Mary Wollstonecraft Shelley, Frankenstein megalkotója és a horror műfaját megalapozó szerzők egyike napra pontosan 175 évvel ezelőtt, 1851. február elsején hunyt el. A korszak két ismert értelmiségi házasságából született, később, a szerelme révén ő maga is legendás irodalmi alakok társaságába került. Leghíresebb művében, a Frankenstein - Avagy a modern Prométheuszban a kor tudományos kérdéseiből és a szülés, valamint az anyaság rémületéből született egyveleget írta meg.
A feminista és az anarchista lánya
Az angol írónő 1797. augusztus 30-án született Londonban Mary Wollstonecraft Godwin néven. Édesapja, William Godwin újságíró, író, a modern anarchizmus egyik meghatározó alakja, édesanyja, Mary Wollstonecraft korának egyik legfontosabb gondolkodója és az újkori nőjogi mozgalmak elindítója volt. Olyan – akkoriban radikálisnak tartott – nézetei voltak, mint hogy a nők nem alacsonyabbrendűek a férfiaknál, valamint hogy a lányok oktatására is ugyanolyan hangsúlyt kell fektetni, mint a fiúkéra.
Mary Wollstonecraft - Forrás: Wikipedia
A szülők házassága konvencióktól mentes volt. A nőnek már volt egy lánya egy előző, házasságon kívüli kapcsolatából, és Godwinnal is csak akkor keltek egybe, amikor terhes lett. Mary Wollstonecraft ugyanakkor abban hitt, hogy a házastársak elsősorban egymás társai, a szexuális vonzalom csupán másodlagos. Közös életüket két kapcsolódó lakásban kezdték meg, így mindketten megőrizhették a függetlenségüket. A nő haláláig boldog és kiegyensúlyozott házasságban éltek.
Gyakran leveleztek egymásról, közös életükről a férfi naplójából is képet kaphatunk. Később ugyanis megírta a felesége életrajzát, ami nagy botrányt kavart.
Mary Wollstonecraft szülési komplikációkba halt bele, mindössze 11 nappal azután, hogy a lánya világra jött. Ez mély nyomot hagyott a kislányban, mert úgy érezte, ő ölte meg az anyját.
A gyerekek nevelése Godwinra maradt, ő gondoskodott az asszony előző kapcsolatából született kislányról is. A férfi később feleségül vette Mary Jane Clairmontot, akinek szintén volt két hasonló korú lánya. Az asszony különösen megnehezítette Mary életét, mivel rosszul viselte, hogy az otthonukba látogató hírességek mind a kislányra voltak kíváncsiak. A helyzet a lány kamaszkorára odáig fajult, hogy 14 évesen elküldték Skóciába.
A romantikus költő nem romantikus házassága
Mary a szülői házba hazatérve, 16 évesen ismerkedett meg Percy Bysshe Shelley-vel, a neves költővel, aki az apja köréhez tartozott; a rajongója volt. A férfi ekkor már nős volt – a felesége a második gyermeküket várta –, de 1814-ben Shelley és Mary mégis Franciaországba szöktek, ám néhány hét múlva vissza is tértek, mert elfogyott a pénzük.
Nem volt egyszerű a romantikus költő párjának lenni, ugyanis a férfi a szabad szerelemben hitt. Megpróbálta meggyőzni Maryt, hogy éljenek nyitott kapcsolatban, de nem sikerült. Ennek ellenére a férfinek valószínűleg viszonya volt a párja féltestvérével, Claire Clairmonttal, és Maryt is próbálta összeboronálni az egyik barátjával.
Claire Clairmont és Percy Bysshe Shelley 1819-ben - Forrás: Wikipedia
A nyaralás, amelyen két horror született
1816 tavaszán Mary féltestvérével együtt meglátogatták a Svájcban időző Byront, és kezdetét vette az irodalomtörténet egyik legmeghatározóbb nyaralása. Ezen a nyáron ugyanis egy vulkánkitörés miatt júliusban is télies időjárás uralkodott Európa-szerte; a vulkáni hamu miatt éjszakai sötétség uralkodott, a termés elpusztult és éhínség volt Angliában is.
A Genfi-tó partján fekvő Villa Diodatiban Maryékkel és Byronnal utóbbi személyes orvosa, Polidori is időzött. Kísértethistóriákkal, természetfölötti jelenségekkel, okkultizmussal múlatták az időt, majd kifogyva a történetekből, versenyt hirdettek maguk között egy rémtörténet megírására.
Csak ketten vittek véghez a feladatot: Mary Shelley tollából megszületett a Frankenstein, Polidori doktor pedig megírta a Drakula előképét, A vámpír című novellát.
A legenda szerint Mary egy álom hatására vetette papírra az ifjú tudós Victor Frankensteinről és az általa kreált szörnyről szóló történetét. A párja biztatására regénnyé bővítette a szöveget, majd a könyv 1818-ban meg is jelent Shelley nevével. A kiadó ugyanis nem hitte el, hogy egy nő is képes ilyen remekművet írni.
