Szűcs Péter író, újságíró beszélgetett a Nyitottan a világra - Utam a kifutótól a vörös szőnyegig című kötet szerzőjével, Pataki Ági modellel és producerrel szombat délután a Margó Világirodalmi színpadán. Indításként a modellek tudatosságáról és a szakmából való kiöregedés utáni lehetőségekről kérdezi Pataki Ágit beszélgetőtársa. A válaszból megtudjuk, hogy sokan nem törődtek az öregedés jeleivel, de voltak olyanok, mint ő, akik pontosan tudták, hogy csak pillanatokra szól ez a szakma. Többen azért rácáfoltak a papírformára, és bár pillanatokig tart a fiatalság, de ha valaki kellően szorgalmas, megbízható és profi, akkor ezek a határok kitolódhatnak. Elmondja, hogy otthonról is azt hozta, hogy mindenért meg kell küzdeni. Hozzáteszi, lehet szerencséje az embernek, de azt észre is kell venni és dolgosan fel kell építeni a karriert, amibe belecsöppen az ember. Mindenhez kell józanság, nyitottság és szorgalom, mondja.
A szépség adottság, és nagyon sok mindent kötnek karrierjének elején a szépséghez, többek között azt is, hogy Rotschild Klára felfedezte a modellt. Mégis inkább a spanyol nyelvtudással kezdődött az egész, hiszen egy chilei delegációt vezetett divatbemutatóra, amikor felfigyeltek rá, foglalja össze a kezdeteket Szűcs Péter. Pataki Ági egyetért, és elmondja, a 70-es évek legelején spanyolul beszélni nagy szám volt és örültek annak, hogy ő valamennyire beszélt. Ez egy megrendelt divatbemutató volt a chilei delegáció számára és ő tolmácsként volt jelen. A 3-4 lány közül egy nem jött el, ekkor Rotschild Klára Pataki Ágira mutatott és megkérte, hogy ugorjon be. Ő végül a delegációval egyeztetve belement a dologba.
A következő kérdésben az első címlapról esik szó, ami nem mint modellt ábrázolta Pataki Ágit, hanem a Filmvilág címlapja volt. Elmeséli, hogy akkoriban a casting úgy zajlott, hogy a stáb végigjárta a budapesti gimnáziumokat és őt is beválogatták 18 éves korában egy filmbe. A statiszták között volt nyolc kiemelt szerep, amiből egy az övé volt. “Elindulhatott volna egy másik karrier, de te másképp döntöttél”, veti fel Szűcs Péter, mire Pataki Ági kifejti, nem értett sokat akkor a filmezésből, de nem érezte magát igazán jól a kamera előtt. Iszonyú izgalmas dolog ott lenni, teszi hozzá, de ha valakiben nincs meg az az ösztön, az a tehetség, akkor nem kellemes. Noha nem látszik rajta ma már, de ez csak annak tudható be, hogy megtanult uralkodni ezen a hiányosságon. Viszont ezzel a hátránnyal nem indulhatott volna a színészi pályán. Itt jön be szerinte a józanság, folytatja, hogy milyen fontos, hogy felmérjük, mihez nincs tehetségünk, mert olyan álmokat felesleges kergetni, amik nem is válnak valóra vagy megkeserítik az ember életét.
Párhuzamosan a Rotschild-szalonban folyó eseményekkel történt a Fabulon fotókiválasztás, mesél tovább, amely a Képzőművészeti Főiskolán egy diplomamunka része volt. A fotót a Kőbányai Gyógyszergyár részéről a diplomamunkák kiállítására kilátogató Veress Mária reklámfőnök felfedezte és kiválasztotta. A Fabulon reklámmal Ági az utcán szembesült, fel is háborodott, perelni akart, majd annak ellenére, hogy az általa kért összeget a cég magasnak találta és nem fizette meg, Ági bölcs belátással úgy gondolta, jobban jár, ha megegyezik velük. Felmerül ekkor a kérdés, mondja Szűcs Péter, hogy tudta-e Ági akkor, mennyit ér mint modell. A válasz egyértelmű nem volt, azonban azt tudta, hogy akármennyit is érhet, válaszolja, és azt gondolja, hogy egy másik területen is hasonlóan megvívta volna a harcát. Ezt nem lehet tanulni, ez neveltetés, mindenki meg is lepődött a környezetében, hogy ő miként tudja érvényesíteni az érdekeit.
Szűcs Péter Pataki Ági szépségére vonatkozó kérdésére válaszul elmeséli, hogy akkor érzékelte először, hogy “jó csaj”, amikor atlétizált és edzés közben a futballisták gyakran ki-kinézegettek. Aztán a modellszakmában jelenlévő presztizsharcról beszél, és arról, hogy ő soha nem volt nagyon különleges, feltűnő, amit a nők értékeltek. Azaz vele el lehetett adni termékeket, hiszen a nők el tudták képzelni, hogy olyanok, mint ő. “Egy átlagos magyar tarka vagyok”, írja is könyvében. Ezután a modellkarrierje végéről beszél, és hogy akkor a reklám- vagy a divatszakma volt a két lehetséges opció. A boltjairól is beszél, a legelső, négy négyzetméteres kis gombüzletről, amely azért is volt népszerű, mert ő állt a pult mögött, majd a lendületről, amely a kreativitásukkal ötvözve beindította a további üzleteit. Ezután a könyvből olvastak fel, mégpedig egy jelentést, amely Pataki Ágiról született annak idején. Kiderül, tudja, ki írta róla, de nem haragszik és máig jóban vannak az illetővel, aki Vass Klári néven dolgozott. A könyv elolvasása után Vass Klári kilétére is fény derülhet.
A könyvben az is benne van, és ez Pataki Ági életének egyik vezérfonala, hogy az embernek hagyatkoznia kell az okosabbra. Ezt a kötet születése kapcsán emlegeti fel a szerző, hiszen a Libri megkeresésére és ötletére először szörnyűlködött, mert nem gondolta, hogy vele annyira érdekes és izgalmas dolgok történtek, hogy könyvet írjon. Noha nem ért a könyvkiadáshoz, mégis elgondolkodott rajta, hiszen nyilván azért keresték meg a hozzáértők, mert lehet rá érdeklődés.
Ugyancsak értékes része a könyvnek, hogy a magánéletéről is beszél benne, őszintén vall arról, hogy mindig őt hagyták el. Teszi részben azért, hogy tudják az olvasók, hogy vele is pont ugyanazok a dolgok történtek meg, mintha nem a csillogásban élt volna, és a legrosszabb helyzetből is ki lehet jönni, másrészt azért, mert inspiráló és tanulságos lehet az élete mások számára.
A beszélgetés vidám évődéssel folytatódik a modell és férje megismerkedésének körülményeiről, amelyben a modell és férje, Kovács Gábor producer állítólag azóta sem tud megegyezni. Ezután könyvből kiragadott fotókkal fűszerezett élménybeszámolók következnek, majd Pataki Ági a filmes munkáik helyzetéről, sikertelen pályázatokról és Balázs Béla-díjukról is mesél.
