Általános cikkek iskola ottlik géza ottlik ottlik100

10 fontos dolog az Iskola a határonról

Van ez a kőszegi alreál, ahol együtt tanul néhány fiú, akik felnőttként is kapaszkodnak egymásba: Medve, Bébé és Szeredy. Medve írt egy regényt az iskoláséveikről, ezt olvassa az időközben festővé vált Bébé, miközben a nőügyeivel küszködő Szeredy Danival próbálna beszélgetni. Máris kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez a történet, de ettől nagyszerű az Iskola a határon: egyszerre iszonyat bonyolult és teljesen magától értetődő.

A magam egyszerű nyelvén ezt úgy fogalmazom meg, hogy miközben Ottlik az élet nagy és kimondhatatlan, már-már nevetségesen egyszerű, de mégis alapvető kérdéseivel foglalkozik, és én egyre jobban belezavarodom az olvasásába, annál tisztábban érzem és értem, hogy miről szól. (Ottlik életéről itt olvashat.)

Ottlikról rengeteg könyv és elemzés született, magyar szakokon szokás is pofákat vágni rá, hogy “nagyon megírt”, ami azért hülyeség, mert az összes róla szóló tanulmány, esszé, szakdolgozat, stb közös tulajdonsága, hogy hosszú-hosszú mondatok után ugyanoda lyukadnak ki: Ottlikkal foglalkozni lehetetlen. Valószínűleg ezért is van akkora rajongótábora az Iskola a határonnak, mert időről-időre újraolvasva, új és új élményeket tud adni olvasójának, pedig összefoglalva halál egyszerű a sztori. (Hogy miért nem készültek eddig filmfeldolgozások például az Iskola a határonból és miért nehéz megfilmesíteni Ottlik műveit, itt írunk.)

10 fontos dolog az Iskoláról.

1. SZERKEZET Az Iskola a határon eleve nyertes helyzetből indul: regény a regényben, ki ne imádná? Medve Gábor kézirata képezi a "belső regényt", amelyet Bébé olvasni kezd, az ő kiegészítései, javításai, továbbgondolásai alkotják a "külső regényt", és a kettő keveredéséből épül fel az Iskola a határon. Két nagy részre tagolódik, Az Elbeszélés nehézségei című bevezetőszerűségre (Szeredy az uszodában 1957-ben, Kémnők Nagyváradon 1944-ben, Medve kézirata), és a három részre tagolódó terjedelmesebb szövegre (Non est volentis, Sár és hó, Sem azé, aki fut).

2. ELBESZÉLŐK Az Iskola a határon tökéletes példája annak, hogy miben különbözik az egyes szám első személyű és az egyes szám harmadik személyű elbeszélés. A harmadik személyű, regénnyé formált szöveget alig ismerjük meg, mert Bébé a saját szemszögéből értelmezi, egészíti ki, magyarázza, ráadásul elköveti azt a klasszikus olvasói hibát, hogy Medvével, a szerzővel azonosítja a belső regény M nevű főszereplőjét. "Persze lehetséges, hogy nem egészen önmagáról beszél, amikor M.-nek nevezi, harmadik személyben, a főszereplőjét.”, "Én azonban nem vagyok regényíró, hanem festő, és csak a magam módján tudom kiegészíteni és kikerekíteni Medve kéziratát (...) Nem jó az arckép. (...) Akárkit is akart ábrázolni M.-mel, én csak önarcképnek tudom felfogni, és ebben az értelemben fogom kijavítani ezentúl ezentúl is".

3. A NÉMA GYEREK Itt tévedünk arra az ingoványos területre, amiről nagyon nehéz szólni, és ami miatt ilyen sokan ilyen sok mindent írtak Ottlikról, szóval hogy az elmondhatatlanról, a kimondhatatlanról, az elbeszélhetetlenről beszél. És hogy nem bonyolultan, arra éppen ez a mondat utal a legszebben: Néma gyereknek anyja sem érti a szavát - gondolja Medve édesanyja, miközben Medve szerint éppen ellenkezőleg: a hallgatás a legtökéletesebb kommunikáció, hiszen „Nem jók a szavak”. Mielőtt én is levezetném, hogy Ottlik regényéről nem lehet beszélni, gyorsan idézek inkább Balassa Pétertől: “Egy Ottlik-mű kommentárja, elemző elsajátítása legfeljebb a velehallgatás lehet”. (Akit ennél bővebben érdekel a valóságábrázolás lehetetlensége, az Ottlik Próza című művét olvassa itt)