A történetben Victor Frankenstein emberi és állati testrészeket gyűjt, hogy ezekből összeállítson egy lényt és életre keltse. A siker azonban a tudóst is megrémíti: megtagad minden közösséget a lénnyel, aki megpróbál önállóan boldogulni, külseje azonban elriasztja az embereket. Végül a teremtője ellen fordul – Mary értelmezésében ugyanis ő is elpusztította a saját anyját.
Frankenstein, a szülés és az anyaság allegóriája
Anne K. Mellor elismert Mary Shelley-kutató feminista Frankenstein-olvasata szerint az írónőnek ellentmondásos viszonya volt a gyerekvállalással: félt a szüléstől, a gyereke elvesztésétől vagy attól, hogy betegen születik. A Shelley-vel töltött évek alatt összesen öt gyermeket szült, a szökésük után szinte azonnal teherbe esett még tizenévesen. A gyerekek közül azonban csak egy fiú élte meg a felnőttkort.
Az említett kutató szerint Frankenstein és a teremtmény – akin a doktor kilenc hónapig dolgozott – kapcsolata az anya-gyermek viszony szimbólumaként is értelmezhető. Sőt, a szülés utáni depresszió is megjelenik abban, ahogy Victor semmilyen közösséget nem érez a teremtménnyel, nem kapcsolódik hozzá, egyenesen elborzad tőle.
Anne K. Mellor emellett rámutat, hogy Mary Shelley követte a kor tudományos kutatásait.
Galvani elektromossággal végzett kísérleteivel épp úgy tisztában volt, mint Charles Darwin nagyapjának az evolúció tézisét megalapozó szövegeivel, vagyis a regényben szereplő tudományos részletek nem a fantáziája szüleményei.
A történetből készült filmek tükrében meglepő, de Anne K. Mellor állítása szerint a teremtmény nem is volt olyan taszító, mint amilyennek a feldolgozások ábrázolják. Az egyetlen illusztráción, amit Mary Shelley is láthatott, a lény egy izmos férfiként jelenik meg, a jelenet inkább Ádám teremtésére emlékeztet. Emellett a kutató a szöveget idézve elárulta, hogy a lény sárga bőrszíne nem az egészségtelen, halott színre utalhatott, hanem a korabeli nyelvezetben akár azt is jelenthette, hogy ázsiai.
Tragédiák sora
Mary Shelley szakmai sikereit személyes tragédiák kísérték, a féltestvére és a párja felesége is öngyilkos lett. A megözvegyült költő így végül feleségül vette Mary-t, 1818-ban Itáliába utaztak, ahol egy évvel később meghalt hároméves fiuk, majd a kislányuk is. Az asszony depresszióba esett, férje ismét más nők társaságát kereste, csak az újabb fiuk születése után kerültek ismét közel egymáshoz. A férfi végül 1822. július 8-án egy hajókiránduláson vízbe fulladt.
Ezt követően Mary visszatért Angliába, ahol minden idejét a férje hagyatékának gondozására és az írásra fordította.
Ebből a korszakból kiemelkedik a 21. században játszódó és az emberiség pusztulásának apokaliptikus vízióját felvázoló Az utolsó ember című sci-fi regénye, amelynek főszereplőiben Shelley-re és Byronra is ráismerhetünk. Élete utolsó szakaszában egyre súlyosbodó agydaganattal küzdött, ami 1851. február elsején a halálához vezetett.
Reginald Easton: Mary Shelley portréja a halotti maszkja alapján (c. 1857) és Richard Rothwell portréja 1840-ben - Forrás: Wikipedia
Mary Shelley leghíresebb művéből opera, színmű, musical, képregény, rádiójáték és film is készült. A Frankenstein először 1931-ben tűnt fel a filmvásznon, a szörnyet Boris Karloff játszotta. Azóta számos feldolgozás készült, a legutóbbi adaptáció Guillermo del Toro rendezte Oscar Isaac és Jacob Elordi színészekkel a főszerepben. 2017-ben Mary Shelley – Frankenstein születése címmel film készült az írónő életéről Haifaa al-Manszúr rendezésében és Elle Fanning főszereplésével.
Mary Shelley jó ideig a férje, Percy Shelley hagyatékának gondozójaként szerepelt a köztudatban. Mindössze 1989-ben, az Emily Sunstein által írt életrajz után vették elő újra a műveit és kezdték más szempontból vizsgálni a szövegeket. A kötet az írónő levelei, naplói és a munkáinak történelmi kontextusba helyezésével adott új megvilágítást az életműnek. Ennek nyomán a kutatók már őt is a romantika meghatározó alakjaként ismerik el.
(Források: Az MTVA Sajtóarchívumának portréja, Anne K. Mellor előadása)
Nyitókép: Wikipedia
