Alapvetően két író hatott rá, lenyűgözte Jókai fordulatos meseszövése, valamint a francia Émile Zola naturalizmusa, az élet riasztó és sokszor visszataszító mélységeibe futó kíváncsisága. Bródy Sándor pedig ihletforrást jelentett többek között Ady, Móricz és Krúdy számára, prózában és drámában is előkészítette a huszadik század realizmusát, bár sokan a naturalista írót, a magyar Zolát látták benne.
Mára kissé megkopott a neve, kevesen olvassák, holott olyan nagyszerű művei, mint A nap lovagja, Az ezüst kecske vagy az időskori Rembrandt megérdemelnék, hogy leporoljuk őket. Hogy ehhez kedvet csináljunk, mutatunk öt érdekességet az író életéből.
A társasági élet középpontja volt: nagyvonalú gavallér, gyönyörű férfi
„Ha Bródy Sándorról beszélünk, mindenekelőtt a szépséget kell megemlíteni, bármily furcsa dolog, hogy művészen és férfin először ezt a tulajdonságot vegye észre az ember.
De ő oly túlzóan, perzselően, szinte valószínűtlenül szép volt,
hogy ezt jóformán nem is lehet már a természet boldogító ajándékának tekinteni. A bőre halvány aranybarna, haja hollószínből ezüstösödő. A termete csupa nemes arány. Sötét szemének tekintete a sólyomé” – írta róla fia, Hunyady Sándor. Juhász Gyulától kezdve Krúdyig mindenki szépnek látta, a Bródyt nem kifejezetten kedvelő Eötvös Károly is felfigyelt a külsejére, bár ő némi gúnnyal „ékes hímpávának” nevezte.
A szépségével kapcsolatos legenda olyan hatalmasra nőtt, hogy még az irodalomtörténész Hegedüs Géza sem tudta kivonni magát alóla, irodalmi arcképcsarnokában a következőket írja: „Nem mellékes emberi-művészi kiállásának megértéséhez, hogy rendkívül szép férfi, aki igényt tart az élet minden diadalára”. De Bródy nemcsak szép volt, hanem igazi társasági lény, aki imádott szórakozni, jókat enni és inni, igazi gourmet hírében állt, és természetesen a szoknyavadász életforma sem volt idegen tőle.
Korának véleményvezére volt, aki diktálta a divatot, és sokan kedvelték, gavallér, nagyvonalú természete miatt.
Állítólag a pincérek, ruhatárosok, trafikosok is imádták, mert nemcsak a borravalót szórta, hanem kedvességét, humorát, jókedvét is.
Öngyilkos akart lenni Erdős Renée miatt
A hagyományos női szerepekkel szakító írónő Versek című második kötetét 1902-ben, az akkor már pályája csúcsán álló népszerű író, Bródy Sándor rendezte sajtó alá. Ekkor, a kötet kiadásának idején kezdődött kapcsolatuk, mely három éven át a pesti közvélemény előtt zajlott, és rendkívül viharos volt. Erdős Renée még 1905-ben sem akart hozzámenni az elvált íróhoz, hanem úgy döntött, Rómába költözik. A hír hallatán Bródy 1905 júliusában öngyilkosságot kísérelt meg:
pisztollyal mellbe lőtte magát, de a golyó nem ért létfontosságú szervet.
Bár az orvosi segítségnek köszönhetően felépült, már soha nem lett az, aki előtte volt, egyre zárkózottabbá, magányosabbá vált, árnyéka volt csupán régi önmagának. Erdős éppen a Ferenciek terén haladt keresztül, amikor a rikkancsok az írónő volt szerelmének, Bródy Sándor öngyilkossági kísérletének hírével kürtölték tele a délutánt. Utóbb a kortársak nagy része Erdőst hibáztatta azért, mert Bródy végezni akar magával, a kapuk bezárultak körülötte, irodalmi pályája egy időre megrekedt.
