A Bloomsday eredetileg írországi, mára nemzetközivé vált, minden év június 16-án megtartott irodalmi ünnep. Nevét James Joyce Ulysess című művének főhőséről kapta, Leopold Bloom története ugyanis az 1904-es esztendőben június 16-án játszódik. Magyarországon harminc éve tartanak Bloomsdayt, méghozzá Szombathelyen, Leopold Bloom édesapja, Virág Lipót ugyanis a fikció szerint ebből a városból kivándorolt magyar zsidó. A város ilyenkor minden évben könnyűzenei koncertekkel, irodalmi előadásokkal, képzőművészeti kiállításokkal és performanszokkal ünnepel.
James Joyce legfontosabb, és igen vaskos műve, az Ulysses sokak szerint az irodalomtörténet leghíresebb nem olvasott könyve. Ez azt jelenti, hogy bár mindenki ismeri, nagyon kevesen vannak azok, akik valóban végig is olvasták. Az ír szerzőről tavaly, születésének 140. évfordulóján már írtunk részletes portrét, most pedig a 30. magyar Bloomsday alkalmából megosztunk öt érdekességet az életéből.
Az Ulyssest sokan a 20. század legjobb angol nyelvű regényének tartják, bár amikor először publikáltak belőle fejezeteket egy amerikai lapban, közfelháborodást keltett, és pornográfia vádjával be is tiltották. Nagy művét Joyce a hazájától távol írta, mert taszította az ír nacionalizmus és a vallásos elfogultság. Joyce-ra az MTVA Sajtóarchívumának portréjából kiindulva emlékezünk.
Tovább olvasokMindössze kilencéves volt, mikor megjelent az első írása
1891-ben, röviddel azután, hogy el kellett hagynia a Clongowes Wood College-ot, amikor apja elvesztette az állását, a 9 éves Joyce írt egy verset „Et Tu Healy?” címmel. Apja, John adta ki és terjesztette barátainak; és olyan nagyra értékelte, hogy állítólag másolatokat küldött a pápának is.
Nagyon rossz volt a szeme
Joyce elülső uveitisben szenvedett, élete során körülbelül 12 alkalommal műtötték a szemét. Látásproblémái miatt éveken át szemtapaszt viselt, és csak nagy fehér papírlapokra tudott írni piros zsírkrétával. A makacs szemproblémák miatt lányát Luciának nevezte el Szent Luciáról, a vakok védőszentjéről.
Hemingway az ivócimborája, és néha testőre is volt
Ernest Hemingway a Shakespeare and Companyban ismerte meg Joyce-ot, és később gyakori társa volt a párizsi bárokban. Ha az ír szerző részegen kötekedni kezdett, gyakran amerikai pályatársa kezelte a következményeket. Kötetlenebb beszélgetéseik során elmondta Hemingwaynek, hogy fél attól, hogy írásai túlságosan külvárosiak, világot kellene látnia, de nagyon sok mindentől fél. Pályatársa úgy emlékszik rá, hogy "nagy fegyelem vette körül - a felesége, a munkája, a rossz szemei. Sokszor, ha ivott és kötekedett, nem is látta az ellenfelét, és akkor szólt nekem, hogy oldjam meg a helyzetet."
Egy 100 betűből álló szót alkotott a mennydörgéstől és villámlástól való félelmének leírására
Joyce gyermekkorában nagyon félt a mennydörgéstől és a villámlástól, és ez a félelem egész életében kísértette az írót, és rettegése írásaiban is jelen volt. De asztrafóbiájának leglenyűgözőbb megnyilvánulása a Finnegan ébredése lapjain szerepel, ahol megalkotta a 100 betűs Bababadalgharaghtaka-mminarronnkonnbronntonnerronntuonnthunntrovarrhounawnskawntoohoohoordenenthurn szót. A különleges összetétel valójában a „mennydörgés”szó különböző nyelvű alakjaiból áll össze.
James Joyce állítólagos utolsó szavai éppoly elvontak voltak, mint az írásai
Joyce 1941 januárjában egy zürichi kórházba került perforált nyombélfekély miatt, de a műtét után kómába esett, és január 13-án meghalt. Utolsó szavai híres műveit meg nem hazudtolva állítólag ezek voltak: „Hát senki nem ért?"
Forrás: Mental Floss
