Mintamókus
Dumpf Endre verse saját magának, születésnapjára
Lejegyezte: Tóth Krisztina
Én Mintamókus már sosem leszek:
mind szürke, mindegy-forma, s tán dilett.
Hetvenkedésnek hangzik, leirom:
én nem is bírnám teljes lelkileg.
A mintamókus mogyorónyi álma
hogy belevegyüljék az MMA-ba,
de verset írni Én tudok, hazám.
Hadd legyek hűs! És kívül, igazán.
Gyűlnek szívemben kis rózsadalok,
tövisesek meg félszép selymesek,
s bár már megendredőbb vagyok magammal,
kevésbé dumpf már ennél nem leszek.
Az évek észrevétlen szállanak,
mint kanárik a nyári fák alatt.
Mind elrepül, ki bundás vagy ha tollas,
a menny abroncsain mind elrepülsz!!
És már tudom, hogy csak az ember odvas.