Bognár Péter: Bulvár
Magvető, 2012, 104 oldal, 2290 HUF
Bognár Péter 1982-ben született, Budapesten. Az ELTE magyar szakjának elvégzése után, 2013-ban az Irodalomtudományi Doktori Iskola Reneszánsz Doktori Programján doktorált, témája a régi magyar vers formatörténete volt. Jelenleg az ELTE Reneszánsz tanulmányok mesterképzési szakjának tudományos segédmunkatársa. Versei 2003 óta jelennek meg nyomtatásban, első kötetét (Sajna–sebaj) 2005-ben, a Kláris Kiadó jelentette meg. 2011-ben Petri-díjat kapott, második kötete (Bulvár) 2012-ban jelent meg a Magvetőnél. Újabb szövegeit itt lehet olvasni.
Fotó: Valuska Gábor
Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
Nem nagyon tudom megmondani. Ha – az időrendet követve – végtelen felsorolásba kellene bocsátkoznom, a lista valahogy így kezdődne: Weöres Sándor, Bóbita…
Kik azok a szerzők, akikhez nem sikerült közel kerülnöd?
Évek óta tartó, folyamatos nehézséget csak saját szövegeim okoznak nekem.
Ha egyetlen sort/mondatot kellene kiemelned az eddigi munkáidból, mi lenne az?
Találomra választanék. Mondjuk ezt: „Hozd ide az ollót, leállunk”.
Ha egy képzőművésznek önálló tárlatot rendezhetnél, ki lenne az?
Sajnos nem ismerem ennyire a kortárs képzőművészetet.
Mi az a zene, ami írásra ösztönöz, mi az, ami kikapcsol?
Sokféle zenét hallgatok, de írásra egyik sem ösztönöz. Célom velük: egyszerű örömszerzés. Néhány példa: – nem is tudom, hol kezdjem.
Ki az az alkotó, akivel a legszívesebben működnél együtt?
Marcus Goldsonnal szívesen kifestetném következő kötetemet.
Életed filmje egy... Megint a bőség zavara.
A sport... hosszútávfutás.
Három óra múlva... Reméljük a legjobbakat…
A nők... Igyekszem keresni valami találó aforizmát Simon Márton, Polaroidok című könyvében.
Tragédia vagy komédia? Tragikomédia!
Kávé vagy tea? Kávé se, gyros se.
Gyros vagy pizza? Tea se, pizza se.
GH-0071/20010714
Hogy mondjam neked, ez erre ennyi,
Erre öt csempe, arra tizennyolc,
Hogy mondjam neked, tizennyolc és fél,
Nulla egész öt, érted, hogy mondom.
Egy piros, egy kék, hogy mondjam neked,
Egy piros és egy kék és egy piros,
És megint egy kék, piros, kék, piros,
Kék, piros, kék, és végül fél piros.
Fordulunk, egy kék, hogy mondjam neked,
Egy ekkora kék, érted, hogy mondom,
Mint itt a piros, ekkora, csak kék,
Hogy mondjam neked, fél csempényi kék.
Piros, kék, piros, kék, és így tovább,
Érted, hogy mondom, kék, piros és kék,
Piros, kék, végig, piros, kék, piros,
Satöbbi, és most próbáld egyedül.
Piros, kék, igen, piros, jó, és kék,
Jó, igen, piros, igen, és egy kék,
Egy piros, jó lesz, kék, piros, igen,
És egy kék és egy, jó, egy fél piros.
Jó lesz, menni fog, hogy mondjam neked,
Viszonylag egyszerű, ha odafigyelsz,
Hogy mondjam neked, egy piros, egy kék,
Ne igyál közben, egészen eddig.
Hogy mondjam neked, egészen eddig,
Amikor itt vagy, egy sor piros kell,
Végig csak piros, érted, hogy mondom,
Csak piros végig, aztán végig kék.
Szarul néz majd ki, hogy mondjam neked,
De így akarják, érted, hogy mondom,
A megrendelő, ő rendeli meg,
Hogy mondjam neked, nem a mi dolgunk.
AÖ-0085/19920419
És volt olyan is, hogy azt mondtam,
Ez itt Zala, ezek az emberek itt
Mind zalaiak, volt ilyen is,
Tényleg volt, mit csináljak, volt.
És volt olyan is, hogy azt mondtam,
Ezeknek zalaias a járásuk, a kezük,
Mert ezek az emberek zalaiak,
Mit csináljak, volt ilyen sajnos.
És volt olyan is, hogy azt mondtam,
Ezek az emberek boltos szülők
Leszármazottai, volt ilyen is,
Volt, tényleg, mit csináljak, volt ilyen.
Sőt, olyan is volt, hogy azt mondtam,
Ezek az emberek maguk is boltosok,
Zalaiak és boltosok, vegyesboltjuk van,
Volt ilyen is, mit csináljak, tényleg volt.
És olyan is volt, hogy mondom,
Te egy zalaegerszegi ember vagy,
Olyan, aki Zalaegerszegen született és él,
Volt, sajnos tényleg volt ilyen.
Mondom: egy zalaegerszegi emberrel
Vagy azonos, a múltad zalaegerszegi,
A jelened zalaegerszegi, a jövőd zalaegerszegi,
Mit csináljak, tényleg volt ilyen.
Egyszer pedig azt mondtam,
Hogy te mint zalaegerszegi nyilván
A Zalahús termékeit részesíted előnyben,
Gyulai vagy pápai húst minek is fogyasztanál.
