt félelem József Attilától, túlságosan is hájpolt szerzője volt a Kádár-korszaknak. Az első találkozásom egy osztályterem tábla fölötti kiírásban realizálódott vele – ez mindent elmond a József Attila-percepcióról és arról, hogy hogyan fogta-ragadta meg a kezünket már gyerekkorunkban. Egy ilyen ideologikusan agyontolt és félremagyarázott szerzővel aztán nehéz szerelembe esni, még akkor is, hogyha mindenki tudja tudat alatt, vagy akár nyíltan bevallva, hogy a XX. század legnagyobbjával állunk szemben.
Annak ellenére mondom ezt, hogy tele vagyunk fantasztikus költőkkel Kosztolányi Dezsőtől Térey Jánosig. Annak a nagyon heterogén és színes magyar irodalomnak, ami a XX. század második felében kialakult, majdnem mindegyik alkotója József Attila köpönyegéből bújt ki – a Nagy László-Juhász Ferenc-féle népi-mágikus vonal, de az urbánus-spirituális-szikár Pilinszky-vonal is. Jó, vannak kivételek, például a csodálatos Tandori, aki meg a Szép Ernő – Rilke autópályáról kanyarodott le.
József Attilánál radikálisan kell lehántanunk mindazt az ideológiai mázat, ami rátapadt: a kádárista túllelkesedést és félremagyarázást, majd az 1989-et követő agyonhallgatást is.
Vissza kell helyeznünk József Attilát abba a zöldellő, erős, harsogó, szürreális világba, ahova egyébként tartozik ez a költészet, ez volt a missziós lendületem a könyv összeállításánál, s ez nagyon nehéz. Szóval ez részemről egy nagyon szerény és óvatos kísérlet, de nincsenek nagy illúzióim, a világirodalmi szintű magyar irodalmat propagálni egyszerre hálás és lehetetlen feladat. Különben meg fülig ér a szám, hogy a zenei meg egyéb alkotói, előadói pályám mellett ilyen munkákkal tölthetem a maradék szabadidőmet, mert ez számomra olyan, mintha szabadságra mennék valami egzotikus vidékre.
Szerb Antallal kapcsolatban a szenvedélyes életszeretetet hangsúlyoztad, egy interjúban említetted, hogy a József Attila-kötet egészen más struktúrára épül fel.
Más íróról van szó, persze és ahogy már mondtam: ez mindig improvizáció kérdése. Ez olyan, mint ha azt kérdeznéd, miért ez vagy az a setlist egy lemezen. Ha két héttel, két évvel vagy két hónappal később csinálom, akkor megint más lenne. A válogatás az aktuális ambícióimat, motivációimat tükrözi, nem lehet kizárni a politikumot, nem lehet kizárni a társadalomjobbító szándékot, az irodalmi hatásokat, a Zeitgeistet, a neveltetésemet, az aktuális kedvemet, és azt, amit ennek apropóján magamnak meg az olvasóimnak akarok okozni.
Két nagyon más felfogású személyiségről, alkotóról van szó, de egyben nagyon hasonlatosak – és ez a sorozat egyik lényege – , hogy őrülten aktuálisak. Szerb Antal a népi-urbánus ellentét nevetségességéről, a felül/alul-dichotómia feleslegességéről ír az irodalomban, József Attila is gyönyörűséges anarchista.
Mindkét alkotó az előítéleteinket veri szét, és ez ránk is fér eléggé.
Van-e olyan szerző, akivel eltöltenél még egy évet?
Ha folytatódik a sorozat, a következő szerző egy irodalomszervező, meseíró, ideológus, egy igazi, tiszta lelkű személyiség lesz, akire én már olyan régóta mondom, hogy példaképként tekinthetünk. Éppen 2 napja ültem a tornácán és sajtot majszoltam a leszármazottaival. Az ember, aki akkor ment haza Erdélybe irodalmat szervezni a sikeres budapesti létéből, amikor az a legnehezebb feladat volt. Aki példaértékű ember, családapa és alkotó volt. Ő Benedek Elek, a félreértékelt és félreismert József Attila után megint egy másik félreértelmezett alkotó. Az Egy évem-sorozat kicsit megtisztítja a sallangoktól az életművet, és úgy beszél róla, mint valami egészen friss teljesítményről, amire rá lehet csodálkozni.
Említetted, hogy dolgozol egy beszélgetőkönyvön és egy regényen is. Elárulod a részleteket?
Bob Dylan és apám történetét írom már egy jó ideje, de még az se biztos, hogy szeretném, ha megjelenne. Azon is gondolkozom néha, hogy a 20-30 éve folyamatosan írt verseimet is meg kellene jelentetem. Intim dolgok, de sokszor arra gondolok: minek őrizgetni, amikor még az is lehetséges, hogy talán másnak is örömet tudnának okozni.
A másik két kötet, amin dolgozom, egy beszélgetőkönyv egy utolsó mohikánnal, a nagy magyar filmrendező generáció tényleg legutolsó tagjával, illetve DJ Palotairól egy „tetriskönyv”, egy szürreális napló nagyon sok megszólalóval és patchwork jellegű, „dadaista” szerkesztéssel. Meglátjuk, mi lesz belőlük, meg hogy dalírás meg koncertezés mellett mennyi időm lesz rájuk.
Egy interjúban azt mondtad, hogy önző módon a boldogságot keresed az olvasásban. Milyen olvasónak tartod magad?
Önzőnek és kapkodónak. Egyszerre tíz könyvet olvasva és sokszor nem befejezve vagy visszatérve hozzájuk. Stendhallal voltam így, elkezdtem 40 éve és most fejeztem be. Most például egy kortárs kínai regényt olvasok, készülök is Kínába ősszel. Van olyan, hogy
kinyitok egy könyvet, máris beleszerelmesedek és elkezdem olvasni. És aztán utána, 2-3 könyv elolvasása után térek vissza hozzá, de van, amihez vissza sem térek.
Van, amit újra előveszek, van, amit újra elolvasok elejétől a végéig. De néha csak felnyúlok a polcra, és olvasok Dosztojevszkijtől, a Karamazov testvérekből.
A versekkel teljesen hektikusan állok: kinyitom, fellapozom, elolvasom, de van olyan, amikor beszippantanak mondjuk Rilke Duinói elégiái – elolvasol belőle egyet, és akkor utána nem tudod abbahagyni. De ugyanígy vagyok Hölderlinnel vagy Pilinszkyvel, Seamus Heaney-vel, Michel Deguy-val ezredszerre, tízezredszerre.
Nagyon sok statisztika készül azzal kapcsolatban, hogy sokan már nem olvasnak hosszú szövegeket, részben a TikTok és az Instagram miatt. Mit gondolsz erről?
Én nem kritizálom az olvasási szokásokat. Lehetséges, hogy többen olvasnak, mint korábban, csak a médium változott meg. De ez nem is érdekel, irodalomtanárként sem. Nem akarok ezen aggodalmaskodni, hanem inkább veszek egy új könyvet és elolvasom. És mindent elkövetek, hogy az emberek a kezükbe is vegyék a könyveket. Ezért csinálok ismeretterjesztő irodalmat, és ezért beszélgetek rengeteget irodalomról egy-egy hely előtt állva vagy fellépések után gimnazista korúakkal. Én hála Istennek sok olvasóval találkozom.
Fotók: Prieger Zsolt, Anima Sound System
