Jennifer Teege: Tanulnunk kell a múltból

Jennifer Teege: Tanulnunk kell a múltból

Jennifer Teege úgy híresült el, mint a német nő, aki felnőttként döbbent rá, hogy nagyapja a náci lágerparancsnok, a Schindler listájából ismert Amon Göth. A felismerést és a feldolgozás folyamatát Nagyapám engem agyonlőtt volna című könyvében írta meg, aminek magyar kiadása kapcsán interjúban kérdeztük őt. A őszi Margó Irodalmi Fesztivál első napján Tompa Andrea beszélgetett Jennifer Teegével, a könyvből részleteket Farkas Franciska olvasott fel.

Fotók: Posztós János

sa | 2021. október 15. |

Jennifer Teege
Nagyapám engem agyonlőtt volna – Egy fekete nő szembenéz családja náci múltjával
Ford. Nádori Lídia, Park, 2021, 240 oldal
-

Tompa Andrea a felvezetésben elmesélte, hogy akkor találkozott Jennifer Teege történetével, mikor az elkövetők gyerekeiről keresett anyagot az interneten. A kereső felajánlott egy videót: a felvételen Teege beszélt az életéről, és az akkor már megjelent könyvről. Tompa ez alapján döntötte el, hogy el is olvasssa - akkor még angolul, a magyar fordítás most jelent meg a Park kiadónál.

A beszélgetés elején Tompa három alapvető életrajzi információval indított, ami aztán a későbbi beszélgetés gerince is lett:

  • Teege 7 éves volt, mikor a nevelőszülei, akiknél hároméves kora óta lakott, hivatalosan örökbe fogadták;
  • 21 éves volt, amikor a biológiai anyjával utoljára találkozott, mielőtt rádöbbent volna a családja múltjára;
  • 38 éves volt, amikor egy nap a könyvtárban gyökeresen megváltozott az élete.

Jennifer Teege elmondta, hogy 2008-ban egy augusztusi napon történt, sokat járt könyvtárba, mert szeret olvasni. Kiemelte, hogy a pszichológiai és nem a történelmi szekcióban böngészte a könyveket, amikor megakadt a szeme egy kötet gerincén. A könyv címe címe Az apámat szeretnem kell, nem?, az alcíme, A Schindler listájából ismert lágerparancsnok lányának, Monika Göthnek az élete. A borítón volt egy kicsi, nem túl jól kivehető fekete-fehér fotó is egy nőről, akinek a tekintetében volt valami, ami megragadta Teegét.

A könyvben talált két másik fotót is. Az egyik egy hosszú, sötét hajú nőt ábrázolt, aki Teegét a biológiai anyjára emlékeztette, a másik egy idős nőt, aki virágos nyári ruhát viselt. Teege egyetlen fényképet őrzött  nagymamájáról, és a könyvben látható nő ugyanazt a ruhát viselte. A képaláírás szerint a nő Ruth Irene Göth volt, ami egyezett Teege nagymamájának nevével. A könyv végén további személyes adatok voltak, amik szintén egyeztek az örökbefogadási papírjain szereplőkkel. Akkor döbbent rá, hogy ez nem csak egy random könyv, hanem a biológiai anyjáról szól. Azt pár órával később tudta meg, mikor otthon olvasni kezdte a könyvet, hogy a biológiai nagyapja Amon Göth. A Krakkó melletti płaszówi koncentrációs tábor parancsnokát korábban nem ismerték annyira, a korszakról szóló könyvekben sem bukkan fel túl gyakran, viszont sok embernek lett egy képe róla a Schindler listája miatt, amit viszont milliók láttak.

Tompa ekkor bemutatott egy, a nagy közönség számára valószínűleg kevéssé ismert magyar könyvet, ami a płaszówi koncentrációs táborról szól, ez Harsányi Zimra A téboly hétköznapjai című önéletrajzi kötete, amiben szintén feltűnik Amon Göth.

Teege elmesélte, hogy több újságíró kérdezte, miért sokkolta a felfedezés a nagyapjáról, hiszen már rég meghalt, nem ismerte és nem olyan közvetlen rokon, mint az anyja esetében, ahol az apjáról volt szó. Teege kifejtette, hogy kisgyerekként közeli kapcsolatban volt a nagymamájával, akiről kiderült számára, hogy ott élt Amon Göthtel a koncentrációs tábor mellett, szerelmes volt belé, és nem tett az áldozatokért semmit. Ez Teege számára sokkoló volt, főleg, hogy így Amon Göth sem egy történelmi alak volt számára, hanem igenis lett vele egy kapcsolódási pontja a nagymamán keresztül.

