Idén ünnepeljük Jane Austen születésének 250. évfordulóját. Bár összesen hat befejezett regénye van, ez elégnek bizonyult, hogy beírja magát a világirodalomba, és ahhoz is, hogy pompás podcastsorozatban járjuk körbe műveit és életét. Annak ellenére, hogy a Büszkeség és balítélet a legkedveltebb könyve, ami feldolgozások sorát érte meg, még mindig van néhány elterjedt tévhit róla. Nézzük, mit tudunk rosszul:
Jane Austen romantikus könyveket írt
Nos, nem! Jane Austen eleinte a korban népszerű gótikus regényeket parodizálta műveiben, majd szépen átevezett a klasszicizmusba. Vagyis az irodalomórai meghatározások szerint semmiképpen nem nevezhetjük a romantikához tartozónak a köteteit. Az majd a Brontë nővérekkel érkezik el, és olyan műveket hoz, mint az Üvöltő szelek.
Austen szerelmespárjai valójában nagyon észszerű és a társadalmi normákhoz alkalmazkodó választások alapján jönnek össze.
Sőt, a romantikus kilengésekért az írónő rendre megbünteti a karaktereit. A Büszkeség és balítéletben – bármilyen furcsa is ezt kijelenteni – Lydia és Wickham szökése a romantikus elem. Teljesen egyértelmű, hogy a szereplők, a szerző és az olvasók egyöntetűen ítélik el a párost.
Az Értelem és érzelemben Marianne vállaltan romantikus alkat, Austen kissé rá is játszik, szinte karikírozza. Viharos viszonya Willoughby-val szintén romantikus és el is nyeri méltó büntetését. Rendes romantikus hősnőtől szokatlan módon azonban nem hal bele a szerelmi bánat okozta lázba, hanem felgyógyul és hozzámegy egy gazdag férfihoz, aki szereti.
Elizabeth Bennet és Mr. Darcy intellektusban, rangban és minden egyén racionális érv szerint illenek egymáshoz, ahogy Jane és Bingley is.
Ezzel el is értünk a következő általános hiedelemhez:
A Bennet család szegény
Ennek az értelmezésnek az elterjedéséért a 2005-ös, Keira Knightley-féle verziót okolom.
Az ebben a feldolgozásban a Bennet-ház körül cirkáló random csirkék, ludak és disznók meglehetősen falusias benyomást keltenek a nézőben.
Valójában hihetünk Elizabethnek, amikor kijelenti, ő egy nemes ember lánya, nem kerül más körökbe, ha hozzámegy Mr. Darcy-hoz, aki szintén nemes ember. A család a korabeli brit társadalom felső 1 százalékához tartozott, meglehetősen gazdagnak számítottak a regény cselekménye idején. Ráadásul ebből is a földbirtokos nemességhez (Bingly és családja például csak bérli Netherfieldet, nekik nincs saját birtokuk, míg Benneték a saját birtokukon élnek.) Mr. Darcy Nagy-Britannián belül is az egyik leggazdagabbnak számított, így nem igazságos hozzá hasonlítva szegénynek titulálni őket.
Amiben valójában hiányt szenvednek, az a jó kapcsolatok. A korabeli társadalom részben azokon az ismertségeken alapult, akik segíthetnek előrejutni az életben, ahogy Brandon ezredes lelkészséget adott Edwardnak az Értelem és érzelemben vagy Sir Thomas Bertram az unokaöccsét bejuttatja a haditengerészethez a Mansfieldi kastélyban. Vagyis Elizabeth és Mr. Darcy házassága koránt sem annyira botrányos, hiszen saját körükben maradnak.
Valójában a Bingley család épp olyan kereskedő família, amilyenek Mrs. Bennet testvérei, ami miatt lenézik Jane-t. A különbség csupán annyi, hogy ők a londoni társaságban forognak és előkelő iskolákban nevelkedtek. Az elszegényedés lehetősége Mr. Bennet halála és a birtok elvesztése esetén áll fenn. Vagyis egy jövőbeli lehetőség, amit Mrs. Bennet igyekszik elkerülni - és sikerül is neki.
Elizabeth Bennet feminista
Az első pontból következően erre is gyanakodhatunk.
Bár Lizzy élénk, okos és éleslátó és a lehető legtöbb női erény - köztük az önreflexió - birtokában van, nem modern karakter, hanem korának embere.
Valójában nem akarja felrúgni a társadalmi normákat. Nem tervez könyvkiadót alapítani, forradalomba vezetni az anyákat vagy leigázni a patriarchátust, csak nem akar hozzámenni egy olyan férfihoz, akivel nem tudna együttélni. Elizabeth és Jane is a társadalmi szabályok keretein belül terveznek boldogulni. Szeretnének jó házasságot kötni egy tiszteletre méltó férfival (itt rögtön ki is esik Collins), reményeik szerint szerelemből, de legalábbis a kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatot kialakítani a férjükkel.
Mr. Collins elutasítása nem feminista tett, hanem az írónő sugallmazása szerint az egyetlen lehetséges válasz egy értelmes nő számára, ha ezzel egy ilyen alakhoz láncolná magát egy életre. Ugyanilyen racionális mérlegelés vezeti viszont Charlotte-ot a házasságba a lelkésszel. Nem romantikus érzései, hanem otthon iránti vágya miatt mond igen úgy, hogy pontosan tudja, milyen a férje és vállalja a dolgot.
Darcy, a megjavuló rosszfiú
Számos helyen szegény angol nemest hozzák fel példaként a romantikus regények egyik legismertebb toposzaként, a rosszfiú, aki a megfelelő nő miatt megjavul. Nos, mindenkit el kell keserítsek. Darcy nem rosszfiú. Az, hogy idegen környezetben nem volt kedve cseverészni a bálon a helyiekkel még nem teszi őt a lázadó rockerek előfutárává. A regény kulcsmomentuma, hogy Darcy és Elizabeth is változnak mégpedig amiatt, amit a másik a fejükhöz vágott. De nem azért, hogy tetszenek a másiknak, hanem, mert rájöttek, hogy igaza volt benne.
Vagyis a változásuk kölcsönös, önkéntes és független a végkimeneteltől.
Darcy nem azért változik, hogy így jobban megfeleljen Elizának és majd akkor hozzámegy végre. Megváltozik, mert végiggondolta a hallottakat és önreflektíven állt hozzájuk. Ráadásul nem lesz teljesen más a személyiség, önazonos marad, csak más színben tűnik fel.
