Részlet a Költő születésnapjárából

[…] A megboldogult szeptember hamar elrepült, melyben Ádám boldogságát semmi sem zavarta néhány telefon kivételével. De ez sem volt kellemetlen, mert gondolatai messze jártak, s versek formálódtak fiatal elméjében meg-megállva. Elmerülve majd elfelejtette, hogy hazafelé vásároljon egy szép, tartalmas jegyzetfüzetet is valamint egy humoros „pólót” a Költő Írónak, mivel aznap este éppen Őhozzá volt „hivatalos”, ahol a Lajos 70. születésnapját ünnepelték, mert sajnos évvesztes volt…

Ádám szívből sajnálta, hogy tervei nem terjedhetnek ki két megható versre a „nagy alkalomra”, amit el is szavalt, mert elsőre bár egy rövidke költeménnyel tervezte köszönteni a Költő Urat, úgy s mint:

Bár még százszor megírhatnám,
Hogy Parti Nagy megint hat rám.

Ám ezt aztán kurtának titulálta, és egy rendes méretű, immáron nem versikét is megalkotott az ünneplő alkalomra, melyet így hangzott:

A Költő születésnapjára
hommáge á Parti Nagy Lajos 70

Nyílik virág sok a réten,
És sok réten nyílik virág,
Sok a nyílás sok a rét és,
Hadd ne mondjam, sok a virág,

De a virág, mi a lelket
Átöleli tiszta szívvel,
Az a virág nagyon ritka,
Nézz utána, tényleg, hidd el,

És a rét, mi jó virágnak,
Jó táptalajt biztosítna,
Az a rét sajnos a mai
Világunkban meglehetősen ritka.

És a nyílás, hej, sok nyílás,
Az is olyan, mint a vályú,
Disznók „esznek” csak belőle,
S ezért van oly sok rossz májú,

De amint a költő mondja,
Hadd idézzem szó szerint itt,

Itt van az ősz itt van újra,

És énnekem szép, mint mindig,

Főleg mert egy kedves Szerzőm,
Születését üli e nap,
Virág, rét és nyílás nekem,
És e kedves Szerző te vagy!