Vándorünnep című könyve szerint Ernest Hemingway egyszerű élvezeteknek hódolt a legboldogabb évei alatt. Párizsban a kiadós alvás és a szerelem, valamint a jó és olcsó italok és ételek jelentették a legtöbbet az írónak (itt meghallgatod, milyen zenék szóltak a húszas években a francia fővárosban).
Hemingway akkoriban abban a szállodában lakott, ahol nyomorban, tüdővérzés következtében az alkohol rabjaként meghalt Paul Verlaine. És az amerikai prózaíró kapcsán is előszeretettel emlegetik az italozást. Legkedvesebb ivójáról, a Sloppy Joe-ról, a raktárában hagyott felbecsülhetetlen értékű hagyatékról, valamint az évről évre ott összegyűlő Hemingway-hasonmásokról korábban írtunk már. Arról azonban valami oknál fogva kevesebb szó esik, hogy az író a whiskey-hez hasonlóan szerette a finom falatokat is.
Legalábbis, amikor Havannában a saját koktélját, a rumból, lime-ból, maraschino cseresznyéből és grapefruitléből készült Hemingway Daiquirit kortyolgatta, lelkesen osztotta meg az asztaltársaságával az olcsó, párizsi ebédektől a velencei halrizottón át és homárraguból vagy a Marennes-Oléron osztrigákból álló,
kubai szivarral kísért fényűző vacsorákig ívelő életútjának egyes epizódjait.
Az éhség mint inspiráció és fegyelem
Amint a már emlegetett Vándorünnepből kiderül, Hemingway jól ismerte a rue du Cardinal Lemoine 74. szám alatti lakása közelében, a Szajna bal partján található becsületvesztőket és pékségeket. Rendszeres sétái alkalmával sohasem mulasztott el bekukkantani az éttermek ablakain. Ilyenkor megszámolta a zsebében csörgő fémpénzeket, és azt motyogta maga elé félhangosan, hogy az éhség remek fegyelmező.
Azzal hazaballagott, írni kezdett és alig várta, hogy ízletes vacsorákra költhesse a szövegei fejében kapott honoráriumot.
Hogy aztán lenyűgöző részletességgel írjon az étkezéseiről is. Hemingway számára ugyanis a zene vagy a könyvek mellett az evés is, az élet legtisztább, legnagyobb becsben tartott örömei közé tartozott. Ezért a feleségével elcsipegetett olcsó menü, vagy éppen az F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, netán James Joyce társaságában elfogyasztott fényűző vacsora egyaránt ihlető és inspiráló volt számára.
Egyszerű idők, egyszerű ételek
Talán ez is magyarázza, hogy az 1950-es években, túl a repülőgép-baleseteken, illetve Az öreg halász és a tenger című művéért neki ítélt Nobel-díjon, az egyre inkább elhatalmasodó alkoholizmusával, illetve mániás depresszióval vívott küzdelem szélcsendesebb pillanataiban a párizsi idők egyszerű élteleire koncentrált, és a Vándorünnepen dolgozott.
Amikor aztán hosszú, sok más mellett sokkterápiával is járó kezelés után kiengedték az Idaho állambeli Ketchum elmegyógyintézetéből, az első útja a Michel's Christiania étteremhez vezetett. New York-i steaket rendelt cézár salátával és sült krumplival, falatozás közben pedig a feleségével beszélgetett és egy pohár bordeaux-it kortyolgatott. Felidézte talán a régi párizsi kószálásait
vagy eszébe juthatott akár az idős Verlaine nyomorúsága és alkoholizmusa is.
Nem tudjuk pontosan, ezt az étkezést ugyanis sosem írta meg. Néhány nappal később ugyanis a modern kori próza egyik legnagyobb gourmet-ja, Ernest Hemingway főbe lőtte magát.
Forrás: Far Out Magazine
Nyitókép:Wikipedia
