Csuklásgyakorlatok

Parti Nagy Lajosnak

lám, nyakunkba dőlt húsz-huszonhárom,
popslágergyanútlan évezred,
nótánk húzza lehangolt gitáron,
dalnak kis kevéske, nemhogy életnek.
otthonnak is szerény, szorít a kényelem.
próbálod szeretni, ne tűnj kényesnek.
rosszul rendezett, mint a történelem,
arra jó még, legyen mit átvérezned.
*
ősz van sufnis záporok
a levegő csak áporog
létem rajtam átcsorog
verseim szép ápolók
lefognak és kikötnek
én vagyok ki tántorog
kóválygó őszi döglegy
zubbonyomban táncolok
jól esne langyos pepsi
kortyolni a mámort
s szívem ha bú telepszi
feloldódjék magától

harapni még az élet
mint habos nugátból

magamba visszatérek
nyikorgó nyugágyból
próbáljatok szeretni
tocsogó szelíd őszben
olyan jó hogy eleddig
köztetek elidőztem
*
kórházam kockaudvarán
a kedvem hintaszék
szívem imbolyog talán
de tiszta szép
égig nyúló gizgazok
kaparnak csontos égbolt
a reggelben sem bízhatok

arcom szanaszét volt
csak jönne már ki összerakna

elbüffent megannyi év
átröpenni északabbra
madár az ott? netán malév?
mondat légteréből ihletek
én örül nagyon hogy itt lehet