Posztumusz vendégség Monspart Saroltánál és Feledy Péternél? Ez aztán a különleges program! A Monspart-ház című előadáson visszautazhatsz az időben, hogy részese legyél a házaspár történetének, meghallgathatod a sztorikat a tájfutó világbajnok Saci életének mélypontjairól és magasságairól a nappalijukban üldögélve, a lakásban, ahol negyven évig élt tévériporter férjével.
A Monspart-ház
„Olyan ez a lakás, mint egy gyantában ragadt szúnyog” – vezet körbe az anyósáék Szilágyi Erzsébet fasori otthonában Durica Katarina író. Itt élt Monspart Sarolta, a leggyorsabb nők egyike, a magyar tömegsport élharcosa férjével, Feledy Péter televíziós riporterrel.
Akárhová nézek, mindenütt ott vannak, mintha csak húsz perccel korábban léptek volna ki a lakásból, szaladva a dolguk után.
A lakás tele van emlékekkel.
A szobákban csak úgy roskadoznak a polcok a könyvektől, itt egy Illyés mellszobor, ott egy réges-régi telefonkönyv, amott pedig egy hatalmas csokor szárított rózsa – a hetvenedik születésnapjára kapta Saci egy régi svéd udvarlójától. A nappaliban álló vitrin dugig van érmekkel, serlegekkel – megannyi relikviája a dicsőséges sportkarriernek.
Előtte a kanapé, amin ülve számos kép készült a házaspárról. És amin most Gyabronka József foglal helyet, mint Feledy Péter, hozzá csatlakozik aztán a háziasszony, Péterfy Bori Monspart Sarolta szerepében.
Mi lenne, ha írnánk egy darabot?
„Sarolta életének mélységeiről és magasságairól szól a Monspart-ház” – magyarázza a mű egyik szerzője, Durica Katarina. A munkamódszerük társírójával, Tasnádi Istvánnal úgy festett, hogy ő jegyezte le Feledy Péter, Tasnádi pedig Sarolta szövegeit.
Az egész teljesen véletlenül, pontosabban egy spontán ötlettől vezérelve született.
Durica Katarina tavaly nyáron épp az anyósáék üresen maradt lakását rendezgette, miközben a Mennyit adtál érte? című könyvének színpadi adaptációja kapcsán egyeztetett Tasnádi Istvánnal több ízben is. Ott állt ez a lakás, telis tele két izgalmas ember személyes emlékével – és a két íróval, akik azonnal meglátták benne a történetet. Bár sok privát anyag is a rendelkezésükre állt, a színdarabhoz végül csak azokat a szövegeket, történeteket használták fel, amik nyilvánosan is elhangzottak.
A kecsketej ereje
A Monspart-háznak története van. Itt született a pincében Sarolta, 1944. november 17-én. Az édesanyjának e turbulens időkben elapadt a teje, valahonnan sikerült kecsketejet szereznie a családnak, azzal táplálták a kisbabát. Később meg is jegyezte: talán épp emiatt tudott ő olyan remekül tájfutni.
A lakásban egy időre orosz katonák vetették be magukat. Amikor a család visszatért az otthonába, visszahőköltek a romokat látva: az üreges ajtók több helyen betörve (a katonák azt hihették, oda rejtették el a vagyonukat), egy gyönyörű téli tájképet pedig rútul megrongáltak: a földre hajított festményen nagy kupac fekália éktelenkedett, kellős közepébe egy bajonett szúrtak. Ám a nagypapa nagyon ragaszkodott a képhez, igyekezett hát megmenteni – mutat rá Feledy Péter szerepében Gyabronka József a felkelő (vagy lenyugvó?) napra, mellyel utólag próbálták kijavítani a fegyver okozta sebet.
Saci négy fiútestvér mellett nőtt fel egyetlen lányként.
Míg a fiúk szabadon mehettek, amerre a kedvük tartotta, neki otthon kellett maradnia, hogy segítsen a házimunkában. Pontosabban… kellett volna. Neki ugyanis nem igazán fűlött hozzá a foga. Meg is ragadt minden alkalmat, hogy kibújjon e kötelezettségek alól. Temérdek szakkörre jelentkezett, és amikor tájfutókat kerestek, oda is azonnal elment (minden jobb, mint a takarítás alapon) annak ellenére, hogy „dagadt veréb voltam” – állítja Sarolta szerepében Péterfy Bori.
A felszabadító pofon
Amikor az edzés miatt késve ért haza, az apja lekevert Saroltának egy pofont. „Azt csinálsz, amit akarsz, nem érdekel!” – ripakodott rá. Végül is… épp ez volt a célja, állapította meg. „A tájfutás miatt lettem szabad” – mondja el most, Péterfy Bori hangján.
A legjobb akart lenni a sportban. A lécet bizony nem tette alacsonyra, ő volt az egyetlen nem skandináv a tájfutók között a versenyeken. Azaz: „a komcsi futó” az egzotikus Magyarországról.
