Az elmúlt egy-két napban Novák Katalin családokért felelős miniszter Axióma-videója az egyik legfőbb téma a közbeszédben, amelyben elég határozott és sok szempontból vitatható állításokat fogalmazott meg arról, hogyan lehet ma sikeres és erős egy nő, hogyan teljesedhet ki. A videó legtöbbet idézett mondatai arra vonatkoztak, hogy a nőknek nem kell mindig összemérniük magukat a férfiakkal, és nem kell, hogy legalább olyan beosztással és fizetéssel rendelkezzenek. Egészen pontosan így hangzottak az állítások:
„Ma arra keressük a választ, hogyan lehet sikeres, erős egy nő? Hogyan teljesedhet ki? Talán egyszerűbb azt megnézni, mit ne tegyen: ne higgye el például, hogy nekünk, nőknek folyamatosan versenyeznünk kellene a férfiakkal. Ne higgye el, hogy életünk minden pillanatában össze kellene mérni magunkat egymással és legalább olyan beosztással, legalább akkor fizetéssel kellene rendelkeznünk, mint a másiknak. Ne higgye el azt sem, hogy választani kell a gyermekvállalás és a komoly szakmai munka, felelősségteljes beosztás között! Ne higgye el, hogy nem dönthet szabadon, vagy azt, hogy egy nő ne élhetné meg a kiteljesedését sokgyermekes anyaként úgy, hogy „csak” a családjának él.”
Tíz évvel ezelőtt azonban Novák Katalin még egészen máshogyan gondolkodott erről a témáról.
A Terézanyu-pályázat különdíjasaként arról írt, hogy sokszor mennyire erőt próbáló otthon ülő anyukának lenni és csak a gyerekekkel foglalkozni, anélkül, hogy az embernek lehetősége lenne bármilyen szellemi kihívásra. A szöveg, amelyért különdíjat is kapott, arról szólt, hogy idegörlő és nehéz egyedül gondoskodni három gyerekről, és hogy sokszor neki is elfogy a türelme, miközben magára egy perc ideje sem marad. És hogy nem tudja eldönteni, elfogadja-e az állásajánlatot, amit kapott. Érdemes a fenti idézet mellé tenni az írás néhány sorát:
„Gyakran vagyok türelmetlen. Sokat kiabálok, könnyen kijövök a sodromból. Bár még soha nem emeltem kezet a gyerekeimre, többször éreztem már azt, hogy legszívesebben én is fájdalmat okoznék nekik, amiért úgy felbosszantottak. Mintegy húszféle ételt főzök felváltva, a séták közben máshol jár az eszem, sokszor nincs türelmem minden bogárnál, virágnál megállni, lehajolni. Esténként könyvből mesélek, sokszor csak ülök a gyerekek mellett, és nincs türelmem a valódi játékhoz. Unom a bárgyú mesekönyveket, szeretnék két mondatot úgy váltani egy felnőttel, hogy nem szakít félbe senki, és minden vágyam csukott ajtó mellett pisilni. Szeretném hasznát venni a két diplomámnak, a négy általam ismert idegen nyelvnek, az élettapasztalatomnak.
Hívnak vissza dolgozni. Felelős beosztásba, izgalmas területre, még izgalmasabb időszakban, tehetséges munkatársak közé. Nyolc órában.
Fel-le, fel-le, fel-le. Repül a hinta, kacag a kislány, én pedig nem tudom, menjek vagy maradjak.”
Nagyon érdekes összevetni, hogyan látta Novák Katalin a nők választási lehetőségeit csak a családjának élő édesanyaként, és hogyan látja most, családokért felelős miniszterként. A Terézanyu-pályázat, amelyre a szöveg született, ráadásul éppen azért jött létre 2010-ben, hogy nők megoszthassák a családi történeteiket, a kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük. Jellemzően a női lét tabutémáiról mondhatják el érzéseiket a résztvevők ezeken a pályázatokon, például olyan problémákról, hogy
a plusz terheket egyedül viselni rettentő kimerítő, és elveszi a lehetőséget attól, hogy a nők is kiteljesedjenek.
Novák Katalin tíz éve még magánemberként írta a sorait, most azonban miniszter, azon kevés nők egyike, aki részt vehet a kormány munkájában. Videója nem pusztán az ő véleményének kifejezése, hanem olyan üzenet, amelynek a törvénykezésben is nyoma van. A héten az Alaptörvény módosítása is megtörtént:
„Magyarország védi a házasság intézményét mint egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”
„Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”
A koronavírus szövődménye a nők kiszolgáltatottsága - Maradj otthon #44 - Könyves magazin
Abszurd dolog, de egy világméretű járvány közepén, amikor minden nap emberek betegednek és halnak meg, és amikor tömegek lába alól csúszik ki a talaj, úgy érzem, ebben a karanténnaplóban nekem a magyar nők helyzetéről kell írnom. Mert olyan stílusban beszél a nőkről ma az ország vezetése és néhány médium, ami nemcsak dühítő és torokszorító, hanem a bántalmazás fogalmát is kimeríti.
Közben a nők helyzete az elmúlt években nem lett könnyebb, sőt. Az Isztambuli Egyezményt Magyarország nem írta alá.
A nemek közti béregyenlőség egyelőre csak álom. A férfiak és nők közti bérszakadék Magyarországon átlagosan 21%, miközben a vezetőknek mindössze csak 6,5%-a nő.
Közben sok családban egyáltalán nem választás kérdése, hogy a nők otthon maradnak-e főállású anyaként, vagy visszamennek dolgozni. Mivel egy fizetésből nagyon nehéz eltartani egy családot, rengetegen kényszerülnek arra, hogy munkába álljanak, függetlenül attól, mit szeretnének. Közben a legtöbb háztartásban a nők végzik a láthatatlan munkát, és a legtöbb nehézséget a kutatások szerint éppen a munka és a gondoskodás összehangolása jelenti ma a magyar nők számára, miközben ezzel a problémával teljesen magukra vannak hagyva.
Novák Katalin a videójában a társadalmi egyenlőtlenséget, a bérkülönbséget, a nők extra teherviselését természetes dolognak állítja be, ami hozzátartozik a női princípiumhoz, és aminek megváltoztatása „rosszul értelmezett emancipációs törekvés”.
Ha viszont megnézzük a tíz évvel ezelőtti írását, hogy milyen érzések kavarogtak benne, amikor nem volt lehetősége gyakorolni a hivatását, és amikor meg kellett hoznia a döntést, hogy elvállal-e egy felelősségteljes pozíciót, még nem töltötte el ilyen nagy örömmel a 0-24-ben végzett gondoskodás, amelyben minden egyéni vágya, minden elhatározása megvalósítás nélkül maradt. „Fel-le, fel-le, fel-le. Repül a hinta, kacag a kislány, én pedig nem tudom, menjek vagy maradjak.”
