Bereményi Géza hőseinek mindent elhiszünk

Bereményi Géza hőseinek mindent elhiszünk

Bereményi Géza 75. születésnapjára állította össze Azóta is élek című kötetét, amelynek anyaga három korábbi novellásköteten (A svéd király, A feltűrt gallér, Jézus újságot olvas) alapul. Ötven év termése került most egy könyvbe, négy ciklusba rendezve, nagyjából kronológiai sorrendben. Bereményi a válogatott írásokat egy Előhanggal egészítette ki, és mindössze csak néhány címen változtatott, a kötet végén pedig két újabb elbeszélést olvashatunk, amelyek így keretet adnak a történeteknek, visszautalnak a fiatalkorra. A novellákat Bereményi önéletírása, a Magyar Copperfield után, ha lehet, még izgalmasabb olvasni (főként, hogy már készülőben van a folytatása). Óhatatlanul is visszaköszönnek az ott megismert élettények, csakúgy, mint Bereményi filmjeinek egyes jelenetei (Eldorádó, Megáll az idő, Hóesés a Vízivárosban), vagy dalszövegeinek sorai. Bereményi Géza életműve sok rétegből, sok műfajból tevődik össze, amelyeket közös témák, motívumok kapcsolnak egymáshoz. Ezekhez ad újabb keretet ez az összegző, válogatott kötet. Most öt olyan szempontot emelünk ki, amelyek miatt izgalmas olvasni.

Nyitókép: Valuska Gábor

Forgách Kinga | 2021. március 12. |
BEREMÉNYI GÉZA
Azóta is élek
Magvető, 2021, 437 oldal
Bereményi Géza: Azóta is élek

Gyerekkor, kamaszkor, fiatalkor

„Az emberek akkor veszítik el a fiatalságukat, amikor belenyugszanak abba, hogy egyféle módon élhetik le az életüket” – olvashatjuk a Lángos című elbeszélésben, amely egyszerre szól a jól sikerült bulik titkáról, egy félrecsúszott párkapcsolatról és egy elúszó bizniszről, de legerősebben arról, mit jelent fiatalnak lenni, a lehetőségek nyitottságával élni, spontán és pillanatnyi döntéseket hozni. Bereményi Géza szövegeinek nagyon fontos témája a gyerekkor, a kamaszkor és a fiatal felnőttkor, gyakorlatilag ezek elbeszélésére épül az életműve, és ettől is olyan izgalmas, mert a történetei nagyon intenzíven hozzák be a fiatalkori érzéseket, gondolatokat, attitűdöt. Szereplői pedig olykor meg is fogalmazzák, hogy ez milyen:

-          Tudod, mitől hibbannak meg az emberek?

-          Nem tudom - válaszolt Zsuzsa.

-          Attól, hogy egész életükben mást se tesznek, csak engedik, hogy mind több lehetőség vesszen el számukra. Végül már azt sem veszik észre, ami nyilvánvaló.

Bereményi nagyon kézzelfoghatóan tudja megragadni a fiatalság lényegét, és ez ebben a novelláskötetben erősen megmutatkozik.

 Részben azért, mert visszaköszön több, a Magyar Copperfieldből is ismert fiatalkori élettény (nagyszülők, Teleki tér, diftéria, nevelőapa, iskolai élmények). Részben pedig azért, mert a történetek elbeszélőinek identitásához erősen hozzátartozik, hogy még csupa lehetőségből állnak, hogy belőlük még bármi lehet. És ezzel nem csak ők maguk vannak tisztában, de a környezetük is így viszonyul hozzájuk, ígéretes utódnak, induló tehetségnek látják őket.

Bereményi Géza egyébként az önéletírásában, a Magyar Copperfieldben is csak 18 éves koráig írta meg az életét. És a tervezett folytatásban 25 éves koráig szeretne eljutni, az írói pályájának kezdetét írná meg. Amikor interjúnkban rákérdeztünk, miért nem akarja megírni a felnőttkorát is, ezt válaszolta:

„Mert az már a munkával eltöltött idő, az már másképp tagolja az életet és mást jelent. Azt csak a hencegők írják meg. Abban az időszakban az embernek a társadalom felé fordított arca lesz. Egy idős férfi, egy híres professzor mondta nekem, hogy a nyugdíjból visszatekintve az életre a gyerekkor, a kamaszkor és az ifjúkor hosszú, de amikor az ember elkezdi a munkát, hirtelen elrepül az idő és egy pillanat alatt nyugdíjas lesz. Aztán az élet, ha az öregkort megéri az ember, folytatódik még, megint hosszúvá válik.” 

