„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség” – hangzik a világirodalom egyik leghíresebb első mondata (Szenczi Miklós fordításában). A gyerekkori mesék, a világirodalom nagy regényei és a modernkori romkomok egyik alapvetése, hogy egymásra találásukat követően a szerelmesek végérvényesen összekötik az életüket. De hogyan udvaroltak annak idején a házasodni vágyó férfiak, milyen körülmények között találkozhattak a fiatalok, és miért volt akkora jelentősége az első bálnak? Egyáltalán: hogyan zajlott egy lánykérés, és az egész életet befolyásoló döntés meghozatalakor milyen szempontokat vettek figyelembe a szülők és a fiatalok? Ruff Orsolya és Szeder Kata KultúrFlipper-sorozata novemberben az irodalom és a képzőművészetek szűrőjén keresztül mesél a házasság intézményéről, kultúrtörténeti hátteréről. Kedvcsinálónak öt könyvet ajánlunk.
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
A novemberi KultúrFlipper-estnek a Büszkeség és balítélet lesz a kiemelt olvasmánya. Az eredetileg 1813-ban megjelent kötet időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2024 nyarán a TIME magazin listáján helyet kapott a legjobb romantikus regények között. Holott Jane Austen klasszikusa sokkal több egyszerű lányregénynél: a finom iróniával elmesélt történet nemcsak a férfi-nő dinamika változásairól és a generációk egymásnak feszüléséről mesél, de nagy teret szentel a csalóka első benyomásoknak, ezek csapdáinak is – a kötetről részletesen Az Austen-projekt podcast-sorozatunkban beszéltünk, a BB-adást ITT találjátok. Elizabeth Bennet és Mr. Darcy románca mindenesetre semmikép sem az, amire azt mondja az olvasó, hogy eleve elrendeltetett, viszont mire az első, félresikerült találkozástól kezdve („Megjárja; de nem elég csinos ahhoz, hogy engem kísértésbe ejtsen”) eljutnak a boldog igenig, a szerelem természetrajzának felskiccelésén túl Austen emberi gyengeségekről, gazdasági szükségszerűségekről, és – mindenekelőtt – egy új nőtípusról is mesél. A podcastre készülve korábban kiválasztottunk tíz olyan idézetet, amelyek plasztikusan adják vissza a regény mondanivalóját, az egyes szereplők karakterjegyeit és Austen humorát – ezeket ITT találod.
Edith Wharton: Az ártatlanság kora
Edith Wharton az eredetileg 1920-ban megjelent Az ártatlanság kora című – és utóbb Pulitzer-díjjal elismert – regényével New York „aranykorába vezet”, és egy olyan letűnt kor figuráit hozza olvasói elé, akiket ő is már csak kisgyerekként ismert, és amely kor nagyjából az első világháború kitörésekor mindörökre elenyészett. Főhőse egy Newland Archer nevű fiatal férfi, aki éppen elvenni készül a gyönyörű Mayt. Mindketten a New York-i felsőosztály tagjai, és mint ilyenek, életük várhatóan kiszámítható keretek között fog zajlani. Az érzelmi zűrzavart May unokatestvérének felbukkanása okozza: Ellen Olenska grófnő gyönyörű, öntörvényű – és meglehetősen rossz híre van. A nő ugyanis szabadulni szeretne katasztrofális házasságából, válni akar, ami a New York-i arisztokrácia szemében valóságos botránnyal ér fel. Newland Archer mindenesetre egyre inkább Ellen bűvkörébe kerül, ezzel pedig megkérdőjeleződik szinte minden, amit addig jövendő életéről és sorsáról gondolt.
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
A Kisasszonyok cím nem is annyira egy társadalmi státuszt, inkább egy meghatározott életkort reprezentál Louisa May Alcott regényében: bár a March-lányok a cselekmény idején 12, 13, 15 és 16 évesek, életkörülményeikben mégis az az átmenet tükröződik, amelyen a felnőttkor küszöbén mindenkinek át kell esnie. A két nagyobb lánynak, Megnek és Jónak erősen ki kell venniük részüket a munkából, hiszen keresetük elengedhetetlen a család fenntartásához, ám mindebbe nem fásulnak bele, és álmaikban, vágyaikban nem különböznek bármelyik kamasztól. Anyagi lehetőségeik ugyanakkor nem engedik, hogy nagy társasági életet éljenek, mindez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének nyitottak, vidámak és életrevalóak. Olvasóként mindenki megtalálhatja azt a kedvencét a négy March-lány közül, akivel könnyen azonosulni tud; Alcott ráadásul nagyban megelőzte a korát azzal, hogy a női érvényesülést tekintve nem pusztán egyetlen utat tartott követendőnek: „Alcott (…) nem állítja azt, hogy nőként csak akkor teljesedhet ki az ember, ha egy bizonyos életpályát követ, hanem íróként a legkülönbözőbb életperspektívákat kínálja szereplőinek, akik közül valaki nyilván feleségként, más esetleg művészként találja meg a boldogságot” – írtuk cikkünkben, amely azt vizsgálta, mitől működik még ma is a Kisasszonyok.
Gárdonyi Géza: Ida regénye
„Semmi egyéb hibája, csak az, hogy én vagyok az apja. Kérem, ne nézzen olyan gyanakvó szemmel reám: nem vagyok lókupec. Csupán annyi az értelme a nyilatkozatomnak, hogy özvegyember vagyok és mindig utazgató, járókelő: nem hordozhatom társaságokba a leányomat. Ő maga nem választott eddig. Nem volt alkalma se reá. Hát majd választok én” – mondja az Ida regénye emlékezetes jelenetében Ó Péter, az apa, aki hirdetés útján keres férjet a klastromból hazatért lányának, Idának. A hirdetés így aztán nem is annyira a lányról, sokkal inkább az apáról szól, akinek már nyűg egy felnőtt lánygyerek gardírozása. A hirdetésre jelentkező Csabával Ida végül szerződést köt, a fiatalok látszatházasságra lépnek, a különös frigy ugyanakkor mindkettejük számára tartogat még meglepetéseket.
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak
Néhány éve Az utolsó őzbak címmel jelent meg válogatáskötete Kádár Erzsébetnek, akinek íróként tragikusan rövid életpálya jutott, novellái viszont abszolút kiállták az idő próbáját: karcosak, lényegre törőek, nincs bennük felesleges szó, se mondat. Az 1901-ben született Kádár Erzsébet magánélete sem alakult éppen szerencsésen: mindössze tizenhét éves volt, amikor férjhez ment, de mire egy év múlva megszületett a lánya, már visszaköltözött a szüleihez. Később szerelmi viszonyba bonyolódott Illés Endrével, a Szépirodalmi Kiadó későbbi igazgatójával, a fennmaradt levelezésből ugyanakkor egy kegyetlen, lelkileg bántalmazó kapcsolat képe sejlik fel. Az utolsó őzbak nőalakjaiban is rendre visszaköszön a boldogtalanság: a Reggeltől estig fiatal, kisgyerekes Zsuzsannája félreérthetetlen helyzetben kapja rajta férjét a fiatal cseléddel, a Harminc szőlőskosár című írás felesége az elkeveredett jegygyűrűje miatt kerül pattanásig feszült helyzetbe, míg a Félelem Annája egy nyaraláson kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy férje bizony nem az az ember, akinek hitte, vagy akire adott esetben vágyott.
