„Csak a, csak a, csak a, csak a gól! Csak a gól, csak a góóól!” – esküszöm, kiscsikó, egy nótát sem szerettem ennyire, mint ezt, az enyémet. Egy pali nyekeregte egyszer itt a pultom előtt, megfogott. Ne kérdezd, miért, kiscsikó, adja magát: ha szotyit, tökmagot árulsz itt, a stadionnál, csak a gólokat hallod.
Gondolom, a hazait nem kell megmagyarázni,
süvít, robban a wwwwwwaaaaa, se értelme, se színe, se jelentése, de érted, pontosan érted, ki ne értené.
Na, de kiscsikó, a vendéget is hallom, a csendet. A legnagyobb csendet én akkor hallottam, amikor Ibrahimovic majdnem az alapvonalról bevarrta a Királynak. Akkoriban jött meg a szokásom, hogy kint maradok végig. Régebben hazamentem a szünetben, meccs után más úgysem vesz senki se szotyit, se tökmagot, az a lelátóra kell, mert közben harapdálod, köpködöd, hajítod, ez, kérlek, kulturális adottsága a meccsnek. Na, szóval, kiscsikó, amikor az Ibra beverte, akkor volt olyan némaság, amilyet a koporsóba képzelek, miután már leeresztették, a földet is ráhányták, és már olyan sötét van, hogy az elsírt könnyek sem találnak oda hozzá. Szépen mondom? Tényleg?
De a legemlékezetesebb saját gólunkra éppen azt mondtam volna, amelyikre rákérdeztél. Az még a régi, szépen kopott stadionban volt. Amúgy az új tönkreteszi az üzletemet, alig viszik a portékámat, azt beszélik, nem tudom, esetleg talán te meg tudod-e erősíteni, hogy odabent már vannak, akik popkornt esznek. Az eszem megáll, édes kiscsikóm, popkornt, mint a moziban. Mondjuk, nincs min csodálkozni, láttam a Facebookon, hogy sok ilyen kitartott bohóc pezsgővel fényképezkedik a meccseken a VIP-ben. Tudom, nagyon megy mostanában a szelfi, de hát aki pezsgővel fényképezi magát egy stadionban, az olyan hazátlantól az is kitelik, hogy abonettel eszi a zsíros kenyeret.
De mindegy is, a gólról kérdeztél, hallottam, hogyne hallottam volna.
Innen Zaláig hallotta mindenki,
ott a süketek azt hitték, rendbe jöttek, mert az ordításnyi igazság berontott a fülükön, azon át rohant megölelni a szívüket. Tényleg, megint szépen mondom? Jaj, kiscsikó, látod, miket beszélek már, a végén költő leszek már, mint te. Persze, értem, hogy újságíró vagy, de ott már nincs nagy különbség, ahhoz ugyanúgy kell ihletés. Ezt a témát is hogy kitaláltad, hogy húsz éve annak a gólnak. Eleve inkább neked kellene az egészet elmesélni, jobban forgatod a szavakat, én csak azt tudom, hogy mindenkinek felszakadt az égbe a boldogsága, nekem, őszintén megvallom, kicsordult akkor a könnyem, vidéki vagyok én is, és akkor mi, vidékiek Pesten rúgtunk gólt a Manchester Unitednek. Én, kérlek, itt árulok mindig a Stefánián, akkor is itt voltam pontosan, ahol most vagyunk. Velem szemben rendőrök posztoltak, várták a meccs végét, mindenre esküszöm neked, mikor belobbant a gól hangja, a pajzsokat az égbe lökték, rázták, én nem tudtam magammal mit csinálni, ezeket a régi kávéspoharakat, amik, ugye, biztos tudod, az üzletem alapjai, belemártottam a zsákokba, aztán dobtam belőle a levegőbe a szotyit, a tökmagot, aztán merítettem és dobtam újra és újra, a foci olyan, hogy abba a pillanatába, abba a mindenségébe minden beleveszik, csak mi maradunk.
Nem is tudom elmondani, kiscsikó, mennyire elkeseredtem most, hogy nem tudod megírni az interjút, mert
nem akar már róla beszélni, elege van abból a gólból.
De tényleg így van? Melós odaát, Ausztriában? Nem értem. Hogyan lehet keserűsége valakinek a gólból, ami boldoggá tett mindannyiunkat? Hogy ő fizette ki az árát a mi mámorunknak? Nem is tudom akkor, hogy megérte-e. Lehet, hogy nem is lehet így eldönteni. Az biztos, hogy én el nem felejtem, nem vagyok nagy youtube-os, de ha milliószor nem néztem meg, akkor egyszer sem, hogy Szamosi, Szamosi, be kéne adni jól, ott a helyzet… Micsoda? Hogy azért a gyerek játszik? Olivér? Úgy hívják? Osztrák NBI-ben van a csapat, amiben nyomja? A tizenhatosoknál keni? Istenemre, ha még itt leszek, mikor játszik itt bent, a stadionban, és még lesz szotyi, máshogy éneklem majd a nótámat. Ha ő mondta neked, el kell hinni, hogy tényleg számít más is. Mondom neked kiscsikó, úgy igazságos, hogy nyerünk majd egyszer a gyerek góljával a végén, az utolsó percben, én meg üvöltöm, hogy nem csak a, csak a, csak a gól, csak a góóóóóól.
Hm, kiscsikó, nem is gondoltam bele soha, hogy talán mégsem csak a gól.