Azt is elmondta, hogy örökbefogadottként a biológiai család hiányával folyton szembesült, olyan hétköznapi helyzetekben, hogy például nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy van-e a családban öröklődő betegség. Összességében a felfedezés annyira megviselte Teegét, hogy később PTSD-vel (poszttraumás stressz szindróma) diagnosztizálták.

Ezen a ponton Farkas Franciska olvasott fel egy részletet Teege könyvéből, ahol a nagymamája életéről, alakjáról írt. A felolvasást követően Tompa Andrea arról kérdezte Jennifer Teegét, hogyan változott a nagymamájáról kialakított képe a felfedezés hatására, illetve kérdezte egy fotóról, ami bekerült a könyvbe - bár Teege azt írja, ő nem tud ránézni.

-

Az elmondásából aztán kiderült, hogy Teege konkrét céllal választotta éppen azt a képet a kötetbe, amelyen a csinosan felöltözött nagymamája egy olyan kutyával szerepel, amit arra képeztek ki, hogy embereket marcangoljon szét. Teege szerint az olvasónak látnia kell, amit ő látott, ami nagyon nehéz: ott a szeretett nagymama, és ott a kutya, ami a nagyapa szadisztikus személyiségét tükrözi. Ebben a képben Teege szerint benne van az, hogy a nagymama nem volt képes otthagyni ezt a rendszert és ezt az embert. 

Jennifer Teege arról a vívódásáról is mesélt, hogy eleinte nem volt benne biztos, hogy nyilvánosan is fel akarja-e vállalni, hogy még mindig érez szeretetet a nagymamája iránt. Attól tartott, hogy az emberek esetleg azt gondolják, hogy emiatt nem látja a nagymama másik oldalát. 

-

Teege gyerek volt, amikor utoljára találkozott vele, és a nagymama öngyilkos lett, amikor ő 12 éves volt - ő akkor csak a haláláról értesült, arról, hogy hogyan halt meg, nem. A nagymama alakját még árnyalja, hogy élete végéig kitartott Göth mellett, hagyott egy üzenetet az öngyilkossága előtt, és abban sincs nyoma a megbánásnak. Teege hangsúlyozta, hogy ő igenis látja ezt, de szerinte pont azért fontos, hogy elismerje a gyerekkorból táplálkozó érzéseit is, mert így látszik, mennyire komplex helyzet ez. Nincsenek könnyű megoldások vagy magyarázatok, hanem ezt a jelenséget a maga komplexitásában kell nézni.

Tompa itt a generációk közötti különbségek felé fordította a beszélgetést. Az elkövetők első generációja néma, Tompát pedig az érdekelte, mi derült ki Teege számára az anyja életrajzi könyvéből, hogyan kezelte a második generáció a múltat.

Jennifer Teege elmondta, hogy a könyv olvasása közben érzett például haragot, hogy az anyja még csak meg sem említette az ő létezését. Amit viszont a beszélgetés szempontjából fontosabbnak tartott, hogy a második generáció tagjai, mint az anyja is, a háború után otthon semmilyen választ nem kaptak, mert a hallgatás fala vette körül őket. Az első generáció nem beszélt, csak el akarta felejteni az egészet. 

Az anyja úgy nőtt fel, hogy nem tudta, mit tett az apja, sőt úgy tudta, hogy háborús hős, mert ezt mondta neki Teege nagymamája.

A harmadik generáció már más, mert ők egy olyan Németországban nőttek fel, amikor már volt egy akarat, hogy a németek felelősséget vállaljanak a holokausztért, és kötelező volt az iskolában tanulni erről. De közben otthon ugyanúgy nem tették fel a kényelmetlen kérdéseket, hogy mit tett a nagyszülők generációja.

Teege ma nagy változásokat lát ebben is, mert a negyedik generáció, amihez a gyerekei is tartoznak, nagyon sok tudást kapnak a holokausztról az iskolában, azt széleskörűen tárgyalják a médiában. Viszont azt is látja, hogy ez a generáció már nem akar felelősséget vállalni a múltért vagy bűntudatot érezni. Ezt Teege érthetőnek tartja, viszont éppen emiatt a könyvvel az egyik célja az, hogy megtanítsa ennek a generációnak, hogy mennyire relevánsak a jelenben és a jövő számára a múlt tapasztalatai. Tanítani akar, mert szerinte a negyedik generációnak nemcsak hallania kell a holokausztról, ami persze fontos, de azt is meg kell értenie, hogy ez miért fontos a világ mai működése és a politika szempontjából.

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén
Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a nagyapja a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth. Jennifer anyja, Monika Göth nevelőotthonba adta a kislányát, ahol addig látogatta, míg egy német család örökbe nem fogadta. Monika Göth soha nem mondta el sem a lányának, sem az örökbefogadó családnak, hogy ki az apja. Jennifer Teege a felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjúnkban beszélgettünk egyéni és társadalmi felelősségvállalásról, és arról is, hogy talált-e kapcsolatot a nagyapjával, vagy mit gondol most a nagymamájáról, aki haláláig rajongott Amon Göthért. 

