Bódis Kriszta Tüdős Klára életéről szóló könyveinek első része, a Kisasszonyképző 2022-ben jelent meg. Ez a Tanácsköztársaság kikiáltásáig követi a nő életének és pályájának eseményeit. Egy évvel később követte a Korzón a pokolba című folytatás az 1919 és 1941 közötti időszakról, végül idén nyáron megérkezett a befejezés, a Tüdős Klára rendezte filmmel azonos című Árnyék és fény (a kötetbe itt olvashatsz bele). Tüdős a maga korában meghatározó, mára viszont kevésbé ismert női ikon. Volt jelmeztervező, divatszalon-tulajdonos, rendezett filmet, paraszti származású gyerekek oktatását tette lehetővé, a második világháború alatt pedig embereket mentett.
A könyvbemutatón Bódis Kriszta felidézte, a regénytrilógia ötletét egy könyv adta. Tüdős Klára Csizma az asztalon című életrajzi kötetét az édesanyja biztatására olvasta újra, és a dokumentumfilmesként is ismert szerző azonnal úgy érezte, hogy filmet forgatna belőle. Ez azonban nem jött össze, így fordult a regényírás felé.
Az említett kötet mellett forrásként szolgáltak még a könyvekhez Tüdős Klára egyéb írásai is, valamint a szerző az Arcanumba is beleásta magát, ahol a művészeti lapoktól a filmes újságokig számos helyen felbukkant Tüdős Klára neve. Különösen értékes forrás volt az asszony férjének a naplója, ami csak nemrég jelent meg nyomtatásban Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója címmel. A négy kötetnyi bőrkötéses füzetet a háború után egy szatyorban rejtegették, majd Tüdős Klára egy időre rábízta egy ismerősükre.
A Zsindely-napló, amit a férje 1941-től 1946-ig, valós időben vezetett, értékes kiegészítése lett Tüdős Klára 70 évesen papírra vetett visszaemlékezéseinek, mint amilyen a Csizma az asztalon.
A kettő összevetésével sokkal teljesebb kép bontakozott ki a házaspár életéről és az adott korról.
A házaspár különleges társadalmi pozíciójából adódóan az olvasók sok történelmi eseményt, teljesen más szögből láthatnak: olyan helyekre juthatunk el, ahová a történelemkönyvek sem visznek el. Ott állunk, amikor Horthy István felhívja Bajor Gizit vagy amikor Hitler tulajdonképpen fogva tartja Horthyt Budapest bevétele előtt.
Focista és divatdiktátor
„Tüdős Klárával könnyű dolgom volt, mert tényleg érdekes az élete. Volt középcsatár, táncosnő, divatdiktátor, író, az első magyar feminista, embermentő. Ő volt az első nő Magyarországon, aki saját forgatókönyvéből rendezett filmet. Színházi rendezését Bécsbe is meghívták” – sorolta Bódis Kriszta a regénytrilógia központi alakjának karrierútjait Puzsér kérdésére, hogy miért fontos figurája ez a nő a 20. századnak.
A szerző szerint Tüdős sorsán keresztül azt is láthatják az olvasók, hogyan akadályozott meg valakit a tehetsége kiteljesítésében az, hogy nőnek született. A perspektívája ráadásul végig egy kívülállóé:
Nagyon különleges helyzete volt a társadalmon belül, mert polgári családból jött, de egy politikus feleségeként bejáratos lett az arisztokrácia, a felső tízezer köreibe és a Horthy családba.
A két világháború közötti elit egyfajta sztárja volt.”
Bódis Kriszta szerint ugyanakkor az, hogy a férje miniszter volt, nem segítette, hanem hátráltatta a nő karrierjétt, mert nagyon figyelt az összeférhetetlenségre. Bár az Operaházban varrónőnek vették fel, tehetsége révén hamarosan kiemelkedett és ő tervezte Kodály Zoltán Háry János című operájának jelmezeit. Amikor azonban Zsindely Ferenc kultuszminiszter lett, otthagyta az operát.
Ahelyett azonban, hogy élte volna a felső tízezer gondtalan életét, elkezdett ruhákat tervezni. Az egész azzal kezdődött, amikor egy bemutatóra nem volt mit felvennie és egy otthon talált buzsáki hímzésű abroszból sebtiben varrt magának egy estélyit. Ez aztán olyan nagy sikert aratott, hogy megalapította a Pántlika Szalont, divatba hozta a magyaros motívumokat, a magyaros öltözködést.
Az általa tervezett ruhákat viselte az arisztokrácia és a művészvilág, Amerikába is szállította őket.
„Hogy a termékei szélesebb rétegek számára legyenek elérhetőek, előállt a sorozatgyártott ruhák ötletével, amiket a Divatcsarnokban árusítottak. Elkezdte megalapozni a magyar háziipart és a kertmagyarország gondolatát. Úgy vélte, hogy Magyarország különlegessége és erőssége a kisebb gazdaságokban áll” – vázolta Bódis Kriszta az asszony érdemeit ezen a területen. Amikor azonban a férje kereskedelmi miniszter lett, bezárta a szalonját.
Az embermentő
Ugyanakkor maga Tüdős Klára soha nem politizált, akkoriban a nőknek eleve korlátozott lehetőségük volt erre. A parlamentbe Kéthly Anna és Schlachta Margit jutottak csak be, a nők általában különféle egyletekben, egyházi vagy civil szervezetekben közpolitizáltak. Ezek a törekvések kaptak egy nagyon határozott irányt a II. világháborúban, amikor a zsidók és más üldözött csoportok mentése lett a fő küldetésük. Sok arisztokrata vett részt ebben a munkában, többek közt az Andrássy család, különösen Andrássy Kája.
