.jpg)
Várady Szabolcs,
költő, műfordító, szerkesztő – 1943. január 27-én született Budapesten. A József Attila Gimnáziumban érettségizett 1961-ben, utána a Szépirodalmi Könyvkiadónál volt korrektor 1961-65-ben. 1969-ben magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett az ELTE bölcsészkarán, 1969-től 2005 végéig az Európa Könyvkiadónál dolgozott, 1971-ig mint kézirat-előkészítő, azután mint felelős szerkesztő, 2002 óta mint főszerkesztő. Emellett 1989 óta a Holmi versrovatát szerkeszti. Két verseskötete jelent meg. Gyűjteményes kötete: A rejtett kijárat (Európa, 2003). Írt tanulmányt, kritikát és számos színpadi produkcióhoz dalbetéteket, valamint operalibrettót (Vajda János: Leonce és Léna, 1999, Karnyóné, 2007), és ő állította össze az első magyar limerick-antológiát (Magyar badar, 2002). Lásd még:
http://www.hunlit.hu/varadyszabolcs
A halottakkal
A halottakkal óvatos vagyok.
Nem tudom, tudják-e, hogy nincsenek.
Ahogy bejössz az ajtón, rám köszönsz
hát nem ilyenek a kísértetek.
Mégis: nem csak én vagyok elfogódott.
Úgy teszünk, mintha. Mint a nagybeteg
az ágyban és az ágy szélén kuporgó
próbálja egymást megsegíteni:
oly hitelesen hiteltelenek!
Mennyi időd van? Mennyi van nekem?
Még ugyanolyan őszinte a szájad,
üdvözlő csókját nem csak mímeli.
Valamiképpen vágyhattam utánad.
A hóesésben elveszetten álltunk.
Milyen hideg van. Nem kel még a nap.
Szeretlek. Egyszer azt mondtad: szeretlek.
A hó elolvadt, téged eltemettek,
ez megmarad.
