Kedden, július 14-én volt pontosan 10 éve, hogy meghalt Esterházy Péter, a kortárs magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Az utóbbi években több kezdeményezés indult a nevéhez kötődően, ilyen a Villa Esterházy alkotóház, néhány konferencia és több interjúkötet – erről még többet itt olvashatsz.
EP halálának évfordulóján több író és irodalmár is megemlékezett róla egykori történeteket, fontos köteteket és emlékeket felidézve – mint például Dragomán György, Babarczy Eszter, Simon Márton és Vámos Miklós. Ezekből mutatunk most egy válogatást.
„Jó társaság nélkül, ugye, lassan telik az idő”
„Édes Péter, éppen tíz éve léptél ki az ajtón, de elmenni persze nem mentél el, itt vagy velünk, közben mégiscsak nagyon hiányzol” – olvasható Dragomán György Facebook-posztjában. Az író felemlegetett egy egykori padlizsánkrémes-békacombos felolvasást is, amelyhez egy mosolygós EP-képet is csatolt:
Ezen a képen épp belépsz egy ajtón, egy másikon, kezedben padlizsánkrém, épp indulsz, hogy enni adj az úri közönségnek, örülsz, hogy enni adhatsz nekik, később majd fel is olvasod nekik a nagy békacomb evést, emlékszel, hogy nevettek a lederhosenen?”
Simon Márton a matematika és az Esterházy-mondatok közötti párhuzamra emlékezett vissza, miszerint ha a tantárgyhoz személyesen kevés köze is volt, az író „leheletfinom, ihletett kombinatorikáján” mégis közelebb kerülhetett hozzá.
Emellett azt is megemlítette posztjában, hogy úgy érzi, Esterházy nélkül még az idő is lassabban telik: „Régóta mániám, hogy ha végül is esetleg lenne olyan, hogy Isten, akkor valószínűleg kizárólag a matematika nyelvén beszélne hozzánk - bár az e tárgyból tett pótvizsgám óta kissé nehezményezem, hogy velem valamiért sosem akart szóba állni. Ha pedig ez véletlenül így van, akkor én Hozzá, azt hiszem, az Esterházy-mondatok leheletfinom, ihletett kombinatorikáján keresztül kerültem valaha is a legközelebb.
Ezt 10 éve írtam a jelek szerint, EP halálakor. Ennyi jutott eszembe ma megint. Meg hogy milyen pokoli hosszú 10 év is volt ez, de hát jó társaság nélkül, ugye, lassan telik az idő.”
Megváltás egy depresszív világban
„Már tíz éve csak a Péterre gondolok” – írta Vámos Miklós a közösségi oldalán.
Vámos egyike azoknak, akik tudatosan foglalkoznak Esterházy Péter emlékezetével: hozzá, Dragomán Györgyhöz és Daniel Kehlmannhoz kötődik a Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza alapítvány, amely az élére állt az író egykori otthonát megmentő és felújító kezdeményezésnek. Ez lett a Villa Esterházy.
E. P. tíz éve mindenütt -- nincs. Éppen a Bastille ostromának napján szállt el az Emőd utca 20-tól, a Rómairól, e városból és e hazából. Örülne, ha tudná, mi történt idén a születésnapja előtt kétszer 24 órával”
– írja Vámos.
Babarczy Eszter szintén egy korábbi szövegével emlékezett meg az íróról. Posztjában kiemelte, mennyire meghatározó jelenség volt Esterházy, és mércét teremtett, ahol a depresszió közepette is megtalálható az „elegáns derűnek mindig teremthető tér”.
„Mennyire ő volt a mérce. Mondatban is és filozófiában is, jelzós szerkezetben is és a lélek legmélyebb kételyeiben is (…). Azóta is így gondolok rá, az utánozhatatlan eleganciára, a tartózkodó őszinteségére, a sosem hivalkodó, mindig nagyvonalú iróniával kezelt szenvedéstörténeteire.
EP megváltás volt nekem egy depresszív világban, mert képviselte, mit képviselte, megtestesítette, hogy az elegáns derűnek mindig teremthető tér. Rajtad múlik. Belőled jön”.
Turi Tímea, a Magvető szerkesztője az életmű és a kiadó elmúlt 10 évének párhuzamát emelte ki az évforduló alkalmából. Posztjában felsorolta, hány új és újrakiadott Esterházy-kötet jelent meg az utóbbi években, köztük klasszikusok, interjúkötetek és konferencia-előadásokat egybegyűjtő kiadványok is.
Furcsa látni, hogy egy életmű hogyan válik kortársból klasszikussá – és a kiadóban mi folytatjuk a javítás munkáját egy olyan tündökletes életművön, amin kevés javítanivalót lehet találni, de amit a mai napig nem múló örömmel forgatunk”
– fogalmazott.
Négy gyerekből 2,2 olvasó
Pál Sándor Attila, aki az előző két évben a Magvetőnél megjelent Vanni van és a Minden művészet című Esterházy-interjúköteteket szerkesztette, egy különleges videót osztott meg Facebookon, amelyben az író fociról, gyerekekről, olvasásról és a kultúra szerkezetéről mesél a Közéleti Kávéház műsorában.
„Nekem négy darab gyerekem van. Úgy szoktam mondani, hogy a négy darabból 2,2 olvasó. Lehet azt mondani, hogy ez jó arány, de ahhoz képest, hogy ezek a gyerekek 5-8-10 ezer könyv között nőttek fel, a szüleiket lényegében máshogy se látták, mint olvasva, akkor ez nem olyan jó arány. Megváltozott az olvasás státusza (…). Az látszik már egy ideje, hogy a kultúra szerkezete változik. Az, amit mi megismertünk, annak a középpontjában a szó állt, a könyv, ez egy középkorból eredeztethető kultúrakép, és ez most elmozdult.
Nem azt mondom, hogy a szó helyére a kép lépett, de ez a viszony a szó és a kép között, a szónak a centrális helyzete megváltozott, és ennek nagyon sok következménye van”.
A világ közepe: egy futballpálya
A Magvető Kiadó egy különleges felolvasást is megosztott a Facebook-oldalán, Máté Gábor Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyvéből tolmácsol egy részletet. Amellett, hogy a színész felolvasását mindig élvezetes hallgatni, a videóban Esterházy prózájának és fociszeretetének tündöklése is jól átjön, mintha mi is ott állnák az egykori Csillaghegyi Munkás Torna Egylet játékosa mellett a focipályán.
Fotó: Vahl Otto
