„az idő tömblekvárja oly drabális” – Parti Nagy Lajos 70 éves

Nem kérdés, hogy Parti Nagy Lajos számára mennyire fontos a hagyomány, és ezt számtalan parafrázisa, nagy elődökre utaló vagy emlékező műve bizonyítja. Azért tudta megújítani a magyar líra nyelvét (persze többek között Oravecz, Petri és Tandori „társaságában”), mert pontosan tudta és érezte, mit lehet újraírni, darabjaira szedni, rommá törni és újraépíteni. Mindig is érdekelték az elődök, érdeklik a kortársak is, és hatnak is rá vitathatatlanul. De ugyanez megfordítva is igaz: hatása már most megkerülhetetlen.

A posztmodern Kazinczy. Egy mai nyelvújító – hatásán aligha léphet túl, aki a húrok pengetésébe kezd”

– írta róla Keresztury Tibor, és valóban, költők, írók generációi nőttek fel a sorain, ismerték meg azt a nyelvet, mely most már az ő hagyományuk kikerülhetetlen része. 

A születésnapra készülődve éppen ezért magyar költőket, pályatársakat kértünk, hogy köszöntsék a szerzőt, és ehhez sorvezetőként meg is adtunk néhány szempontot. A legtöbben a Parti Nagy által életre keltett Dumpf Endre nevében írták meg alkalmi versüket. A kórházkertben lézengő létiparos nevében, akinek őszológiai gyakorlatai, „szellemi, érzelmi, nyelvi bakugrásai” eltalálják az olvasót, aki egyszerre dilettáns költő és a katarzis feketeöves mestere, és már most a magyar irodalom felejthetetlen fikciója. A mai naptól külön cikkekben közöljük majd a köszöntőverseket, de most ízelítőül megmutatjuk a versek kezdősorait és a résztvevő szerzőket:

Nyitókép: Valuska Gábor