Játék, titok, hazugság

Bereményi Géza nagyon játékos szerző, akinél a valóság és a fikció határa folyamatosan elmosódik.

Novelláinak olvasása közben állandó izgalomban tartja az embert, hogyan is lett az életből történet, és miként lett a történetből élet. Szereplőinél legalábbis mintha oda-vissza hatásban lenne ez a kettő, de talán Bereményinél magánál is, aki saját íróvá válásának is megírta a maga mitológiáját, ahogy Cseh Tamással való megismerkedésének is (Így kezdtem).

A játék-titok-hazugság hármasa Bereményi Géza pályájának indulását végigkísérte. Az író a Magvető születésnapi interjúsorozatában Szegő Jánosnak mesélte el, hogyan születtek meg az első írásai, majd az első kötete. Először az egyik évfolyamtársa kérdezte meg tőle, hogy ír-e, amire azt mondta, igen (bár ez nem volt igaz). Aztán gyorsan írt egy novellát, hogy legyen mit megmutatni, és így került be egy írókörbe, majd a bölcsészkarhoz tartozó alkotókörbe. Utóbbi csapattal mentek el a Magvető Kiadóba a szövegeikkel:

„Sík Csaba azt mondta, kitűnő a novellám, és A svéd királyt kiadnák. Megkérdezte, hogy van-e egy kötetre való novellám, és akkor azt hazudtam, hogy van. Mondtam, hogy jó, de át kell néznem. Siettem haza, mert határidőt kaptam, 2-3 hónapot, hogy egy kötetre való anyagot adjak le. Leírtam, ami eszembe jutott, ami történt velem akkoriban. Gyűlt az anyag, odaadtam Sík Csabának, aztán megjelent az első kötet.”

Bereményi szereplői is szeretnek füllenteni, történeteket kitalálni, játszani. Jellemző rájuk, hogy szinte maguk is elhiszik, amit kitalálnak, miközben a fikció terében az igazságot keresik.

Ennek a példája az Irodalom című szöveg, amelyben Dobrovics, „aki az induló tehetségek közé tartozott”, elhiteti a nagyanyjával, hogy ő írta a Nyomorultakat, közben pedig a hazugság és a fikció határán lavírozva mond ki izgalmas gondolatokat az irodalomról:

„Azért olyan részletes a történet, mert el kell hitetnem az emberekkel, hogy ez egy igaz történet, ezért apróságok egész sorával altatom el a gyanakvásukat, hogy a későbbiekben szabad kezet nyerjek, amikor váratlan fordulatokra kerül sor. Írás közben még magam is ilyen elvakított olvasó leszek, ugyanis személyes ismerőseimről mintázom a szereplőket.”

De valamelyest hasonlóan csúsznak egybe a történetek A svéd királyban is, ahol teljesen összekavarodik az olvasó élete és olvasnivalójának cselekménye. Vagy az Utolsó kör a vízen című történetben, ahol a tét egy nő meghódítása a kitalált handabandával, ami egészen addig működik is, amíg a valóság le nem leplezi a jól felépített, részletesen kidolgozott fikciót.

Bereményi játéka az, hogy életének fő- és epizódszereplőit vonultatja fel előttünk, de ezek nem feltétlenül egyeznek az igazi, hús-vér emberekkel. Erre utal legalább is az Előhangban megfogalmazott játékleírás:

„1976. április 29-én este Firenzében unalmamban elkezdtem egy játékot, aminek két szabálya volt. 1. Az előttem elvonuló gépkocsik mindegyikében fel kellett fedeznem addigi életemnek legalább egy szereplőjét. A játékot az nehezítette, hogy 2. sohasem választhattam találomra, csakis hasonló jegyek alapján (…)”.

Történelem az életben

Bereményi Géza történeteinek elbeszélői mindezzel együtt nagyon hitelesek, olvasóként óhatatlanul szimpatizálunk velük és elhiszünk nekik mindent, amit mondanak. A nézőpontjukat nagyon könnyen át lehet érezni, az azonosulás szinte magától megtörténik olvasás közben. Ahogy nagyon hitelesek a párbeszédek is, amelyekben soha nincs semmi mesterkéltség. 

Minden szereplő önazonos, életszerű, már-már kézzelfoghatóan valóságos.

Ennek része az is, hogy mindig nagyobb eseményekbe ágyazva jelenik meg a sorsuk, soha nem elszigetelve. A történelem a maga természetességében szövi át a mindennapi élethelyzeteket, néha csak kicsit, néha határozottabban, de folyamatosan jelen van a múlt hatása, a társadalmi háló, a politikai rendszer.

