„(…) és azután ami még a hiányt illeti, hiányzott belőle minden élvezetvágy (könnyedén teljesítette a szeretkezésre vonatkozó viktoriánus jótanácsot: close your eyes and think of England), nem érdekelte a szép, nem érdekelték az ízek, nem állt kapcsolatban az érzéki világgal, nagyanyámnak nem is volt teste – csak mikor szült” – írja Esterházy Péter a Harmonia cælestisben. A társadalmi elvárások miatt a publikusan megjelent művek évszázadokon át sokszor valóban úgy tettek, mintha a privát terekben, zárt hálószobaajtók mögött megszűnt volna az emberek teste, és legfeljebb virágnyelven utaltak a szexualitásra. Pedig akkor is létezett vágy, és tartottak szeretőket nők és férfiak is.
De hogyan jelenik meg a szexualitás az irodalomban és a képzőművészetben, miért keltett sokáig feltűnést egy kivillanó boka, és mi várt arra, aki fittyet hányt a társadalmi elvárásokra? Ruff Orsolya és Szeder Kata az ISON-ban rendezett irodalmi sorozata, a KultúrFlipper októberben a prüdéria korába vezet – ehhez ajánlunk most könyveket.
Émile Zola: Nana
A francia nana szó jelenthet fiatal lányt, de szeretőt is. Az olvasók körében a kifejezést mégis Émile Zola tette halhatatlanná: 1880-as regénye – nem mellesleg az ügyes kiadói marketingnek hála – azonnali siker lett, hiszen megjelenését hatalmas várakozás előzte meg, és rögtön az első napon 55 ezer példány kelt el belőle. A címszereplő egy fiatal nő, aki színésznőnek nem túl tehetséges, de ettől még egész Párizs a lába előtt hever.
Szeretőinek és kitartóinak se szeri, se száma, ám akivel csak kapcsolatba kerül, szinte mind rossz véget ér.
Hatása alól ugyanakkor szinte senki nem tudja kivonni magát. A regény korábban megkapta a pornográf jelzőt, és nem nehéz elképzelni, hogy a 19. század végén egy luxusprostituált életéről szóló irodalmi mű valóban sokaknál kiverte a biztosítékot. Zola ugyanakkor nem akarta aranyfüsttel bevonni a valóságot, és nem torpant meg akkor sem, amikor szereplői mögött már becsukódtak volna a budoárok ajtajai.
A testiség fontos eleme a regénynek, leírásaiban Zola fotografikusan rögzítette a részleteket. „Nana egészen elmerült a maga csodálásába. Meghajtotta nyakát, figyelemmel nézett a tükörben egy kis barna anyajegyet, mely jobb csípője felett volt, megérintette ujja hegyével, s jobban megdőlt, hogy annál világosabban kidomborodjék az a pont. Úgy látszott, nagyon érdekesnek, szépnek találja magát ezen a helyen.” Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a regény megjelenése előtt három évvel készült el Édouard Manet Nana című festménye, amely egy, az öltözködő tükre előtt készülődő fiatal nőt ábrázol, és amelyet a párizsi Salon nem volt hajlandó kiállítani.
Ian McEwan: A Chesil-parton
Ian McEwan kisregényében a nászéjszakájára készül egy fiatal pár: elméletileg minden adott, hogy Florence és Edward egy emlékezetes és meghatározó estét töltsenek el a tengerre néző szálloda lakosztályában,
múltbéli traumáik kibeszéletlensége és feldolgozatlansága ugyanakkor néma várakozást és visszafojtott viszolygást eredményez.
A hatvanas években járunk, még éppen a társadalmi kapcsolódásokat sok szempontból fellazító, az addig kőbe vésettnek hitt szabályokat megkérdőjelező kultúrpolitikai forgószél elszabadulása előtt. Ebben a társadalmi vihart megelőző csendben ugyanakkor hőseink még szigorúan tartják magukat a sémákhoz, a szüleiktől akaratlanul is eltanult viselkedési formákhoz, amikor is bizonyos dolgokról nemhogy a nagy nyilvánosság előtt, de még kettesben sem igen beszélt az ember: „Fiatalok voltak, iskolázottak, mindketten szüzek ezen az estén – az esküvőjükén –, és olyan korban éltek, amelyben elképzelhetetlen lett volna szexuális nehézségekről beszélgetni.” A kötet megjelenésekor a hét könyve volt nálunk, kritikánkat ITT olvashatjátok.
D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
A 20. század egyik legnagyobb botránykönyve volt az eredetileg – magánkiadásban – 1928-ban megjelent Lady Chatterley szeretője, amely cenzúrázatlanul csak írója halála után harminc évvel jelenhetett meg Nagy-Britanniában. Igaz, mindehhez kellett egy nagyszabású per is, melynek végén az esküdtek kimondták, hogy D.H Lawrence műve nem obszcén regény. A per egyik legemlékezetesebb momentuma mindenesetre az volt, amikor
a főügyész a vádiratban tételesen felsorolta, hogy a trágárnak minősülő szavakból összesen hány darab található a műben,
ám az olvasókat utóbb ez sem rettentette el – vagy éppen ez csapott a kötetnek igazi hírverést? A regény kiindulópontja mindenesetre egy boldogtalan házasság, amelyben a fiatal feleség, Connie a privát társalkodónő, az ápolónő és a titkárnő szerepére van kárhoztatva a háborúban lesérült férje mellett. Életét Oliver Mellors, a vadőr megjelenése forgatja fel fenekestül, az emlékezetes együttlétek pedig fokozatosan túlmutatnak önmagukon, és hamarosan rádöbbentik a nőt, hogy mit is akar valójában az életében.
Szabó Magda: Régimódi történet
Saját családja krónikáját írta meg a Régimódi történetben Szabó Magda, különös tekintettel édesanyjáéra, akinek nevelését a nagymama, Rickl Mária felügyelte vasszigorral. Ez volt az a kor, amikor
a lányoknak még senki sem beszélt a testükben végbemenő változásokról, vagy a menstruációról,
esetleg arról, hogy az esküvőjük után pontosan mi fog történni a nászéjszakán. A kalmárlány mindenesetre rettegett, hogy kedvenc unokája a családból kitaszított anya, Gacsáry Emma sorsára jut, ezért Jablonczay Lenke kamaszkorában a drasztikus lépésektől sem riadt vissza. Így történhetett, hogy nemi felvilágosítás gyanánt (vagy inkább elrettentésül?) Rickl Mária az udvaron bagzó macskákat mutatott a fiatal lánynak: „A porba akarsz hasalni, mint az állatok? Mert a szerelem odavisz”. A lányt ez az élmény egy életre sokkolta: „Jó lecke volt, szemléletes, eltartott a hatása holtig. Azt a keserves undort, azt a tehetetlen kiszolgáltatottságot egy állati szenvedélynek, amit anyám mindkét házasságában érzett, pszichiáter se tudta volna kiszuggerálni belőle.” A regényről A Szabó Magda-titok podcastünkben ls részletesen beszéltünk, az adást ITT hallgathatjátok vissza.