Volt egy házasságon kívüli gyermeke, aki szintén híres író lett
Amikor 1889-ben Bródy Sándor Kolozsvára ment, hogy újságíróként beszámolót írjon egy színdarabról, még nem tudta, hogy élete újabb fordulathoz érkezik. Itt ismerte meg ugyanis a nála kilenc évvel idősebb, gyönyörű színésznőt, Hunyady Margitot, és viharos kapcsolatukból hamarosan egy gyermek is született. Mivel nem voltak házasok, a kisfiú az akkori viszonyok közt törvénytelen gyermeknek számított, és anyja után Hunyady Sándorként anyakönyvezték.
A gyermek négyévesen anyjával együtt Pestre költözött és gyakorlatilag a színházakban nőtt fel, de csak tízévesen tudta meg, ki az apja. Onnantól viszont
rajongott érte, mindenhová elkísérte,
és megismerkedett féltestvéreivel is (Bródynak vele együtt 5 fia volt). Tizenhat éves korától anyja halála miatt a nevelés teljes egészében az apjára maradt, de Bródy elég kiszámíhatatlanul szülő volt. Hol gondoskodott a fiáról, hol teljesen elhanyagolta (egy szerelmi csalódás és apja elutasítása is közrejátszhatott abban, hogy a mindössze 17 éves Hunyady mellkason lőtte magát, de a kísérlet szerencsére nem bizonyult fatálisnak).
Ezt követően javult a kapcsolatuk, Bródy próbált gondoskodni a fiáról, de a világháború után mindenféle indoklás nélkül megszakította a kapcsolatot időközben íróvá váló gyermekével, nem válaszolt a leveleire, nem kereste, Bródy 1924-ben bekövetkezett haláláig már nem is beszéltek többet. Hunyady a harmincas évek végére népszerű és sikeres író lett, aki drámáiról és világirodalmi rangú novelláiról ismert.
Más híres leszármazottai is vannak
Két évvel ezelőtt halt meg Alexander Brody író, üzlet- és reklámszakember, aki Bródy Sándor unokája volt. A magyar irodalom nagy mecénása, az elsőkötetes íróknak szánt Bródy Sándor-díj alapítója is volt, élete során pedig számos angol nyelvű könyvet írt, később aforizmaköteteket jelentetett meg magyarul.
„Sajnos nagyapának és az én igazi példaképemnek, nagybátyámnak, Hunyady Sándornak az árnyéka sem vagyok,
fáj ez nekem, de hát egyetlen életben minden nem jöhet össze”– vallotta saját írói munkásságáról. Az üzletember 15 évesen került Amerikába, érettségi után a Princetoni Egyetemen szerzett diplomát, majd a Young and Rubicam reklámcégnél talált munkát, ahol évtizedek alatt kifutófiúból a cég nemzetközi igazgatója lett. Elképesztő kapcsolati tőkével rendelkezett, személyesen ismerte például Einsteint és Greta Garbót is.
A másik híres rokon nem más, mint Bródy János zeneszerző-énekes, aki dalszövegíróként szintén megőrizte a kapcsolatot az irodalommal, noha neki Bródy Sándor csak oldalági felmenője volt, a zenész ugyanis az író unokatestvérének, Bródy Zsigmondnak a dédunokája.
Miatta költözött Gárdonyi Géza Egerbe
Bródy és Gárdonyi egyidősek voltak, és sokan azt hiszik, Eger kapcsán ismerkedtek össze, és lettek jó barátok annak ellenére, hogy egészen eltérő karakterek voltak. Bródy valóban Egerben született, élete első tizenhárom évét itt is élte le és soha nem felejtette el a rajongásig szerette szülővárosát és a hevesi tájat.
Már javában Pesten élt, és jó barátságban volt Gárdonyival, amikor megtudta, hogy visszahúzódóbb alkatú pályatársa nyugalomra vágyik és vidékre szeretne költözni. Azonnal a szülővárosát ajánlotta, és
állítólag együtt mentek házat keresni, amit a vár fölött meg is találtak.
Két évvel később pedig elkészült Gárdonyi legismertebb regénye, az Egri csillagok.
Krúdy egyébként a következőket írta a barátságukról: „ezek voltak az utolsó írók, akik megosztották egymással kenyerüket, szivarjukat. Jó emberek voltak, és szerették egymást.”
Forrás: Rubicon, litera.hu, Wikipedia, Arcanum
Kép: Wikipedia