„Ez a hely, ahol élünk – idézem levelem egyik állítását – ,jól tudjuk, a drámai fordulatok helye, de tán sehol sem ilyen erős és élő a múlt, mint itt, a közvetlen közelünkben. Történelmünket mintha ollók vagdosták volna darabokra – így látom gyakran. Mert én is hajlamos vagyok arra, hogy pillanatnyilag égető kérdéseink felől nézzek vissza a jelen végtelenbe nyúló okaira. De innen ered az ön által oly sokszor megmosolygott makacsságom is, mellyel az összekötő szálakat keresem fordulatok szabdalta történelmünk darabjai között. A folyamatosságot, az összefogó erőt.” (Levelet Zs. Asszonynak).

A történelmi tapasztalatok közül 1956 és az iskolai élmények azok, amelyek közvetlenül az elbeszélők nézőpontján keresztül jelennek meg. A többi inkább a felnőttek, a családtagok által elmondott vagy épp elhallgatott történetek nyomán szűrődik át. A családi közeg az, amely állandónak bizonyul a változásokkal járó kiszolgáltatottsággal szemben.

„Az életemben sűrűn váltakozó rendszerek és korszakok mindegyikében csak ez az egy képződmény, a család bizonyult maradandónak. Mindent kibírt, és eltűrt mindent.” (Családi gyász)

Élet-halál kérdés

A halálközeli tapasztalat, illetve maga a halál meghatározó témája a kötetnek. A kötet címe és utolsó mondata sem véletlenül ez: Azóta is élek. Több történetben is visszatérő elem ez, főként persze az Eldorádóban, amelyet most, a covid-járvány idején még hátborzongatóbb olvasni, egészen különös aktualitást ad a mostani pandémia ennek a történetnek. Bereményi Géza 1949-ben hároméves gyerekként kapta el a diftériát. A járványnak rengeteg gyerek esett áldozatul, és kis híján ő maga is belehalt. A kórházban már az elkülönítőbe vitték, lemondtak róla, amikor a nagyapja egy kiló aranyért kihozatta őt onnan. Az orvos lefizetése működött, túlélte a betegséget, bár nagyon hosszú időbe telt a gyógyulása, újra kellett tanulnia beszélni és járni is.

Erről a halálközeli tapasztalatról szól az Eldorádó című történet, amely az azonos című film ősmagja is volt. 

A novellában az unoka a nagyanyjával próbálja megfejteni, szavakkal körülírni a halál közelségének élményét.

„Nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Mert nem volt az sorrend. Mert én a sötét sodródásból úgy érkeztem a fénybe, hogy nem tudtam, mióta vagyok ott. Amikor odaérkeztem, már régen ott voltam. A változások, a különbségek hátulról kerítettek be egy lobbanással. Mindegyik egy nagyobb összefüggés mögül tűnt elő, és ettől megszűntek az irányok is, a sorrend is, semmi sem következett, hanem minden egyszerre lett. Ezt próbáltam az értésére adni Nagyanyámnak.”

A halál témája központi szerepet kap a Családi gyász című szövegben is, bár itt a nézőpont teljesen más. 1974-ben járunk és egy temetést követünk végig, illetve az azt körüllengő társadalmi elvárásokkal szembesülünk. Az idős elbeszélő Ida nevű nevű húgát búcsúztatják. Nem sokkal később ő maga is kórházba kerül, ahol a haláltusáját vívja. Ez a történet a halandósággal való szembenézés dühéről szól:

„Hátrálok a halálomtól, a hullámzás visszafelé visz, az életben maradók irányába. Most gyorsan rá kell találnom az egyetlen kapaszkodómra, a gyűlöletre, nehogy visszasodródjak, és átessek a halálomon. Az élőkkel összekötő utolsó kapcsolatom ez, a bizonyságom. Míg a halál nevű engem ért méltánytalanság miatt gyűlölni tudom őket, addig nincs végem. Ennyi a haladékom, ennyit tudok.”

Változatok egy témára

Bereményi Géza életművében nagyon izgalmas, hogy ugyanazokat a témákat megtaláljuk a novelláiban, dalaiban, forgatókönyveiben és önéletírásában is, csak mindegyikben kicsit másképpen, más nézőpontból, más hangsúlyokkal.

Az Azóta is élek novelláit azért is érdemes olvasni, mert újabb variánsokat és részleteket kapunk, újabb irányokból járhatjuk körbe életének legfontosabb szereplőit, helyszíneit. Bereményi Géza több filmjének ősváltozata elbeszélés volt (Eldorádó, Megáll az idő, Hóesés a Vízivárosban), ezeknek megtaláljuk ebben a kötetben a magvait. Ahogyan az önéletírással, a Magyar Copperfielddel is megkereshetjük a kapcsolódási pontokat és a különbségeket.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

5 izgalmas téma a Bereményi-mitológiából [Bereményi 75]

Ma lett 75 éves Bereményi Géza író és filmrendező, dalszöveg- és forgatókönyvíró. Születésnapja alkalmából most öt fontos témát emelünk ki az életművéből.

