A Lelkek labirintusa egyszerre bűnügyi történet, gótikus regény és óda Barcelonához

.konyvesblog. | 2018. november 29. |

olvasonk_szerint_2_4_12.JPG

Carlos Ruiz Zafón, Spanyolország talán legismertebb írója negyedik alkalommal fogta kézen olvasóját és vezette vissza imádott városa, Barcelona zegzugos utcáira, hogy méltó lezárást kaphasson a Sempere család és az Elfeledett Könyvek Temetőjének története. 

Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa

Fordította: Kürthy Ádám András, Európa Könyvkiadó, 2018, 805 oldal, 5999 HUF

 

Bár a könyv fülszövege szerint – a ciklus többi kötetéhez hasonlóan –  a Lelkek labirintusa önállóan is megállja a helyét, ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen, ismerni kell a korábbi regényeket is, mivel azok szereplői, és eseményei megidéződnek a lapokon. Zafón ugyanis elvarrt minden korábban nyitva hagyott történetszálat ebben a grandiózus történetben. Grandiózus, nem csak a terjedelme miatt, hanem azért is, mert nagyon sok régi és új szereplőt mozgat az író a „kárhozottak városában”. Megelevenedik például az Angyali játszmából és a Mennyország fogságában-ból jól ismert David Martin, a Szél árnyékában főszereplő Daniel Sempere viszont kicsit háttérbe szorul, hogy teret engedjen édesanyja, Isabella és David Martin eddig nem ismert élettörténetének. Feltűnik a rettegett Fumero felügyelő is pár oldal erejéig, de aztán átadja a stafétát egy talán még nála is gonoszabb, hatalmat kiszolgáló csatlósnak, Hendayanak. Mindegyikük története önmagában is elég érdekes, regénylabirintusát Zafón azonban nem köréjük, hanem egy eddig nem szereplő nő, Alicia Gris köré építette fel.

Alicia az író eddigi legjobb női karaktere. Ellentmondásos személyiség, titokzatos, veszélyes, erős, de mégis esendő, aki egy ördögi, a Franco-éra legfelsőbb köreibe érő összeesküvés felgöngyölítésén fáradozik. Társa egy Vargas nevű tapasztalt, hősnőnknél sokkal megfontoltabb nyomozó, akivel munkakapcsolatuk a kezdeti nehézségek után egymásért kiálló bajtársiassággá alakul. Klisének hangzik, de Zafón tökéletesen megoldotta, hogy a szereplők szurkálódó párbeszédei ne erőltettek és kiszámíthatóak legyenek, hanem élőek, tökéletesen modellezve Alicia és Vargas kapcsolatának változó dinamikáját. A regény hangulata nagyon noir-os, az író ezt a zsánert is remekül tudja hozni. Ez az egyik, amit nagyon szerettem ebben a könyvben, sok műfajt idéz meg, de úgy, hogy az a szöveg és a történet szolgálatában áll. A Lelkek labirintusa egyszerre bűnügyi történet, gótikus regény, monumentális családtörténet, korrajz, és természetesen óda Barcelonához. Amit hiányoltam, az a Szél árnyékát belengő, gótikus-misztikus atmoszféra volt, ami anno első olvasásra magával ragadott.

A korábbi három kötet elvarratlan szálait és jelen regény cselekményeit mesterien egybeszőve Zafón tényleg választ adott minden kérdésünkre, megoldódik a bűnügy, és kiderül, Alicia sorsa miként kapcsolódik a Sempere családéhoz (és főleg mindenki kedvenc Fermínjéhez). A regény végén szinte valamennyi szereplő sorsába betekinthetünk Daniel fia, Julián Sempere jóvoltából. Zafón ezzel is érzékelteti, hogy az Elfeledett Könyvek Temetőjének kapuja bezárult, a történet – sokunk nagy bánatára – véget ért.

Remélem, hogy az Európa Kiadó elhozza magyarul a magamfajta rajongóknak az író ifjúsági, Prince of Mist-trilógiáját. Aki nem szeretne kiszakadni Zafón Barcelonájából, az író honlapján meghallgathatja a Szél árnyékához komponált saját szerzeményeit, vagy foglalhat egy Szél árnyéka-tematikájú sétát Barcelonába, közben pedig lehet reménykedni, hogy a Temető kapuja esetleg még egyszer újra kinyílik, hiszen „egy történetnek nincs se eleje, se vége, csak bejáratai”.

Szerző: Petes Judit

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.