Norvégul 2023-ban, angolul idén januárban jelent meg Karl Ove Knausgård Hajnalcsillag-sorozatának negyedik kötete, a The School of Night (Az éjszaka iskolája). A könyv 1985-be, Londonba kalauzolja az olvasót. Főszereplője a norvég Kristian Hadeland, aki fotósként szeretne érvényesülni. Olyan ember, aki bármit és bárkit feláldozna a siker érdekében. A regény egy szörnyű ember felemelkedésének és bukásának története, ami megmutatja az emberi természet legsötétebb oldalát. A kötet magyar fordítása idén áprilisban érkezik a Magvető gondozásában.
Kaput nyitni a létezésbe
Jeremy Strong régóta Knausgård-rajongó. A Golden Globe-díjas színész, akit többek között az Utódlás című sorozatban, az Úriemberek és a Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől (itt írtunk róla kritikát) című filmekben láthattunk, több mint 10 évvel ezelőtt találkozott először az íróval. Közös történetük egy louisianai irodalmi fesztiválon kezdődött, és azóta több mély és őszinte beszélgetésen vannak túl.
A színész rendkívülinek nevezte Az éjszaka iskoláját:
„Úgy hat, mint egy üstökös. Mióta elolvastam, többször felébredtem az éjszaka közepén a rémülettől”
– mondta Strong.
Majd megemlítette egyik kedvenc amerikai íróját, a néhány éve elhunyt James Saltert, aki – a Washington Post szerint – egy mondattal össze tudja törni az ember szívét. „Úgy érzem, hogy neked is megvan ehhez a képességed, de te egy mondattal kaput is nyithatsz a létezésbe:
kaput nyithatsz a mennyországba, és ebben az esetben a pokolba”
– tette hozzá.
Marlowe és a gonosz ikertestvér
Knausgård szerint a kérdésre, hogy hogyan született meg Az éjszaka iskolája, lehetetlen pontos választ adni. Az egyik ihletforrás maga Christopher Marlowe volt. Knausgård soha nem olvasta a 16. századi író Doktor Faustus című művét, de [Jorge Luis] Borges Shakespeare-ről szóló esszéje, amiben Marlowe-ról és annak istenkáromló nézeteiről is szót ejt, szinte sokkolta a norvég írót. Borges említette meg a The School of Night-ot is, az ateista, 16. század végi írókból és tudósokból álló társaságot, ahol alkimisták és csillagászok gyűltek össze. Ehhez jött Marlowe brutális meggyilkolása Deptfordban, ami még sok éven át kísértette a norvég szerzőt. Így beszélt erről:
„Aztán Londonba költöztem, és …rájöttem, hogy Deptford egy valódi hely. És azt érezhetjük, hogy olvasunk valamiről – ami irodalmi vagy történelmi vonatkozású –, és hirtelen meglátjuk a konkrét dimenziót. Az egyetlen dolog, ami elválaszt minket, az a 400 év, de a többi ugyanaz marad. Ez volt az első dolog, ami a regényhez vezetett.”
Az éjszaka iskolája 1986-ban játszódik, akárcsak a Hajnalcsillag-sorozat második kötete, Az öröklét farkasai (itt írtunk róla kritikát). Főszereplője egy társaságkedvelő, kedves ember. „Azt akartam, hogy [Hadeland] szinte az ő gonosz ikertestvére legyen” – mondta Knausgård az új regény negatív hőséről.
„Elkezdtem írni, és még csak egy átlagos srác volt.
De az írás során rájöttem, hogy nincs empátiája, és nem érdekli mások sorsa… És ez mindent megváltoztatott”
– folytatta Knausgård. A főszereplővel különféle dolgok történtek, és ezekre ő bizonyos módon reagált. Ez adta meg a regény alapját. „Valójában csak követtem a karaktert” – tette hozzá.
Knausgård alkuja
Strong számára ez a könyv arról szól, hogy milyen árat kell fizetni azért, hogy megkapjuk, amit akarunk. Felidézte azt is, ami egy korábbi interjúban hangzott el: a Harcom megírása után Knausgård úgy érezte, fausti alkut kötött, és ennek megfizette az árát.
Majd a színész felolvasott egy részletet a könyvből, amiben a főszereplő arról beszél, hogy
minden alkalommal, amikor nem felelünk meg az elvárásoknak, „szégyen és bűntudat rakódik le abban, amit léleknek nevezünk”.
Knausgård szerint a regény egyik rétege arról szól, hogy mit tehet és mit kell tennie a művészetnek, és ez összefügg a szabályszegéssel, a konfrontációval, a határok átlépésével és azzal, hogy azt teszed, amit nem szabadna. Mindez személyes szinten is érvényes.
„Állandóan bűntudatom van”
Knausgård ezután a saját bűntudatáról vallott. Felidézte, hogy annak idején öt évig küzdött egy regény írásával, anélkül, hogy elérte volna, amit akart. Aztán magáról és mindenkiről írt, akit ismert. „Tudtam, hogy nem szabadna, és ezzel küzdöttem az írás közben végig. Tudod, hogy a családom beperelt… De ez volt az a pont, ahol sikert értem el. Olyan nagy volt az ellentmondás a tetteim, az azok miatt érzett bűntudatom és a jutalom között. Azt érzem, hogy semmiért nem vagyok bűnös, és állandóan bűntudatom van” – folytatta.
„Az életem tele van bűntudattal és szégyennel”
– tette hozzá. Az éjszaka iskolájában azonban arra gondolt, hogy mi lenne, ha egyszerűen megszabadulna mindettől, és belépne a művészet azon a területére, ahol „nincs bűntudat, nincs megbánás, csak könyörtelenség”.
Főszereplője 19 éves, és az író emlékszik még arra, amikor ugyanennyi idősen hihetetlenül ambiciózus volt. De nem a művészet kedvéért, hanem azért, hogy szeressék. Az első regénye elhozta ezt az áttörést:
„Szerettek, olvastak és láttak. De aztán rájöttem, hogy ha ezt az utat választom, akkor erre mindig, vég nélkül szükségem lesz”
– mondta Knausgård. Ezért aztán újra az írásra fókuszált. „Még mindig szükségem van mindezekre, de már nem ezek az okok, amiért csinálom” – tette hozzá.
A legnagyobb nehézség nem az írás volt
Strong megemlíti, hogy a főhős, Kristian azt mondja, hogy a szeme az ő eszköze – de vajon mi az íróé? Knausgård számára a teljes koncentráció képessége ez, hogy amikor ír, teljesen jelen legyen, és hogy minden más egyszerűen eltűnjön.
A határok túllépéséhez biztonságos térre van szükség: ezt találja meg a rutinokban, a szokásokban és abban, hogy minden nap ugyanazt csinálja, írás közben minden nap ugyanazt a zenét hallgatja. Így képes számára ismeretlen vagy fenyegető helyekre eljutni.
„A nehézség ebben a könyvben nem az írás volt. Hanem az a tény, hogy egyáltalán megírtam”
– mondta az író. „Azok a negatív emberi érzelmek és viselkedésmódok egyáltalán nem voltak távol tőlem. És szerintem ez az olvasóra is igaz. A könyv vége pedig, az volt a legnehezebb rész, amit valaha írtam” – mondta.
Nyitókép: Karl Ove Knausgård: Valuska Gábor, Jeremy Strong: Bryan Berlin / Wikipedia
