Turi Tímea: Magyarország utolsó költője [Kemény60]

Turi Tímea: Magyarország utolsó költője [Kemény60]

Barátok, pályatársak köszöntötték csütörtök este a Petőfi Irodalmi Múzeumban a hatvanéves Kemény Istvánt (beszámolónkat a szülinapról ITT olvashatjátok). A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője, amelyet most teljes terjedelmében elolvashattok.

Könyves Magazin | 2021. október 29. |

Magyarország utolsó költője 

A versnek nincs helye az időben.

Lefekvés előtt, vagy a strandra kifeküdni nem verseskönyvet visz magával az ember, mert ilyenkor történetekbe szeret belefeledkezni. Kultúránk egyre inkább történetek kultúrája, és a költők, ha emlékük fennmarad, maguk is történetekké válnak. Verseikből egy-két sor belefonódik a nyelv hétköznapi szövetébe, alakjuk pedig pár vonással válik felidézhetővé: viaszos vászonná, félrecsúszott nyakkendővé, vagy éppen homokos szomorú, vizes, síkká.

A verseskönyveknek nem kerülünk a hatása alá úgy, ahogy a nagy elbeszéléseknek: nem készülnek belőlük tévéjátékok, nem zanzásíthatók a más szókincsű utókor számára. Nem ejtenek rabul, mint a jó regények, nem izgulunk a szereplőikért, oldalaik nem a következő oldalra vezetnek át egy ügyes cliffhangerrel, hanem kiütik a kezedből a könyvet, amiben éppen benne vannak:

ha jó a vers, a könyvet le kell tenni.

Verset nem olvasunk, verset tudunk. Vajon honnan ismerjük mégis őket? És miért nem akkor hatnak, amikor találkozunk velük, miért évekkel később csapnak le ránk? Nyilván már más is átélte, hogy amikor este kilenckor levitte a szemetet, a csendes lépcsőházban, szinte a semmiből ütötte szíven a mondat: „az a nap kéne mégis, egyben, legalább az a csonka nap”… Hogy egy kényelmetlen családi vacsorán annak a felidézésével vigasztalta magát, hogy „Bartók Bélát meg egyetlen szóviccel Dénes bácsi terítette le, húszban”. Vagy egy vitát felidézve, mint egy kalapácsütés, eszébe jutott, hogy „Tudod, hogy tévedek”. Ki ne sóhajtott volna magában sehova sem vezető szócsatákat szemlélve, hogy „ugyanazt mindig ugyanazoknak”? Ki ne dudorászta volna kocogás közben, hogy „de ez csak egy gyógyítható egypólusú depresszió”? Az ember igen hosszú ideig gondolkozhat azon is, vajon mit jelent az, hogy „édes nevem, okos nevem, menj a tieid közé”. Néha pedig csak „nagyon-nagyon szeretne lengni”.

Akinek nincs versmemóriája, annak a dallam marad meg, és az érzés, amikor a zsúfolt bálterem szélén állsz, senkihez sem szólsz, mégis tiéd a látvány és a jelenlét.

Kemény Istvánnak nincs története. Nem tudjuk elképzelni a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, amint passzív-agresszív kérdésekkel bombázza hallgatóságát: nem véletlen, hogy egyetlen emblematikus képén többekkel együtt ül lemondó kíváncsisággal a Parlament lépcsője előtt. Jellemző az is, hogy friss beszélgetőkönyve sem az úgynevezett életesemények, hanem a versek történetét mondja el.

A valóságból annyi érdekli, amennyit a vers lámpája megvilágít:

ezért nem titoktalanít, mert tudja, noha a vers a valóságból, a valóság után születik, valójában abból levezethetetlen.

A magyarul író költők között sok az okos költő. És sok a természet vadvirága is. Kemény István se nem ez, se nem az: ő egész egyszerűen költő. Nem mesterember, és nem filozófus. Okossága és nem-tudása egy költő okossága, és könnyen meglehet, hogy ő az utolsó magyar költők egyike. Nem arról van szó, hogy az ő nemzedéke után ne írnának, ne írnánk verseket: de mi csak verseket írunk, és nem vagyunk költők. Kemény István világa azonban költészet. Míg egy jó prózában minden mondat elhallgat egy másik mondatot, addig

Kemény verseiben a sorok, a mondatok nem behelyettesíthetők.