„Amikor a történelem úgy hozta, akkor szerintem a lehető legpéldaértékűbb választ adta a hívásra: embermentő lett. Már a háború előtt is” – mondta Bódis. Csavar a történetben, hogy a férje, Zsindely Ferenc a miniszterelnök titkáraként, majd kereskedelmi miniszterként a zsidótörvények megszavazásáért agitált. Közben Tüdős Klára apránként zsidó menekülteknek adományozta a villa berendezését.
Zsindely Ferenc végül 1943-ban távozott a kormányból, ugyanebben az évben kérték fel Tüdős Klárát a református nőszövetség élére. Összeköttetései különösen alkalmassá tették erre a feladatra, ahogy azt a gyakorlat megmutatta. Tüdős történetéhez hasonlóan „vallási ébredéssorozat" kezdődött a katolikusok és a reformátusok között is.
Menekülttáborrá alakította az istenhegyi villájukat, ahol emberek százainak segített: többek között Dobrev Klára nagymamáját is ő mentette meg, aki a könyvben Proletár Klári néven szerepel.
1945 után is folytatták a munkát az Istenhegyi otthonnak nevezett villában. Ekkor már a háború borzalmainak feldolgozásával, a továbblépéssel foglalkoztak. „Szegény asszonyokat hívtak el, hogy két hétig szabadon csak a lelkükkel foglalkozzanak” – mesélte Bódis Kriszta ezt a szellemi wellnessnek titulált pihenést. Bibliát olvastak, beszélgettek, így dolgozták fel a rengeteg borzalmas traumát, ami a világháborúban a nőket érte.
Férje korábbi politikai tevékenysége miatt Tüdős Kláráék azonban hamarosan kiszorultak nemcsak a villából, de Budapestről is. Előbb az egyház vette át a villát, majd Rákosiék megtiltották, hogy a nő részt vegyen az otthonszervezésben, sőt, a kertészlakba költöztetett házaspár semmilyen kapcsolatba nem léphetett a villájukban lakókkal. 1952-ben végül kitelepítették őket Balatonlellére.
Napló kontra visszaemlékezés
A sok valós történelmi esemény ellenére Bódis Kriszta fikciót írt. Azt mesélte, valódi játékteret az általa kitalált szereplők biztosítottak a számára. Ilyen például a közönségkedvenc Erzsi, ami a szerző szívéhez is közel nőtt. „Mindezek segítettek abban, hogy megragadjam a kor hangulatát.
Ennek a trilógiának a lényege, hogy nem történelmet írok be, hanem atmoszférát teremtek” – fogalmazott.
A beszélgetést a történelmi áthallásokra átterelve arra is felhívta a figyelmet, hogy utólag könnyen kérdezzük, hogyan lehetséges, hogy az 1930-40-es években az emberek nem látták előre, mi következik, hiszen szerinte mi magunk is megpróbáljuk boldogan élni az életünket és nem mindent beengedni. „Ezzel semmi gond nincs. De ami körülöttünk zajlik, az nem egy másik film, annak mi is a szereplői vagyunk” – jelezte.
Párhuzamos sorsok - véletlenül
Bódis Kriszta még gyerek volt, amikor Tüdős Klárával találkozott. A kitelepítésből visszatérve az asszony eljárt egy gyülekezetbe, ahol nagy tisztelet övezte őt, itt is nők lelki gondozásával foglalkozott. Életében hivatalosan nem rehabilitálták. Halála után az izraeli Jad Vasem Intézet fát ültettek neki Jeruzsálemben.
Puzsér azt is megkérdezte, mekkora szerepet játszott Tüdős Klára élete abban a pályában, amit Bódis Kriszta befut. A szerző szerint nem példaképként tekint az asszonyra, hanem kölcsönhatásoknak vannak kettejük között. „Az élete során olyan döntéseket hozott, úgy oldott meg helyzeteket, ami nagyon rokon azzal, ahogy én szeretnék élni” – mondta el erről Bódis. „Valószínűleg nem véletlen, hogy van egy közös szál az életünkben, és ez a hit. Nem a református vallás, hanem az istenhit.”
Amikor Bódis Kriszta 1998-ban elkezdett hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozni a Van Helyed Alapítványban, még nem tudott például arról, hogy Tüdős Klára megalapította a Győrffy-kollégiumot a tanulásból kirekesztett paraszt fiatalok számára.
Puzsér rákérdezett arra is, hogy egy ilyen időben és oldalszámban (összesen több mint 1600 oldal) is hosszú munka után érez-e megnyugvást és lezártnak tekinti-e a történetet. Bódis Kriszta szerint ezt a részét még tanulja a munkának, mivel általában több dolgot csinál párhuzamosan.
Azt szoktam mondani, hogy ultramaratonista vagyok.
Amikor dolgozok, azt nem úgy kell elképzelni, hogy leülök egy szoba sarkába és 5-6 éven keresztül csak a könyvet írom. Dolgozom, a gyerekekkel foglalkozom, csinálom a Van Helyed Alapítványt. Kizárólag a szabadidőmben írok, ami nagyon nehéz, mert szétaprózza ezt a munkát” – összegzett Bódis Kriszta.
Nyitókép: Európa Kiadó
