Robert Holdstock: Mitágó-erdő
Talán a leglenyűgözőbb “erdőfantasy”, ami valaha született. Robert Holdstock klasszikusa egy ősöreg angliai erdő szívébe vezet, azon túl pedig az emberi elme mélyére. Hogyan jönnek létre a mítoszaink, a hőseink és az archetípusaink? Milyen, a történelem előtti időkbe vesző rétegzettségből épül fel a kultúránk? Milyen alakok születnek a kollektív tudattalanunkban a közelmúlt eseményeinek hatására? Ma, amikor a pszichológiai, a kommunikációs vagy irodalmi kutatásokban annyit foglalkozunk narratívákkal és történetmeséléssel, a Mitágó-erdő nagyon aktuális.
A történet szerint az Anglia egyik ősi vadonjaként ismert Ryhope-erdő titkának kutatására ráment George Huxley élete. Halála után a fiai nemcsak az erdő szélén álló házát, hanem a megszállottságát is öröklik, amikor rájönnek, hogy a fák között kihaltnak hitt állatok és ősi mítoszok hősei lakoznak. Robert Holdstock World Fantasy-díjas regényét a huszadik század legfontosabb fantasyjei között tartják számon.
Naomi Novik: Rengeteg
Az erdő egy hálózat, egy bonyolult ökoszisztéma, amivel a saját érdekünkben együtt kell működnünk - ezt hangsúlyozzák a klímaváltozás kapcsán a környezetvédők, és egyre több kutatás mutat rá az erdő mint kifinomult rendszer lélegzetelállító működésére.
Persze ennek a rendszernek meg lehet ragadni a horrorisztikus oldalát is, ahogy tette a litván-lengyel bevándorlók leszármazottja, de már amerikai Naomi Novik. Regényében egy kicsit kilépett a fantasyt uraló angolszász hatások keretei közül, és az amerikai regényíró mesterségbeli tudását a szláv mítoszok és tündérmesék hagyományával ötvözte.
A rengeteg nála nem szövetséges, hanem egy baljós, kifejezetten rosszindulatú erő és intelligencia, ami az ember elpusztítására tör. A főhős Agnyeska faluját a rejtélyes varázsló, a Sárkány védi az erdőtől, ám cserébe a mágus tízévente egy-egy lányt visz magával. A történet gyökerei a régmúltba hatolnak, míg a jelenben Agnyeskának a mágiával és a politikai intrikával szemben is meg kell állnia a helyét. Novik regénye nem korszakalkotó mű, viszont érdekes karaktereket mozgat egy nagyon erős atmoszférájú világban, aminek meg akarjuk fejteni a titkait.
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Tolkien műfajteremtő alapművét nem kell bemutatni - most azért került a listára, mert sokféle módon megjelennek benne az erdők. A természetszerető író például a még Középföldén élő tündék egyik központjává tette Lothlórien erdejét: itt találkoznak a Gyűrű Szövetségének tagjai a bölcs és sokezer éves úrnővel, Galadriellel, aki ajándékokkal és tanácsokkal is segíti őket az úton.
Ám ami szintén hangsúlyos, hogy a fák cselekményformáló szereplőkké lépnek elő. Az útnak induló hobbitok a kalandjaik elején akadnak össze az Öregerdő szívét uraló Öreg Fűzfa-apóval. A vén teremtmény bűbájt bocsájt a hobbitokra és magához csalja őket, nem is akárhogy: akaratára ösvények nyílnak és zárulnak be a fák között, a rengeteg így a fűz felé terelgeti Frodót és barátait. Az álomba “dalolt” hobbitokat a hatalmas fa szinte elnyeli, mikor az erdőben élő Bombadil Toma rájuk talál és megmenti őket. Fűz-apó egy huorn: értelemmel bír és mozogni is képes, bár már nincs egészen öntudatánál.
Nem úgy az entek, akikkel Trufa és Pippin találkozik a Fangorn erdőben. Az entek egykor fák voltak, és a tündék tanították meg őket mágikus énekükkel beszélni és járni is. Szilszakáll és társai belépnek a Gyűrűháborúba: ők pusztítják el az erdőirtó Szarumán tornyát és foglyul ejtik az áruló mágust.