Tovább olvasok

A könyv fogadtatásával kapcsolatban, és hogy ez hogyan hatott a családjaira, Teege elmesélte, hogy már eleve a felismerés mennyire megváltoztatta az örökbefogadó családjával a dinamikát. Itt Tompa Andrea közbeszúrta, hogy az is számíthatott, hogy Teege az örökbefogadás után el volt vágva a biológiai családjától. Teege ehhez annyi magyarázatot fűzött, hogy az örökbefogadó szülők és a hivatalos szervek azért döntöttek úgy, hogy ne tartsa a kapcsolatot a biológiai anyjával, mert Monika Göth akkoriban egy bántalmazó párkapcsolatban élt (nem Teege apjával, ez már egy későbbi párkapcsolat), és nem akarták, hogy a kisgyereknek ehhez köze legyen.

Tehát miután hosszú ideig nem volt kapcsolata a biológiai családjával, a felfedezést követően minden gondolata csak a biológiai családja körül forgott, csak erről tudott beszélni is. Ez nagyon megnehezítette az örökbefogadó szülőkkel való kapcsolatát. 

A biológiai anyjával Teege nincs kapcsolatban. Régen sokáig úgy érezte, hogy nyitva áll előtte az ajtaja, és örömmel visszafogadná az életébe, de az elmúlt évekkel ez annyiban változott, hogy már legalább is kopognia kellene az ajtón, ha vissza akarna térni. Teege szerint az anyja tökéletes példája a második generációnak, akinek megvan a maga nehéz múltja és története, amivel küzdenie kell - hiszen Monika Göthnek a saját apja örökségét kell feldolgoznia. Teege szerint, ha valakinek van minimális pszichológiai tudása, az tisztában van vele, hogy a szülők annyira fontosak és meghatározóak az identitásunkban, hogy teljesen mindegy, hogy életben vannak-e vagy sem. És néha hosszú folyamat, hogy függetleníteni tudjuk magunkat tőlük. 

Viszont Teege szerint önmagában az, hogy a múlton töprengünk nem vezet sehova, tanulnunk kell belőle és jobban csinálni a dolgokat.

Itt Farkas Franciska az örökbefogadó család és a kis Jennifer találkozásáról olvasott fel, ami kapcsán Tompa Andrea ismét Amon Göthöt hozta szóba. Teege a könyvében ír arról, hogy a felfedezést követően vizsgálni kezdte magát, lehet-e köztük hasonlóság. Tompa Andrea pedig arra kérte, hogy mondja el, mit talált.

Teege elmesélte, hogy talált fizikai hasonlóságokat, de azt is, hogy a személyiségük nagyon más. Azokban a dolgokban, amik Teege számára döntő fontosságúak, azaz az időtlen értékek, mint az empátia, nem osztoztak Amon Göthtel. Teege szerint ha csupán a fizikai hasonlóságból indulunk ki, akkor megismételjük a náci ideológiát, aminek semmi köze a valósághoz.

Tompa Andrea itt behozta sors és döntések témáját, amire Jennifer Teege elmondta, hogy a családra lehet úgy nézni, mint ami meghatározza, kik vagyunk és akkor az az identitásunk. Ő viszont olyan szerencsés volt, hogy nem egy hírhedt családban nőtt fel, így ez nem lett az identitása része. 

Lehet rá úgy tekinteni, mint Amon Göth unokája, de Teege önképe ennél sokkal sokszínűbb. 

A sorsszerűségekkel kapcsolatban Teege elmondta, hogy az élet tele van apró csodákkal, amiket nem tudunk megmagyarázni. Beszélt aztán egy általa nagyon szeretett képről: egy fa nem tudja kiválasztani, hogy milyen fának született, de aztán ott a sok ága, levele, virága, ami mind-mind egy-egy döntés és lehetőség.

Az is egy döntés volt, hogy nemcsak olvas a családja történetéről, hanem fel is keresi a helyszíneket, például elment a płaszówi tábor helyére, folytatta Tompa Andrea, majd rákérdezett, miért döntött így. Teege elmondta, hogy ő eleve egy utazó típus, sok helyen járt, élt már. Viszont amikor a biológiai családja múltja után nyomozott, a sok olvasástól nem lett jobban. Azt ma sem tudja megmondani, hogy miért ment a tábor helyszínére, csak az igényt érezte, hogy oda kell mennie. Viszont amikor ott volt, az számára egyfajta katartikus pillanat volt, tele gyásszal. Utólag azt tudja mondani, hogy nagyon erős volt benne az igény, hogy elismerje az áldozatokat, a fájdalmukat. Ez neki is segített feldolgozni az új tudást.