Azok, amik: pontosak. Nem feltehető kérdés, hogy hogyan írt volna a 19. század költőjeként, vagy mit írna majd száz év múlva. Ő most él. Épp most hatvanéves.

Nyitókép: Valuska Gábor

Hírlevél feliratkozás
Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

„Verseiben a világ minden abszurditása kap lírai patinát” [Kemény60]

Kemény István hatvanadik születésnapján az olvasók kaptak ajándékot, a napokban jelent meg ugyanis az Állástalan táncos című portrékönyve, amelyben a költő több mint nyolcvan vers keletkezéstörténetén keresztül mesélt Hegyi Katalinnak gyerekkorról, szerelemről, városokról, rendszerváltásról, barátságokról, hosszú éjszakákról. A Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott születésnapi ünnepségen a köszöntők mellett bemutatták a könyvet is.

...
Nagy

Hatvanéves lett Kemény István

Ma lett hatvanéves Kemény István író, költő. Születésnapja alkalmából négy verséről írunk most, amelyek olvashatók a frissen megjelent, válogatott verseit tartalmazó kötetében, az Állástalan táncosban is.

...
Beleolvasó

60 éves lett Kemény István, most megtudhatjuk, hogyan keletkeztek a versei

Ma ünnepli 60. születésnapját Kemény István költő. A Magvető az alkalomra egy kötettel készült, amely egyszerre válogatott versek-kötet és beszélgetőskönyv. Olvass bele az Állástalan táncosba!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Burjánzó csalánként gyűrűzik be a felnőtt életbe a gyerekkori abúzus emléke

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve.

...
Gyerekirodalom

Szabó Tibor Benjámin: Megváltozott a világ és erőszakosabbak lettek a történeteink

Nyolc évvel az első EPIC megjelenése után Szabó Tibor Benjámin megírta a folytatást, amelynek rögtön a legelején elrabolnak valakit. A barátok versenyt futnak az idővel, miközben egy titokzatos szekta nyomait kutatják. Szabó Tibor Benjáminnal kötetek közti műfajváltásról, ökológiai zsákutcáról, irodalmi tetoválásokról és a hazai gengszterrap hatásáról is beszélgettünk.

...
Nagy

Katonatisztnek szánták, humanista író lett belőle - Ottlik Géza 110

Száztíz éve, 1912. május 9-én született Budapesten Ottlik Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az Iskola a határon alkotója, többszörös magyar bridzsbajnok.

Hírek
...
Hírek

Margó: Idén is keressük a legjobb első prózakötetest!

...
Alkotótárs

Mécs Anna: Már régóta foglalkoztatott édesapám története [Alkotótárs]

...
Szórakozás

Veres Attila forgatókönyvében a hatalom dönti el, kinek lehet gyereke és kinek nem

...
Gyerekirodalom

Egressy gyerekregényében zajos gördeszkások borzolják a lakótelepi kedélyeket

...
Hírek

Peter S. Beagle új kötettel tér vissza Az utolsó egyszarvú világába

...
Hírek

Tompa Andrea, Grecsó Krisztián és Halász Rita könyveiből is mintafordítás készült

...
Hírek

Gálvölgyi János, Fehér Renátó, Dr. Máté Gábor és a Nappali [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Eredeti technológiával kiadják a Káldi-Bibliát megjelenésének 400. évfordulójára

...
Könyvtavasz

Kun Árpád új regényében láncreakciókat indít el egy baleset

...
Hírek

Matthew McConaughey: A texasi iskolai lövöldözés egy járvány része, amit meg lehetne fékezni

...
Nagy

Versterápia: „egy dörrenésre széttágulni sebbé”

...
Alkotótárs

Kiválasztották a Mastercard® Alkotótárs ösztöndíj 10 döntősét

Olvass!
...
Könyvtavasz

Az Óriásalka ugyan messziről boszorkányra hasonlít, de megtanít repülni

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Vajon kit illet meg a megtalált kincs?

Nógrádi Gábor gyerekszereplői kincskeresési lázban égnek, és hamarosan felkerekednek, hogy személyesen járjanak utána, vajon tényleg van-e alattuk kincs. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mán-Várhegyi novellájában nyomtalanul eltűnik egy férj a Miss Pula fedélzetéről