Dumpf Endre buzdítólag szól kedveséhez

Sárga, vörös radírokat
láttál az éjjel, kaptattak
átokverésre, s jött a patt,
az álomlepte papalak.

Lehet, hogy néhány ősz mosoly
nem hozza rád a pánikot,
kecskét, nadrágot, őzt mosol,
aztán jöhet a páni klott.

Gatyarepesztő tél suhan
át a borzasztó éjszakán,

szorongva rendez, szétzuhan,
magába koptat, fél talán.

Borong a bú és baj, babám,
sietve hozd a friss kosztot,
kezemben gép, és hó haván
fogalmazom az új posztot.

Gasztrofalamra szó suhan,
ínycsiklandó disznós zsemle.
Eljön veled e parttalan
szendvicszabáló szószemle.

Szeretlek, ó, szeretlek ó,
ez lesz a legjobb jó neked,
te lefolyóba gyűlt csomó,
te moshatatlan szép ecset.