Bognár Péter: Sötétben tapogatózva, előzetes megfontolások nélkül dolgoztam ezen a regényen

Bognár Péter: Sötétben tapogatózva, előzetes megfontolások nélkül dolgoztam ezen a regényen

Idén nyolcadik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat. A hagyományunkhoz híven interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteketLichter Péter, Haász János, Szemethy Orsi, Borda Réka és Konrád József után ezúttal Bognár Péter mesél az írás közben szerzett legfontosabb tapasztalatról és a kötet alapötletéről, közben szóba kerül Zalatnay Sarolta, és kiderül az is, miért büszke az olvasókra.

Fotó: Sin Olivér

ro | 2022. október 09. |
Bognár Péter
Hajózni kell, élni nem kell
Magvető, 2022, 320 oldal
-

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Mindent, amit tudtam, félretettem, és sötétben tapogatózva, előzetes megfontolások nélkül dolgoztam ezen a regényen. Ha valami működőképesnek tűnt, megtartottam, ha később úgy éreztem, mégse jó, kezdtem elölről az egészet. A munka eredményeként létrejött szövegen kívül ezért, sajnos, nemigen tudok mit mondani. 

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát?

Talán az a kérdés volt a kiindulópont, hogy

szerethető-e az ember, ez a nevetséges és szörnyűséges lény, aki hajdan a világ középpontjának hitte magát,

de aki ebből a középpontból az elmúlt durván kétszáz év során folyamatosan a létezés perifériája felé csúszik. 

Mi adta a kötet alapötletét?

Nem tudom. Talán a polgárőrség intézménye. Az ember sohasem veszti el a játékra való képességét, mert jobb eszköz híján a fikció és a játék segítségével igyekszik belakni a körülötte tátongó űrt. A hazugságként is felfogható játék tehát az életünk legalapvetőbb közege, a polgárőrség pedig – számomra legalábbis – az ember e megkülönböztető jegyként is felfogható képességének egyik intézményesült, és ilyen módon meghatóan szép formája. 

Mit vártál az első könyvedtől?

A versek és a regény között van egy alapvető különbség. A vers – terjedelmi okokból kifolyólag – viszonylag behatárolt idő alatt jön létre. A regénytől a magam számító módján azt vártam talán, hogy sose legyen vége, hogy

mindig visszatérhessek hozzá,

és ne kelljen befejeznem. Csakhogy ez sem ilyen egyszerű. Egy idő után kötni kezd a cement, és megszilárdulnak a formák, és azon kapja magát az ember, hogy már nemigen tud változtatni a végeredményen. Akkor aztán két választása marad. Vagy megsemmisíti azt, ami létrejött, vagy elengedi a végeredményt, és hagyja, hogy a szöveg – ha életképes – megkezdje saját működését. 

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Ezt a könyvet én már csak tönkretenni tudnám, azt hiszem. 

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Amikor nagyjából elkészült a kézirat, több barátomnak is megmutattam. Nagyon sokat segítettek. Bent araszolva a szöveg sűrűjében sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mi az, ami az olvasás linearitásában is érthetővé válik, és mi az a jelentés, ami csak az én fejemben képződött meg, esetleg mi van túlírva, túlmagyarázva. Ezeket a hibákat az előolvasó könnyebben észreveszi. És persze ott van a kiadó. A könyvet Turi Timi szekesztette, aki sok más segítség mellett a munka utolsó utáni fázisában – vér-verejtékes munkával – több olyan módosításról is lebeszélt, amit ma már bánnék.

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Azt hiszem, az lep meg a legjobban, hogy ilyen sok embernek tetszik a könyv. Ez egy nehezen olvasható mű szerintem (ha a humor talán segíti is valamelyest a befogadást). Sokszorosan összetett, hosszú mondatok vannak benne, amelyek – polgárőr elbeszélőnk lelki alkatából kifolyólag – okosak és műveltek akarnak lenni, miközben logikai szerkezetük gyakran felszámolja saját magát, a cselekmény, bár középpontjában egy nyomozás története áll, kisszerű, a narrátor nem a fikción belül érvényes igazság feltárására törekszik, hanem arra, hogy kedvező képet fessen saját működéséről, így az olvasónak, ha egyben akarja látni a történetet,

egyedül kell rendet raknia.

Szóval nem könnyű olvasmány. Büszke vagyok az olvasókra. 