Las Menias

4. KÖZÖS NYELV Szeredy és Bébé félmondatokkal, elharapott mondatokkal, morgásokkal és magával a hallgatással “beszélgetnek”, "szavak" nélkül is megértik egymást, mert kommunikációjuk az évek során kialakult közös regiszteren alapul. Mindketten pontosan értik miről van szó: "(Szeredy) Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond". Ezért a megértés, megértetés a regény központi motívuma: "akivel ezt meg akarnám érteni, annak végig kellene élnie velünk együtt tízéves korunktól fogva az egész katonaiskolai életünket. Magdával ez az egész dolga úgy kezdődött, hogy (...) egyszóval úgy kezdődött, ahogy Medve Kézirata: 1923 őszén. Igen, mindenfélét tudni kell hozzá."

5. MŰFAJ Megint oda jutunk vissza, hogy az Iskola mindig új és új olvasmányélményt ad: ennek megfelelően az idők során sok-sok műfajt aggattak rá, hogy miként kellene olvasnunk. Regény a regényről, olvasóregény, önéletrajzi regény, fejlődésregény, nevelődési regény, kamaszregény - sőt: példázat! Egy hosszú, összetett mondat helyett maradjunk annyiban: ez mind egyszerre, ez is egyike az Iskola csodáinak.

6. KÉPEK Mivel az egyik elbeszélőnk egy festő, így fontos szerepet kapnak a regényben a képek. Medve mindvégig a Trieszti Öböl képét próbálja felidézni magában - sikertelenül, hiszen a valóságot sem tudja tökéletesen leírni: „harmincegynéhány év múlva Medve nem tudta pontosabban leírni a képszerűvé összeálló gondolatait és érzéseit.” Vélasquez Las Menias-a és Rembrant Tulp tanár úr anatómiája az alreál falán, illetve oszlopán függenek: a Las Menias-ban az alkotó öntükrözése hasonlít az alkalmazott elbeszélői módszerre, a Tulp tanár anatómiájában az egyenértékű nézőpontok egymás mellett létezése mutat hasonlóságokat az Iskola szerkezetével.

Tulp tanár anatómiája

7. MOTTÓ A Medve-regény mottója: „Non volentis, neque currentis, sed miserentis Dei”, amely idézet Szent Pál Rómaiakhoz írt leveléből. „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ez a mondat ma is ott áll a kőszegi alreál falán: de az isteni kegyelem önkénye a regény világában arra az irrealitásra vonatkozik, amelyben szereplők nap mint nap élnek. Lásd következő pont.

8. SÁR ÉS HÓ A középső, legfontosabb fejezet címe, a két legfontosabb motívum. A lehetelenül lassan múló időben („Vakon tántorogtunk a halmazállapotát vesztett időben”) a hirtelen változást a hó leesése jelenti. De a bakancs legmélyebb rétegeibe száradó, ki nem tisztítható sár végülis nem a legnagyobb ellenség, sőt, egy kiszámítható, racionális, kezelhető rossz. „Végtére is mindegy, hogy bakancsot, köpenyt kefélünk-e a mosdóban, vagy Schulze másféle, úgynevezett foglalkozással kínoz bennünket.”. A hó lenne a pozitív érték: „Véget ért a sár korszaka”, „Tiszta és puha szőnyeget terített lábunk elé az égi kegyelem”. - de szorongással teli, ambivalens érték: végességében kódolt „áprilisig, májusig”, olvadásakor egyszer belőle is sár lesz.

9. EP Az ugye megvan, hogy Esterházy is imádja Ottlikot, ezért lemásolta egyetlen lapra az Iskola a határon-t? Ezt Ottlik hetvenedik születésnapjára adta, a hetvenötödiken pedig egy “Zakóink legtitkosabb szerkezete” című írással köszöntötte, amelynek első mondata: “Az Ottlik-mondat nem remeg, nagyon is biztos, hanem mint egy nagy bárka, fekete madár, szinte alig érezhetően: ing.” A teljes köszöntő itt.

10. VÉGE Ott vagyunk, ahonnan elindultunk, ennek a cikknek sem volt semmi értelme, pedig ma lenne 100 éves Ottlik Géza. „A regény a hallgatás szövetéből készül, nem a beszéd fonalából. Megszoktuk, hogy ne húzgáljunk ki szálakat szövetünkből. Elszakadnak, összegubancolódnák.„ Úgyhogy olvassuk inkább Ottlik A regényről szóló esszéjét.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!