Tompa Andrea végül rákérdezett arra is, hogy örökbefogadottként Teege mit tud tanácsolni az örökbefogadó szülőknek. Teege bevallotta, hogy ő maga nem tudna örökbe fogadni, mert a saját tapasztalataiból tudja, mennyire nehéz ez, és nem tudja, képes lenne-e rá. Rossz példaként hozta a hírességek közül Angelina Jolie-t, aki az örökbefogadott fia születési nevét megváltoztatta, adott neki egy újat. Teege szerint ez nagyon felelőtlen döntés volt, mert szerinte fontos, hogy egy gyerek tisztában legyen a gyökereivel, a múltjával.



Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jennifer Teege: Nincsen olyan, hogy náci gén

Jennifer Teege 38 évesen fedezte fel, hogy a náci lágerparancsnok, a szadizmusáról elhíresült Amon Göth unokája. A felismerés sokkjától a múlt feldolgozásának útját egy nemzetközi sikerű, megrázó könyvben írta meg. Interjú.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

...
Beleolvasó

A 999 fiatal lányból alig néhányan élték túl Auschwitzot

Az első auschwitzi női transzport történetét írta meg a 999 fogolyban Heather Dune Macadam. A kötet a holokauszt és a nők történelmének megrázó dokumentuma. Mutatunk egy részt belőle.

Hírek
...
Írd meg Európát!

Írd meg Európát, és nyerj egy Kindle-t tele könyvekkel!

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

...
Hírek

Csányi Vilmos: A vírus jó példa arra, milyenek a hiedelmek

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

...
Hírek

Lomb Kató játéknak, megfejtendő keresztrejtvénynek tekintette a nyelvet

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

...
Hírek

A Tandori Dezső és Ágnes hagyaték az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára került

A hét könyve
Kritika
Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát
...
Szórakozás

Lady Gaga golyóval tesz pontot a Gucci család botrányos történetének a végére

„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.

...
Szórakozás

Frank, az óriásnyúl 20 éve szólította meg Donnie Darkót

Nyulak, könyvek, harcos kertvárosi anyukák, időutazás és Kiwi! - ez volt a Donnie Darko, ami egyszerre lett generációs kultfilm és szürreális kertvárosi pszichothriller.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

...
Babarczy Eszter

Babarczy Eszter: Egy hűtőberendezés (150.000 Ft)

...
Ruff Orsolya

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Olvass!
...
Beleolvasó

Mi volt a magyar irodalom legbunkóbb beszólása?

Vajon elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? A Margó-díjas irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Kísérjük el Horthy Miklóst Szellő nevű lován a Gellért Szállóhoz!

A Hosszúlépés Budapesten című könyv négy, fotelből és valóságban is lesétálható séta segítségével mutatja be a Fővárost. 

...
Beleolvasó

Gabriel García Márquez Macondójában sosem akar elállni az eső

A világ legszebb vízihullája Gabriel García Márquez novelláiból válogat, történeteiben pedig különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük nyomon.

...
Beleolvasó

Esterházy Miklós mesés történetei kalauzolnak el az Öreghegyen

Mintha Lázár Ervin varázslatos világát idézné Esterházy Miklós történetfüzére: meséi gyerekeknek és olyan felnőtteknek szólnak, akik nem felejtették el teljesen, hogy ők is voltak gyerekek. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Knausgard a tetűről, a magányról és Van Gogh-ról is ír új könyvében

A magyar olvasók idén vehették kezükbe Karl Ove Knausgard nagyszabású Harcom című sorozatának záró darabját, most pedig egy újabb KOK-széria indul, ez az Évszakok. Olvassatok bele az Őszbe!

...
Beleolvasó

Marianne Fillenzt barátja, Karl Popper is arra biztatta, hogy válassza a kutatást

A Tények és tanúk-sorozat új kötetében Marianne Fillenznek, az idegrendszer híres kutatójának memoárját olvashatjuk, valamint baráti levelezését Karl R. Popper filozófussal. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

...
Kritika

A Termőtestek gombái a horror valódi természetét leplezik le

Sepsi László új regényében a drogpiacért folytatott küzdelem mögött olyan erők mozdulnak meg, amik túlmutatnak ez embercentrikus valóságunkon. Sepsi nyomasztó víziójában a horror nagyon is aktuális kérdéseket feszeget. A Termőtestek a hét könyve.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.

...
Szívünk rajta

Szívünk rajta: a díjnyertes Mourlevat gyerekregénye lett a hónap könyve

A Szívünk rajta független szakértői minden hónapban megneveznek egy kiemelkedő gyerekirodalmi alkotást: novemberben Jean-Claude Mourlevat Putifár tanár úr visszavág című kötete lett a hónap könyve.