...
Beleolvasó

Bereményi Géza Eldorádójának ősváltozata egy elbeszélés volt

Ma ünnepli 75. születésnapját Bereményi Géza író, filmrendező. Ebből az alkalomból egy részletet ajánlunk új elbeszéléskötetéből, amelybe maga válogatta össze a számára legfontosabb novelláit. 

...
Nagy

Bereményi Géza: Az írás legkéjesebb része a titkok kiadása

A Magyar Copperfield szerzőjével lepleznivalókról, emlékezésről és a korszakot meghatározó jelenségekről beszélgettünk, de kiderült az is, milyen felismeréseket hozott számára az önéletírás, és hogyan látja azóta életének meghatározó szereplőit.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

...
Zöld

Az írók jóval a tudósok előtt ráéreztek az agy működésére – interjú a világhírű agykutatóval

Dr. Scott A. Small Alzheimer-kutató érdekfeszítően írt arról, miért tesz jót nekünk az egészséges felejtés. Szóba került Salman Rushdie elmepalotája, a kreativitás és a MI, az alvás és a társadalmi felejtés szerepe, illetve a pszichopaták és a csimpánzok is. Interjú.

...

Visky András: A valóságot a fikció és a képzelet révén ismerjük meg

...

Ha beérek Zalába, veszek egy nagy levegőt - itthon vagyok [SÁNTAKUTYA]

...

Robert Capa: magyar fotósból lett a világ szeme [PODCAST]

...

Simon Márton: A Polaroidok sikere után hirtelen más lettem, mint aki voltam [Visszapillantó]

...

Boldizsár Ildikó: A történetmondás eltűnése is okozza, hogy már nem vagyunk alázatosak a természettel [Analógia]

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.

...
Nagy

Bognár Péter: Az erőszakról, a félelemről és a szavak jelentéséről

„A Haraszti-csemete által tollbamondott jegyzőkönyv alapján így beszélt tehát a fiú, így vagy valahogy ilyesformán, de hogy mindabból, amit összehordott, és amit a fiú őszerinte a fülébe sugdosott az autóban, mindabból mennyi és mi volt igaz, azt már sose fogjuk megtudni.” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesre - ez a nyolcadik rész.

...
Nagy

Karinthy a Micimackót akkora szenzációnak érezte, mint „Mikimauz” megjelenését

Magyarországon a Micimackó Karinthy Frigyes fordításában lett borzasztóan népszerű. De hogyan bukkant az író Milne gyerekkönyvére, ő maga mit gondolt a kötetről, és milyenek voltak a korabeli kritikák? Cikkünkben ennek járunk utána.

...
Nagy

Nem kell mindent megbocsátani, de ha képesek vagyunk rá, az egyfajta szupererő

Carley Fortune a pandémia alatt írta meg első, Minden elmúlt nyár című regényét, amiben arra a kérdésre keresi a választ, hogy meddig tart a kamaszkori szerelem varázsa. A szerzővel a kanadai tájról, a kamaszkori naplóírásról is beszélgettünk. Interjú.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Rébecca Dautremer: A jó képeskönyv olyan, mint egy színházi előadás

A francia Rébecca Dautremer gyerekeknek szóló könyveket és olyan klasszikusokat is illusztrál, mint az Egerek és emberek vagy a Cyrano. A Pestext Fesztivál vendégeként járt Budapesten, mi pedig családi indíttatásról, egy elrontott gyerekkori rajzról, a vizuális utalások elrejtéséről, és az illusztráció meg a szöveg kapcsolatáról beszélgettünk vele.

...
Gyerekirodalom

A titokzatos gombáktól a krillekig [Könyvesblokk]

Szeptemberi Könyvesblokkunkban ezúttal a gyerekeknek (és szüleiknek) kedvezünk: válogatásunkban ismeretterjesztő kötetet, akciódús meseregényt és zseblámpás könyvet ajánlunk.

...
Gyerekirodalom

Réz András regényében egy ördögi figura mozgatja a háttérből a szálakat

A Lukrécia papucsai című ifjúsági regényben épp a legjobbak buknak meg természettudományból, a pótvizsgára készülő csapat ráadásul furcsábbnál furcsább kalandokba keveredik. És ezekben valahogy mindig a helyettesítő tanár keze van. Olvass bele!