Tüdős Klára szellemét idézi a közönség, különböző világokból jövő emberek vannak most itt – hangzott el rögtön a bemutató elején, és a hallgatóság soraiban valóban ott volt Fahidi Éva (A létezés eufóriája; A Dolgok Lelke) éppúgy, mint Balog Zoltán református püspök, exminiszter, valamint a Van Helyed Alapítvány növendékei. Nem utolsósorban pedig Bódis Kriszta édesanyja, akinek a szerző valahol a trilógia témáját is köszönhette: két és fél évvel ezelőtt ugyanis az író anyukája lelkendezve mesélte, hogy újraolvasta Tüdős Klára Csizma az asztalon című életrajzi kötetét. Bódis egy este alatt kiolvasta a könyvet, majd azt mondta az anyjának, hogy „ez egy nagy film” – Tüdős Klára története eredetileg tehát egy filmterv lett volna.
Bódis Kriszta és Jakupcsek Gabriella
Mégis trilógiát ír Bódis Kriszta az asszonyról, akinek a nevét ma már kevésbé ismeri a közvélemény. A szerző ugyanakkor még személyesen ismerhette, mivel az idős Tüdős Klára néni a nagymamája előtt ült a gyülekezetben, de kiskamaszként akkoriban még fogalma sem volt arról, ki ő. A bemutatón többször is elhangzott, hogy erre a kérdésre nehéz is lenne röviden válaszolni, hiszen Tüdős Klárát egyszerűen nem lehetett beskatulyázni. Volt jelmeztervező, később divatszalont nyitott (ahogy Bódis fogalmazott, divatdiktátor lett), rendezett filmet, paraszti származású gyerekek oktatását tette lehetővé, a második világháború alatt pedig embereket mentett. „Teljesen korszerű volt, hozzá képest mi sokkal kevésbé tudatos nők vagyunk” – jellemezte Tüdős Klárát a szerző.
Bódis azt mondja, hőse olyan korszakban, olyan történelmi viharokban élte az életét, hogy történetét sajnálta volna tömöríteni, egyetlen kötetbe belezsúfolni, ezért döntött a trilógia mellett. A most bemutatott első kötet az 1919-ig tartó időszakot öleli fel, és Tüdős iskolás éveit mutatja be – különlegessége ugyanis már akkor megmutatkozott. Bódis Krisztának ez az időszak azért is volt fontos, mert kiderül belőle, „hogyan lehet tudatosan megélni magunkat”, hogyan lehet megtalálni a saját utunkat. Tüdős pályája nem volt előre rögzítve, és életútja azt üzeni, nem szabad megrettenni az akadályoktól, még akkor sem, hogy bizonyos dolgokról mások azt állítják, nem valók nőknek.
Tüdős Klára
A tervezett második kötet a két háború időszakról szól majd, amikor felfelé ívelt Tüdős karrierje, a harmadik pedig 1941-ben Teleki halálával veszi kezdetét, és egészen Tüdős Klára haláláig tart majd. Utóbbi korszak azért is fontos Bódis Kriszta szerint, mert az önmegvalósító nőből ekkor a másikért tevő ember képe bontakozik ki. A regényben Bódis Kriszta amúgy keverte a fikciót a valódi forrásokkal, így a kötet végén jegyzet segít eligazodni például abban, hogy melyik mondatok származnak Tüdős művéből (mint kiderült, a kötetben szereplő levelek ugyanakkor teljes egészében fiktívek).
A bemutatón szóba került a Bódis Kriszta által alapított Van Helyed Alapítvány, amely 2010 óta dolgozik a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózatásáért. Az író ezen a téren hasonlóságot érzett Tüdős Klárával, mivel mindketten hittek/hisznek az emancipációban, valamint abban, hogy nem szabad különbséget tenni ember és ember között – ezért pedig tenni is kell. Bódis a könyvírás mellett ráadásul nem hagyott fel az egyéb tevékenységeivel sem, így az elmúlt két és fél évben az alapítványnál strukturális fejlesztéseket hajtottak végre, írtak egy kézikönyvet a Van Helyed Rendszer működéséről, az alapítvány növendékeivel Amanda Gorman verseinek fordításába kezdtek, és mindemellett még tanított is. Amikor pedig februárban kitört a háború Ukrajnában, a munkatársaival önkéntesként a határon segítettek.
Tüdős Klára fiatalon
Tüdős Klárára visszatérve Bódis felidézte, hogy fiatalon egyszer az asszony arcába vágták, hogy zseniális dilettáns, az író ugyanakkor szimpatikusnak találta, hogy Tüdős ennyire hitt a tehetségében. „Kilóg minden skatulyából, minden sorból” – ismételte meg Bódis. Az életút sokrétegűségére példaként említette, hogy Tüdős Klára a Pántlika nevű divatszalonjának köszönhetően nagyon jól keresett, abból a pénzből építette fel az istenhegyi villáját, ahol aztán a második világháború alatt embereket mentett. „Csillagos ötösre vizsgázott emberségből” – mondta a szerző, hozzátéve, hogy „az emberekhez és Istenhez való viszonyulása volt az ő gyémánttengelye”.
