Ki ne szeretne egy jó listát? Pláne, ha könyvekből áll! Legyen szó nyári olvasmányokról, friss megjelenésekről vagy romantikus regényekről, van valami ellenállhatatlan abban az ígéretben, hogy egyetlen cikk segíthet eldönteni, mi legyen a következő olvasmányunk – és mit tegyünk, mikor legközelebb egy könyvesboltban találjuk magunkat.
Sok lista, kevés idő
Az Economistban megjelent cikk szerint az olvasmánylisták népszerűsége – amit mi sem bizonyít jobban, mint a BookTok és a Goodreads jelensége – elválaszthatatlan attól a szakadéktól, ami az olvasásra fordítható véges idő és a megjelenő könyvek végtelen áradata között tátong.
Arthur Schopenhauer már a 19. században megállapította, hogy az élet rövidsége határt szab az ember olvasmánylistájának.
„A jó könyvek olvasásának előfeltétele az, hogy az ember nem olvas rossz könyveket
– írta a német filozófus. – Hiszen az élet túl rövid”.
Ahogy a cikk szerzője rámutat, bár a várható élettartam az elmúlt kétszáz év során jelentősen meghosszabbodott, az elolvasható – vagy elolvasadnó – könyvek listája még tekintélyesebb gyarapodásnak indult. Ezzel egyidőben pedig az irodalmi kánonba vetett hitünk is megingott.
A 10 ezer kötetes lista
Míg Schopenhauer számára elképzelhetőnek tűnt, hogy létezik egy lista, ami az elolvasandó – „jó” – könyveket tartalmazza, ezt napjainkban már nem állíthatjuk: az utóbbi évtizedekben egyre több probléma merült fel az irodalmi kánonnal kapcsolatban. Ahogy az Economist írja:
„Míg egyesek szerint bővíteni kéne a kánont – hogy nagyobb számban jelenjenek meg rajta női, illetve nem fehér szerzők munkái –, mások nemes egyszerűséggel megszabadulnának tőle.
A kritikusok elvesztették a kulturális jelentőségüket. A könyvajánlókat tartalmazó újságok száma megcsappant.
Manapság, úgy tűnik, mindenki saját kánonnal rendelkezik.”
Azonban akármit is gondolunk a kánonról, hatalmas szükségünk van a kínálat leszűkítésére. Éppen erre vállalkozott egy texasi programozó, aki háromszáz „legjobb könyv”-lista elemzésével megalkotta a saját, több mint 10 ezer címet tartalmazó listáját.
Az összegyűjtött könyvek rangsorolásáról elsősorban az döntött, hogy milyen gyakorisággal jelennek meg a különböző listákon. A programozó, Shane Sherman azonban nem csak ezt vette figyelembe: a pontszámok súlyozásánál az is szerepet játszott, hogy a felhasznált forrás mennyire volt alapos. Így például azok a listák, melyek egyetlen korszakra vagy egyetlen területre fókuszáltak, vesztettek súlyukból; ugyanez történt, ha az összeállításukban nem vettek részt szakértők.
Mindössze 45 év
A jó hír nagy reményű olvasóink számára az, hogy az Economist publikálta az első ötszáz könyv címét, és megállapította, hogy évi 11 könyv elolvasásával – ami megfelel az átlagos amerikai olvasó teljesítményének – mindössze 45 évbe telne a teljes lista befejezése.
A brit napilap emellett azt is feltűntette, hogy mennyi időbe telik az egyes könyvek elolvasása.
Ehhez Harry Tong számításait használták fel, aki az elérhető hangoskönyvek hossza alapján dolgozott, és becsléseit a howlongtoread.com oldalon publikálta.
Mr. Tong számításai szerint a lista első helyét elfoglaló Száz év magány elolvasása nagyjából hét órát és negyven percet vesz igénybe – ami átlagosnak számít a felsorol ötszáz könyv között, és napi 15 perc olvasás esetében nagyjából egy hónapot jelent.
Valamivel kevésbé hihető a Ulysses mellett feltűntetett 15 óra. Bár előfordulhat, hogy egy Ulysses-felolvasás valóban ennyi időt venne igénybe, tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be: valóban képesek lennénk átrágni magunkat James Joyce művén anélkül, hogy minduntalan újra kelljen olvasnunk egy-egy oldalt?
Globális irodalmi kánon?
Természetesen Mr. Sherman listája sem mentes a legtöbb „a világ legjobb könyvei”- összeállítás hibáitól.
A listán szereplő művek nagy része eredetileg angolul jelent meg, és többnyire az elmúlt 120 év során;
és a Száz év magányt követően az ötvenedik könyvig (Chinua Achebe: Széthulló világ) nincs egyetlen, a globális délről származó szerző sem.
Hogy ezt ellensúlyozza, Mr. Sherman egy alternatív listát is összeállított: a „globális irodalmi kánonban” egy országból legfeljebb három könyv szerepelhet, és a fikciók aránya nem mehet a 80 százalék fölé.
(A teljes ötszázas lista – amelyet régió, kiadási év és nyelv szerint is lehet böngészni – elérhető az Economist honlapján.)
Nyitókép: Cottonbro Studio / Pexels
