Máriás Béla, avagy drMáriás Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, író, zenész Újvidéken született, a háború elől 1991-ben költözött Magyarországra. Képzőművészeti, irodalmi és zenei pályáját a játékos lázadás határozza meg, tevékenységét többek között „társadalomsebészetként” definiálja.
Új kötete, az Éljen a diktatúra! – hasonlóan a 2024-ben megjelent, Tanmesék a világ legfejlettebb demokráciájáról című könyvhöz – drMáriás festményeit, illetve az azokhoz készült szövegeket rendezi albumba. Ez is egyfajta sajátos művészeti panoptikum, amely képeken és a rövid tanmeséken, novellákon át dokumentálja a magyar közéletet és a világpolitikát Marxtól Kádárig, Trumptól Putyinig, Orbántól Magyarig és Sorostól Rogánig.
Az Éljen a diktatúra! jubileumi album is, drMáriás 60. születésnapja és zenekara, a Tudósok működésének, valamint képzőművészeti tevékenységének 40. évfordulója alkalmából jelent meg. Tartozik a kötethez egy Tudósok CD is, a zenekar 17 régebbi kultikus, újrahangszerelt szerzeményével.
A rendszerhez való igazodás tudatállapota
„Amikor megláttam a borítóját ennek a könyvnek, akkor azon gondolkoztam, hogy Rogán Antal mennyit fizetett neked ezekért a dolgokért” – kezdte a beszélgetést Vágvölgyi. „Tizenkétmillió forintot” – válaszolta a tőle megszokott rezzenéstelen arccal drMáriás, és ezt azzal indokolta, hogy „egy komoly termékről van szó”. Majd összefoglalta a kötet üzenetét:
„Tulajdonképpen egy olyan tudatállapotról szeretnének beszámolni, amely a rendszerhez való igazodásnak, az abban a saját boldogságát megtaláló kisembernek a filozófiáját bontja ki,
annak a szépségeit, annak a perspektíváját”. Hozzátette, hogy ez a kötet a képzőművészet szempontjából mutatja be, hogyan viszonyul drMáriás a gondolati, „társadalmi, háborús és egyéb szexi témákhoz.”
Fotó: Kováts Zsófia
Szuperkádárizmus és lemezcsempészés
A beszélgetés nagyobb részét tették ki a régebbi történetek, egymásnak adott fricskák (pl. nagyon jó a kérdésed, ami igazából egy kijelentő mondat), célzások, utalások. Vágvölgyi a fiatalabb hallgatók kedvéért anekdotákat osztott meg a délszláv háború előtti Vajdaságról, de szóba került a Magyar Narancs (amelynek a kérdező főszerkesztője is volt) és a Tilos rádiós műsorvezetések időszaka is, majd időnként visszatértek a jelenbe, a választások előtti napokra és magára a kiadványra.
Vágvölgyi felelevenítette, hogy drMáriás verseket is írt, a személyes kedvence a Lomtalanítás című kötet, amely egy felújítás alatt álló budapesti bérház minden lakásához kapcsolódó történetet tartalmaz. (Kitűnő televíziós sorozat alapanyaga lett volna, tette hozzá.)
Beszélt az egykori Jugoszláviában uralkodó szuperkádárizmusról, az „elképesztő intellektuális pezsgésről”, az akcióművészekről, az Új Symposion folyóiratról és a féláron kapható nyugati lemezekről, amelyek a hetvenes-nyolcvanas években meghatározták a magyarországi zenei kultúrát. Felmerült az is, hogy
ki, mit csempészett anno az egykori Jugoszláviából Magyarországra.
Míg Vágvölgyi farmert, drMáriás lemezeket és reumagyógyszereket.
Kanonizáció és lelki táplálék
Amikor egy ponton visszatértek a jelenbe, Vágvölgyi kifejtette, hogy Máriás Béla művészetének három ága van: képzőművészet, a Tudósok zenekarban való frontemberkedés és az írásművészet. „Te mennyire érzed magad legitimálva a magyar irodalmi életben? Mennyire vagy a kanonizáció része?” – tette fel a kérdéseket.
„Úgy gondolom, hogy teljes mértékben,
különös tekintettel az általános iskolákban tanított irodalomtörténetre, de elvileg, hogyha kicsúszok a kanonizációból, akkor sem olyan nagy a baj”
– válaszolta drMáriás.
Fotó: Benkó Bernadett
„Arra akartam kilyukadni, hogy ha most van valamennyi pénzetek, azt mindenképpen olyan termékekbe kell befektetni, amely lelki táplálék” – folytatta ezután a szerző, mire Vágvölgyi közbevetette, hogy a magyar ember először WC papírt vesz krízishelyzetben.
De ki volt Szabó Rozália?
DrMáriás azt is felelevenítette, hogy tinédzser korában kezdett el festegetni, és barátjával, Bada Dadával (Bada Tibor) kipakoltak egy pincét, és megalapították a Május 1-je klubot. „Reméltük, hogy lesznek majd szexuális tapasztalataink, de maradt a filozofálgatás, festegetés, zenélés, satöbbi”.
Vágvölgyi ezen a ponton feltette a kérdést, hogy ki volt egyébként Szabó Rozália, aki egy híres képen és a Tudósok Szabó Rozália című számában is szerepel.
„Szabó Rozália egy nagyon egyszerű és nagyon rendes nő volt, aki ment a piacról hazafelé. Sajnos meghalt, pedig még számos hasznos dolgot bírt volna cselekedni.
Ő állítólag egy képzeletbeli figura, de hát valójában viszont valaki, egy letévedt a pincébe és lehet, hogy boldogsággal ajándékozott meg minket” – hangzott a rejtélyes válasz.
Add Uram, hogy ellophassam
DrMáriás időnként felolvasott a kötetből, és megmutatta a közönségnek az adott szöveghez tartozó festményt is. Az Isten áldd meg a magyar leleményességet című írásról elmondta, hogy arról szól, hogy „itt a csávó valamit visz a hátán. Kortárs házi oltárkép. A télapó nem hoz, hanem visz.”
Fotó: Benkó Bernadett
A képhez tartozó írásból egy részlet: „Az ember általában akkor ad hálát az Úrnak, ha segítséget kap tőle és vélhetően ennek köszönhetően sikeresen leteszi a vizsgát, megkapja a munkahelyet, meggyógyul, összejön a szerelmével, megoldja a gondját-baját. Van egy fantasztikus ország, ahol a fohászt évszázadok óta egy kicsit máshogyan szövegezik, egyetlen dolgot kérve: add uram, hogy ellophassam. Ez az ima igen különös, mert elméletileg erkölcstelen, Bibliába ütköző, nem megfelelő, jogellenes gonosz és így tovább, de mivel ez a vidék minden szempontból más, mint a többi, így
Isten a lopást illetően vis major helyzetet ajándékozott a térség lakóinak azzal a felmentő gondolattal, hogy itt csak az élhet túl, aki lop, ha még van egyáltalán mit, és kitől.”
A beszélgetésen nemcsak drMáriás ironikus univerzumába kaptunk betekintést, hanem egy letűnt, kulturálisan pezsgő korszakból is. Aki jobban elmerülne drMáriás művészetében, meghallgatja a vele készült podcast beszélgetést, vagy megnézheti a Godot Kortárs Művészeti Intézetben a jubileumi életmű-kiállítását.
Nyitókép: Benkó Bernadett
