Dumpf Endre buzdítólag szól kedveséhez
Sárga, vörös radírokat
láttál az éjjel, kaptattak
átokverésre, s jött a patt,
az álomlepte papalak.
Lehet, hogy néhány ősz mosoly
nem hozza rád a pánikot,
kecskét, nadrágot, őzt mosol,
aztán jöhet a páni klott.
Gatyarepesztő tél suhan
át a borzasztó éjszakán,
szorongva rendez, szétzuhan,
magába koptat, fél talán.
Borong a bú és baj, babám,
sietve hozd a friss kosztot,
kezemben gép, és hó haván
fogalmazom az új posztot.
Gasztrofalamra szó suhan,
ínycsiklandó disznós zsemle.
Eljön veled e parttalan
szendvicszabáló szószemle.
Szeretlek, ó, szeretlek ó,
ez lesz a legjobb jó neked,
te lefolyóba gyűlt csomó,
te moshatatlan szép ecset.