Míg Allen Ginsberg alvás nélkül, drogok hatása alatt is írt, Edgar Allan Poe a racionális szerkesztés híve volt. De vajon melyik az erősebb egy vers születésénél: a kritikai kontroll vagy az ihlet?

Bollobás Enikő, akinek szakterülete a modern filológia, az amerikai és magyar irodalomtörténet és poetológia, székfoglaló előadásában a költők alkotói folyamatának bemutatására tett kísérletet. Az előadás első része a magyar és amerikai költészetből hozott példákat, a második részben pedig két magyar költő alkotói módszerét mutatta be egy olyan kérdéssor alapján, amit 1980-ban a József Attika Kör (JAK) tagjainak küldött ki.  

A vers a semmiből ered vagy kétkezi munka gyümölcse?

Az írásfolyamat két, minőségileg különböző részfolyamatból áll, vezette be a témát Bollobás Enikő. Az egyik a „teremtés, az ihlet vagy a múzsa csókja, vagy Isten lehelete. Ahogy Pilinszky fogalmazott: »A vers élményen túli kreatív indíttatás eredménye, amely valamiképp a semmiből ered, Isten teremtő alázatának a semmijéből. Ekképp az isteni teremtéssel egyenrangú« .” Ez esetben az ihletett művésznek nincs előzetes tudása a megszülető alkotásról.

Bollobás Enikő példaként Allen Ginsberg Kaddis – Naomi Ginsbergért című költeményét hozta fel, amely egy 30 órás maratoni alkotói folyamat közben készült el virrasztás, éhezés, Ray Charles zenéje és metamfetamin hatására.

„Ezzel szemben mások az írás kétkezi munka voltát emelik ki, és úgy vélik, a vers az alkotó tudatos és racionális kontrolljának a gyümölcse” – folytatta az előadó. Ennek a felfogásnak az egyik legismertebb képviselője Edgar Allan Poe, aki A műalkotás filozófiája című, 1846-os esszéjében a Holló című vers keletkezéstörténetét rajzolja meg, és cáfolja meg az intuitív géniuszról alkotott képet.

„A romantika inspirációs tanával szembe helyezkedve Poe azt állítja, hogy az alkotás tudatos folyamat. Ő maga is racionálisan szerkesztette meg a költeményt, és azt hangsúlyozza, hogy kompozíciójában egyetlen mozzanat sem tulajdonítható a véletlennek vagy az ihletnek.

A munka fokról fokra egy matematikai probléma pontosságával és rideg következetességével halad előre a megoldásig.”

Poe az élményt, a témát, a refrént is logikai műveletek segítségével találta ki.

Bollobás Enikő Walt Whitmant is megemlítette, aki folyamatosan változtatta a Fűszálak hét kiadásában szereplő versei szövegét, és a sorrendjét is, míg eljutott a halálos ágyán jóváhagyott verzióig. Ezra Pound nevezetes Metróverse eredetileg egy 30 soros vers volt, aminek a költő fél évvel később kihúzta a felét, egy évvel később pedig csak két sor maradt az eredeti szövegből.

Egy T. S. Eliot-idézettel foglalta össze a fentieket: „Jól tudjuk, a rossz költő pontosan akkor öntudatlan, amikor tudatosnak kellene lennie, és tudatos, mikor éppen öntudatlanságra volna szükség.”

2 sor, 150 sor, 3 vers

Az előadás második részében Bollobás Enikő az írásfolyamatot elindító impulzusokat, a szövegben végzett javítások változatosságát Várady Szabolcs és Kodolányi Gyula egy-egy versének alakulástörténetén keresztül mutatta be. A példákat szándékosan a számítógép általános elterjedését megelőző korszakból vette, mert talán ez volt az utolsó pillanat, mielőtt a költők is áttértek a szövegszerkesztőkre, ahol a javítás és a törlés nem hagy nyomot.

Várady Szabolcs Esély című versének születését a nulladik verziótól vezette le jegyzetek, kéziratok, variánsok, korrektúrák segítségével. A vers „magja” egy kétsoros szöveg volt:

Ha mint kísértet jönnél, a végképp jóvátehetetlenből beszélgethetnénk.”

Ebből a parányi magból bomlott ki azután egy 150 sornyi versanyag. Ebből a költő különböző részeket kivett és átalakított, és maradt egy 59 soros, hat szakaszba tördelt vers. Váradyt ezután még mindig zavarta „a vers körülményeskedő bőbeszédűsége, amelyet valamiféle rosszul megemésztett tandori hatásnak tulajdonított”. Végül radikális húzásokkal született meg a végső, 23 soros szöveg.

Két lekanyarított szakasz külön versként jelent meg, Például: az idő és a Rádiózás lecsószezonban címmel. Utóbbi a magyarországi '68-as generáció egyik meghatározó szövege lett a rejtett beszéddel, az elharapott mondatokkal, a ki nem fejtett állítások sorával.

Hogyan lesz a prózából vers?

Kodolányi Gyula A létezés szakmában dolgozom című verse a Kádár-korszakban élő értelmiségi méltóságmegtartó emberi tartásának egyik jellemző lenyomata. Az írásfolyamatot azok a jegyzetek inspirálták, amelyeket a költő Ottlik Géza Próza című kötetének olvasása közben készített. Ezek a jegyzetek a kötet néhány esszéjét dolgozták fel, majd készült belőlük egy rövid kivonat, amely azokat a sorokat tartalmazza, amelyeket a költő a legfontosabbaknak tartott, s amelyek a vers gondolati vázát jelzik.

A versbe három szó szerinti idézet került Ottliktól (plusz a ’hetyke’ szó): „A regényt már csak a hallgatás előzi meg”; „A létezésszakmában dolgozom”; „Az élet mégis nagyobb szabású dolog, mint amilyennek emberi ésszel látszik”.

Bollobás Enikő kifejtette, hogy „A hipertextualitásnak lehettünk tanúi, amikor Kodolányi verse tartalmazza és transzformálja az Ottliktól beemelt néhány hipotextust. Ez esetben a deriváció bevallott. Az intertextuális nyom látható, Ottlik szövege ténylegesen jelen van, mégpedig explicit módon és szó szerinti formában, a címben és a szövegben idézőjelek között, valamint az ajánlásban”.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy itt az idézeteken túl a gondolatokkal és a filozófiával való azonosulásról is szó van, amelyek átvételét nem jelzi a vers. És a kivételesen birtokunkban levő jegyzetek nélkül nem is feltétlenül fedeznénk fel.

Kinél van a gyeplő?

Az előadó Ottlik megfigyelését tartja relevánsnak, aki szerint a költő figyelme nem terjedhet ki a vers minden rétegére, a műalkotás sokféle rendjének mindegyikére.

A legtudatosabb költő is csak akkor írhat igazán jó verset, ha érzékeli, hogy a szöveg maga merre kíván menni, vagyis elfogadja, hogy a jó vers végül önmagát írja.

Itt nem a szürrealisták, így André Breton által gyakorolt automatikus írásról van szó, hanem arról, hogy a költő előbb kialakítja saját rendjét, majd hagyja, hogy ez a nagyon komplex rend vezesse őt. „Vagyis tudnia kell a költőnek, hogy a gyeplőnek mikor kell az ő kezében lennie, és mikor bízhatja magát a verssorok vágtató lovaira”.

Nyitókép: MTA Facebook-oldal