Charles Dickens eleinte álnéven publikált, de A szürke ötven árnyalata regény írója máig megtartotta a fedőnevét. A Pen Names (kb: Írói álnevek) kötet szerzőinek nemrég a LitHubon jelent meg szövege arról, hogy híres írók miért döntenek úgy, hogy nem vállalják a valódi nevüket a szövegeikhez. A cikkből mi is összeszedtük az érdekességeket, mutatjuk.
Családban marad
Ma már Charles Dickensként ismeri a világ, de pályáját nem az igazi nevével kezdte. Álneve mögött azonban a személyazonosságát sosem rejtegette, egyszerűen csak megfelelt a kor szellemének, amikor számos újságíró publikált álnéven.
Charles Dickens - Fotó: Wikipedia
Charles Dickens (1812 – 1870) szegény családból származott, már gyerekként elkezdett dolgozni. 15 évesen otthagyta az iskolát, egy ügyvédi irodában kapott munkát, aztán 1828-ban az édesapjával újságírónak szegődtek. A harmincas évek elején kezdett az írás felé fordulni.
Eleinte különböző szövegkezdeményeket írt, dalokat, és amatőr színdarabokat rendezett. Első szövegét névtelenül publikálták, 1833-ban a Monthly Magazine című lapban, rá egy évre pedig már felvette a Boz álnevet.
És hogy honnan a név? Azt az öccsétől, Augustustól kölcsönözte.
Charles Dickens ugyanis Boznak becézte a testvérét, méghozzá Oliver Goldsmith A wakefieldi lelkész című regényében szereplő Moses Primrose után. Mosesből Boses, majd Bosesből Boz lett. 1836-ban Sketches by Boz címmel jelent meg az első kötete, amiben londoni éjszakai jeleneteket rajzol meg az olvasónak.
1840-től már a szerző igazi neve szerepelt a megjelent regényeken, novellákon.
Gender okok
Van, amikor az álnév célja, hogy a szerző kilétét is titkolja. Mary Anne Evans (1819 – 1880) jól tudta, hogy a viktoriánus korban másképp ítélik meg egy férfi és egy nő írásait, ezért lett belőle George Eliot.
George Eliot - Fotó: Wikipedia
Az angol írónő korának egyik legfontosabb irodalmi személyisége, legismertebb műve, a Middlemarch kiválóan megrajzolta az angol társadalmat, az irodalomtörténet fontos mérföldköve.
Eleinte inkább esszéista és szerkesztő volt, első szépirodalmi művét, a Scenes of Clerival Life című sorozat első novelláját 1857 elején jelentette meg a Blackwoods című magazinban. Egyre többeket kezdett el foglalkoztatni a szerző kiléte, mire Evans felvette a George Eliot álnevet.
A döntés miatt gender okok álltak, ugyanis az írónő tisztában volt a korszellemmel, és tudta, hogy másképp ítélik meg egy nő alkotását, mint egy férfiét. Ráadásul nem tett volna jót az írói hírnevének az sem, ha kiderül, hogy azzal a George Henry Lewes-szel ápol romantikus viszonyt, aki bár külön él a feleségétől, nem vált el tőle.
A „George” nevet egyébként a férfi miatt választotta, az „Eliotot” pedig egy könnyen kiejthető szónak tartotta.
1858-ig sikerült titkolnia személyazonosságát, és bár az anonimitás előnyeit ezután már nem élvezhette, George Eliot egy ünnepelt író maradt, és élete végéig ezzel a névvel publikált.
Így kérte a főnök
David Cornwell, azaz John le Carré a kémregény-irodalom egyik legismertebb alakja, és nagyon is fontos gyakorlati okai voltak, hogy nem az író valódi neve szerepel a regényeken. Igaz, a harmadik könyve, az 1963-ban megjelent A kém, aki bejött a hidegről akkorát szólt, hogy immár nemzetközi bestseller szerzőként már nem lehetett rejtegetni a személyazonosságot.
Fotó: John le Carré Facebook-oldala
De vissza az elejére: Cornwell a brit hírszerzésnél dolgozott, amikor írni kezdett. A felettesei tudtak a „kettős életéről”, és amikor közölte velük, hogy kiadná a regényét, akkor közölték vele a hivatalos álláspontot, hogy ehhez írói álnevet kell használnia.
A kiadója olyan egyszerű neveket javasolt, mint például a Jack Smith vagy a Herb Brown, de ő ragaszkodott a John le Carré-hez.
A teljes neve David John Moore Cornwell volt, így a John adott volt, a „le Carré” pedig franciául „a négyzetet” jelenti.
Eleinte azzal az elmélettel állt elő, hogy a John le Carré egy cipőüzlet neve, amit egy londoni emeletes busz tetejéről látott egyszer, de később bevallotta, hogy ezt csak kitalálta. Valójában már fogalma sem volt, hogy honnan jött az ötlet, de jól hangzott és egyedi volt.
Ha a műfaj megköveteli
A szerzőnő, aki megváltoztatta az erotikus-romantikus könyvek státuszát: manapság nem hogy már nem szégyen ilyet olvasni, hanem a BookTok-közösség például kifejezetten keresi az intim jelenetekkel túlfűtött történeteket.
Fotó: E. L. James Facebook-oldala
Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden A szürke ötven árnyalatával kezdődött.
Erika Mitchell ragaszkodott az erotikus könyveket övező titokzatossághoz, ezért úgy döntött, hogy E. L. James álnéven fog publikálni.
Mitchell egy átlagos középosztálybeli életet élt a férjével és két gyerekével Londonban, szabadidejében romantikus-erotikus könyveket olvasott, de akkor döntötte el, hogy ő is ilyet akar írni, miután látta a Stephenie Meyer regénysorozatának első darabját feldolgozó 2008-as Twilight-filmet.
Felfedezett egy honlapot, ahol a rajongók a Twilight-könyvek által ihletett fanfiction történeteket tettek közé, hetente töltött fel új fejezetet, egyre többen kezdték el követni, és idővel a történet elvesztette a vámpírvilágból kölcsönzött elemeket, és kibontakozott Christian Grey és Anastasia Steele szerelmi viszonya. Ma már mondani sem kell, mekkora világszenzáció lett belőle.
(LitHub)
