Mary Shelley leghíresebb regényére, a Frankensteinre úgy szoktunk gondolni, mint a tudomány fejlődéséről szóló figyelmeztetésre. Most kiderült, hogy ennél sokkal többről lehet szó, és egy igazán személyes jelentéssel bírhat a szerző számára.
A legendás nyaralás
Mary Shelley 1816 nyarán meglehetősen nyomasztó napokat töltött a Genfi-tó partján álló Diodati villában. Ez volt a „nyár nélküli év", amikor egy vulkánkitörés miatt gyakorlatilag nem láttak napsütést.
A sötét és hideg napokat a nő az akkor még nős Percy Bysshe Shelleyvel és közös gyerekükkel töltötte, valamint Lord Byron, Mary mostohatestvére, Claire Clairmont, Byron orvosa és barátja, Polidori társaságában töltötte. Rémtörténetek olvasásával szórakoztatták magukat, majd versenyt javasoltak, hogy mindenki írja meg a sajátját.
Mary Shelley komolyan vette a feladatot: egy éjszakai lázálom hatására megírta a Frankensteint. Polidori pedig ekkor A vámpír című novellájában megalkotta a ma ismert vámpírok előképét, Lord Byronról mintázva az arisztokratikus és csábító lényt.
Mary Shelley ebben az időszakban írt naplói és levelei, amelyek márciusban jelennek meg az Egyesült Királyságban, új lehetőséget vetnek fel, hogy honnan is merítette az ihletet a szörny történetéhez. A könyv szerkesztője, Fiona Sampson szerint
az írónőt bűntudat kínozta féltestvére, Fanny Imlay öngyilkossága miatt.
Sőt, a szakértő úgy hiszi, egy hamis alibit is kiszúrt a napló lapjain.
Öngyilkosság szerelmi bánat miatt?
Kiderült: Svájcból hazatérve Mary és akkor még házas szeretője bujkálni kényszerültek, ezt pedig meglepő módon a korabeli jobb körök legnagyobb pletykaközpontjában, Bath-ban képzelték el. Hamarosan azonban tragédiák sora érte őket.
Novemberben Percy elhagyott felesége, a mindössze 21 éves Harriet belefojtotta magát a londoni Hyde Park tavába, majd Mary nővére, Fanny szintén önkezével vetett véget az életének egy swanseai hotelszobában. A holttestet a fehérneműn talált monogram alapján azonosították, ami édesanyjuktól, Mary Wollstonecrafttól örökölt holmi volt. Emellett egy férfi selyemzsebkendőt is találtak a helyszínen.
Az eset kapcsán a kutató figyelmét az keltette fel, hogy Fanny nem egyenesen Londonból érkezett Swanseabe, hanem tett egy kitérőt Bathba. A városban ráadásul a postakocsi állomás épp Mary és Shelley szállásának közelében volt. A városba érkezésének napján azonban az író egy olyan eseményt említ a naplójában, amit korábban soha nem tartott feljegyzésre méltónak: rajzórára sétáltak a költővel. Sampson itt arra gyanakszik, hogy a nő az eleve publikálásra szánt naplókban alibit biztosított magának az adott időpontra.
Mit titkol a napló?
Úgy véli, hogy egy kínos családi affér állhatott a háttérben:
Fanny, aki szintén szerelmes volt Percy-be, a felesége halálhíre hallatán arra számított, hogy a férfi már szabad ember és késedelem nélkül hozzá utazott.
Talán itt utasította el végleg a költő a szerelmét. Sampson szerint számos bizonyíték utal arra, hogy Fanny valamelyikükkel, Maryvel vagy Shelley-vel beszélt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy amint hírét vették annak, hogy Fanny meghalt, Percy azonnal Swanseabe utazott.
A kutató a sokszor csúnyácskának leírt lány alakját véli felfedezni abban, amikor Frankenstein teremtménye kijelenti: „Egyedül vagyok és nyomorult vagyok. Csak olyasvalaki tudna szeretni, aki épp oly rút, mint én."
Egy másik felvetés szerint a közhiedelemmel ellentétben a holttest életre keltésének története nem a tudomány használatával kapcsolatos tanmese, hanem a női léthez, a szüléshez és a gyerekneveléshez kapcsolódó felelősségérzet megélését mutatja be.
Fotó: Wikipedia
