Azt honnan tudtad, hogy karantén lesz? – Németh Gábor ezzel a kérdéssel nyitotta a beszélgetést, miután Kukorelly Endre felolvasta Mindenhez közelebb című versét a kötetből, amely egy hajnalban a kertben bóklászó bagolyról és a vele együtt érkező fekete madárról mesél (a verset ITT lehet elolvasni). Nem mindig karantén van? – így válaszolt Kukorelly, akinek elmondása szerint jólesett az elmúlt időszak, mert az utóbbi években túl sokat járkált, túlmozgásos élete volt, most pedig meg tudott nyugodni.
Németh Gábornak erről eszébe jutott a költő egy korábbi kötete, amelynek Kicsit majd kevesebbet járkálok volt a címe, de rögtön hozzátette azt is, hogy olyan, mintha ez Kukorellynek nem sikerülne, a közügyekkel való foglalkozás talán alkati dolog nála, megemlítette példaként a Nyugodt Szív A Lakhatásért Alapítványt, a Baumgarten-emlékdíjat és a 99 mozgalmat is. A költő erre azt mondta, nem hinné, hogy ő gyárilag ilyen, a rendszerváltás előtt, amikor a barátaival, egyetemi csoporttársaival összejártak és politizáltak, vagyis szidták a rendszert, azt gondolták, hogy a rendszerváltás után már nem kell politikával foglalkozniuk, hanem majd lesz idejük a lényeges dolgokra, a létezésre. „Most abszolút nem így gondolom” – jelentette ki. Elmesélte azt is, hogy nagyon görögmániás lett az elmúlt években és beleszeretett abba a koncepcióba, amit a görögöktől tanult, hogy vannak a magánügyek (oikosz) és van a köztér (agora). A jó élet (eudaimonia) pedig az, ha ezt a két dolgot egyensúlyban lehet tartani. „Nekem akkor jó, ha csinálok ezt-azt” – mondta.
Az új kötet kapcsán szóba kerültek az átírások, javítások, kiegészítések is, valamint a kompozíciók, struktúrák megváltoztatása, ami szintén jellemző Kukorellyre. A költő ezzel kapcsolatban is egy görög párhuzamot említett, a káoszt és kozmoszt. Kezdetben mindig káosz van, a dolog állandóan kaotikus, megy szét, ennek próbál meg az ember folyamatosan ellentartani. Az írásra is ez vonatkozik, a káoszból kell kiindulni, amikor minden lehetséges, totális szabadság van és ez kezd el fokozatosan beszűkülni. A javításokból, átírásokból szerinte nem kell nagy cécót csinálni, akkor szokott átírni valamit, ha nem tetszik neki. Mint mondta, egy jó szövegben van valami váratlanság, kiszámíthatatlanság: „A saját szövegeimet akkor tartom jónak, ha én magam elcsodálkozom rajta.” Németh Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi években használt nyelvhez képest ebben a kötetben van egyfajta klasszicizálódás, a nyelv kerüli a szélsőségeket. Kukorelly erről azt mondta, szeret sokféle dolgot kipróbálni, ez mindig is így volt. Íróként szerinte fontos, hogy azt is kipróbálja az ember, ami nem esik neki kézre, kellenek a kihívások. Ő így volt a klasszikus, kötött formákkal a pályája elején, amikor Nemes Nagy Ágnes szerkeszteni hívta, de ha az ember ezt megtanulja, nagyon lehet élvezni. Ahhoz, hogy a káoszból struktúra legyen, akaraterő kell, így lehet a kedélyt kondicionálni, szerinte ezen múlik minden.
Kukorelly Endre áprilisban ünnepelte 70. születésnapját, ezzel az összeállítással köszöntöttük őt.
![„Anya egy szörnyeteg volt, de az én szörnyetegem” [A nő hétszer]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/4/46655/fe_580_320_a_no_hetszer_winterson_2.png)