Mi volt az első regény, amit valaha elolvastál?

Nem emlékszem. Talán valami indiános kalandregény lehetett. 

Milyen emlékeid vannak róla?

Ha az volt az első, akkor egy ágyon ülünk a nővéremmel, és hol ő olvas föl, hol én (inkább ő), és a sírástól időről időre megállunk, és úgy gyászoljuk Winnetou (?) szomorú sorsát. 

Hány évesen írtad meg az első olyan szövegét, amit már úgy mutattál meg másnak, hogy irodalomnak tartottad?

Hat-hétévesen, úgy emlékszem, írtam egy füzetnyi verset, amit az iskolai élmények és Zalatnay Sarolta a kor színvonalához mérten gazdag képanyaggal rendelkező Cicciolina-könyve ihletett, de ez csak most, 2017-ben jelent meg könyv formában (A fényes rend). Hogy akkor voltak-e olvasóim, már nem tudom megmondani, ahogyan azt sem, hogy tényleg azokban az években írtam-e a füzetbe vagy pedig később. 

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Witold Gombrowicz Ferdydurke című regénye, amely képes a forma iránti tiszteletlenség nyelvén beszélni a formáról és a forma mindent meghatározó jellegéről, mindezt olyan humorral, hogy hirtelenjében be se tudom fejezni a mondatot.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Miként lesz a falu gazdaságának fellendítője a Hangya szövetkezet, majd a szexuális segédeszközök gyártása?

A költőként elismert Bognár Péter első regényében egymást követik a rejtélyek, és felbolydul egy falu élete. Mutatunk egy részt belőle!

...

U35: Bognár Péter

...

Ebből a tíz könyvből kerül ki 2022 Margó-díjasa!

Minden eddiginél több, összesen 56 könyvet jelöltek idén a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjra. Az elismerést nyolcadik alkalommal osztják ki, és célja a legerősebb pályakezdő prózaírók bemutatása. A lista további sorsának alakulása most már a zsűri kezében van, a győztes nevét pedig az októberi Margó Irodalmi Fesztiválon ismerhetjük meg! Mutatjuk a kiválasztott tízet!

Olvass!
...

Ilyen volt a karantén Angliában – Olvass bele Nádasdy Ádám új könyvébe!

Nádasdy Ádám legújabb könyve Londonba repíti az olvasót, miközben elárul néhány kulisszatitkot az angolokról is. Mutatunk egy részletet.

...

Az irodalom képes felszabadítani az elmét, amit a betegség egy testbe zárt – Olvass bele Magyary Ágnes új kötetébe!

A betegség az emberi élet velejárója, szinte mindannyian megtapasztaljuk hosszabb-rövidebb időszakokban. De ezen hogyan segíthet az irodalom?

...

Keanu Reeves és China Miéville a halandóságról elmélkedik – Olvass bele!

Általában el akarjuk kerülni a halált, ő viszont megtalálni szeretné, hogy újra halandó legyen. Olvass bele!

A hét könyve
Kritika
Életközépi válság thriller elemekkel: hogyan is lehetne „normális” az, aki elől elhallgatták a múltat? 
Nádas, Spiró és az AI – jön a Tavaszi Margó!

Nádas, Spiró és az AI – jön a Tavaszi Margó!

A fesztiválon szó lesz a magyar irodalmat meghatározó, évfordulós művekről és az új megjelenésekről is. Mutatjuk!

Kiemeltek
...

Selyem Zsuzsa új regényében minden nézőpont kérdése – Olvass bele!

Olvass bele Selyem Zsuzsa mágikus kifejezésekkel és szürreális képekkel áradó univerzumába, új regényébe, a Kicsi kozmoszba! 

...

Egy szorongó férfi vallomása és egy rejtélyes baleset – olvass bele P. Szathmáry István első regényébe!

Mi zajlik egy férfi lelkében? P. Szathmáry István új könyvéből kiderül, mutatunk egy részletet.

...

A cégek szennyezik a környezetet, mégis te vagy a hibás – Zöld könyv podcast Litkai Gergellyel

A környezetszennyezés mindannyiunk felelőssége, viszont ez sokszor nem egyenlően oszlik el. A nagy multinacionális cégek okozzák a legnagyobb környezeti károkat, és mégis a hétköznapi emberek szedik össze utánuk a szemetet.