Az egyetemen matematika-fizika szakon végzett, kiválóan tudott térképet olvasni, a tájfutás pedig, derül ki a darabból is: szellemi sport. Hogy ezen felül mi volt a titka, amivel kenterbe tudta verni a svéd lányokat? „Borzasztóan akart nyerni” – árulja el Durica Katarina.
Elképesztőek az eredményei: Monspart Sarolta lett az első európai nő, aki három óra alatt lefutotta a maratont.
Az atlantai versenyen pedig úgy ért be másodikként, hogy azon a maratonista nők 225 legjobbja állt rajthoz.
Szerelem a képernyőn
Férjével, Feledy Péterrel is a véletlen hozta össze. A Kezdőkör című műsorba a tévés eredetileg a sztahanovista hegesztőmester mellé Császár Mónika tornászt hívta meg, ám ő visszamondta az utolsó pillanatban a szereplést. Így lett a beugrója Saci. A többi pedig, ahogy a közhely mondja: már történelem.
Negyven éven keresztül kitartottak egymás mellett jóban, rosszban.
Dominóeffektus
A szúnyogok kifejezetten rajongtak Saroltáért, és a kullancsok is csípték a szó minden értelmében: edzések után csak úgy söpörte le magáról a vérszívókat a zuhany alatt. Ám azt a példányt, ami végül a sorsfordító kórt köpte bele a szervezetébe, nem vették észre.
Emiatt lehetett, hogy a kórházban, ahová hasfájással és magas lázzal ment be, az ügyeletes orvos vakbélgyulladásra gyanakodott. Rögvest ki is kapták a problémásnak ítélt szervet, biztos, ami biztos alapon. Az altatás azonban, mely az immunrendszerét is Csipkerózsika álomra ítélte, visszafordíthatatlan károkat okozott.
Végül az orvosok tanácsolták: vállaljon gyereket, hátha a várandóssággal beindul annyira a szervezete védekező rendszere is, hogy meg tudjon küzdeni a kullancs ekefalitisszel. „Ez volt az én szerencsém” – vallja Durica Katarina, aki így esélyt kapott a sorstól, hogy évtizedekkel később rátalálhasson férjére, Feledy Botondra.
Ha lábbal nem, hát kereplővel
Monspart Sarolta tíz éven keresztül nem tudott beletörődni, hogy vége annak, amire az életét tette fel annak idején.
Ha legalább a keze bénult volna le, és nem a lába!
A szánalmat azonban nem tudta elviselni. Az utolsó versenyről, amin indult, tévéfelvétel is készült. Meglátta, ahogy lemaradva, kissé bicegve húzza át magát a terepen, és eldöntötte: többet nem fut. Onnantól fogva inkább arra koncentrált, hogy másokat rábírjon a rendszeres sportolásra.
A tőle megszokott vehemenciával vetette bele magát a nemzet megmozgatásába, lobbizott, hogy az élsport mellett a tömegsport is kapjon támogatást, a reggelizőpehely hátoldalán hirdette a napi testmozgás fontosságát, az általa alapított Női futóklub tagjainak versenyén pedig kereplővel biztatta a sporttársait.
„Sztoriban vagyok, Péter”
Olyan, mintha valóban ott ülnénk a Monspart-Feledy házaspár társaságában az előadás alatt. Egyszerre szívmelengető és szívszorító élmény. Péterfy Bori és Gyabronka József szeretetteljesen zrikálja egymást: az egyik belekezd egy történetbe, a másik belelkesül, félbeszakítja, adják-veszik a szót, mi nézők pedig egyre inkább egy vendégségben érezzük magunkat.
Péterfy Bori megcsillogtatja Saci szúrós humorát is, látszik, hogy élvezte, élvezi a szereplést, mások szórakoztatását. Ahogy az is, miért vágyott kislány korában Sarolta nevettető karrierre. „Apám is bohóc akart lenni. Csak aztán elvitték a Don-kanyarba munkaszolgálatra. Ott elment a humora.”
A vendégeket szendviccsel, rágcsálnivalókkal is kínálja: „amíg kiesztitek a ropit a maratonra kapott poharamból” – mondja, közben tesz-vesz, serlegeket mutogat, emlékeket idéz fel. Szó esik még sok mindenről… például hogyan korrepetálta Antall József Feledy Pétert egy szál fecskében a strandon, ahogy a másik alulöltözött beszélgetésük is: a híres kórházi pizsamás interjú.
„Régen akkora bulik voltak itt, vendégül láttuk a fél várost” – mesélik. A színdarab pedig épp ezt a bohém hagyományt folytatja, melynek te is részese lehetsz a Jurányi szakmai partnerségével megvalósuló előadásban.
Nyitókép forrása: Monspart Sarolta - Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
